Lucien Favre

Lucien Favre
2018-ban
2018-ban
Személyes adatok
Születési dátum1957november 2. (67 éves)
Születési helySaint-Barthélemy
Vaud kanton, Svájc
Állampolgárságsvájci
Magasság178 cm
Testtömeg70 kg
Posztközéppályás
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1976–1979Svájc Lausanne30(3)
1979–1981Svájc Neuchâtel Xamax51(14)
1981–1983Svájc Servette59(28)
1983–1984Franciaország Toulouse35(7)
1984–1991Svájc Servette134(20)
Összesen309(72)
Válogatottság
1981–1989Svájc Svájc24(1)
Edzőség
IdőszakKlub
1991–1995Svájc Echallens
1997–2000Svájc Yverdon-Sport
2000–2002Svájc Servette
2003–2007Svájc Zürich
2007–2009Németország Hertha BSC
2011–2015Németország Borussia Mönchengladbach
2016–2018francia OGC Nice
2018–2020Németország Borussia Dortmund
2020–2023francia OGC Nice
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucien Favre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lucien Favre (Saint-Barthélemy, Vaud kanton, 1957. november 2. –) svájci labdarúgó-középpályás, edző.

Pályafutása

Játékosként

Játékfutása során Favre összesen 24 mérkőzést játszott a svájci válogatottban, egyetlen gólját egy Hollandia elleni mérkőzésen szerezte címeres mezben.[1]

Játékosként svájci és francia csapatokban szerepelt, pályára lépett a Lausanne, a Neuchâtel Xamax, a Servette és a Toulouse csapatában is. Pierre-Albert Chapuisat 1985-ben súlyos térdsérülést okozott neki, ami miatt nyolc hónapot kellett kihagynia. 1991-ben fejezte be pályafutását.[2]

Edzőként

Favre edzői karrierje 1991-ben kezdődött az Echallens csapatánál. Előbb az U14-es, majd az U17-es korosztályt irányította, végül az első csapat élére nevezték ki. Vezetésével a jórészt fiatalokra építő klub feljutott a másodosztályba, ami azóta is a klub legjobb eredménye.[3]

Neuchâtel Xamax

1995-ben a Neuchâtel Xamax akadémiájának szakmai igazgatója lett, ezt a posztot két éven át töltötte be.

Yverdon-Sport és Servette

1997 januárjában Favrét nevezték ki az Yverdon-Sport vezetőedzőjének. 1999-ben az élvonalba vezette a csapatot. A következő szezonban meglepetésre a bajnokság ötödik helyén zártak, ami az Yverdon legjobb bajnoki helyezése az élvonalban.

2000 nyarán a Servette irányítását vette át. 2001-ben csapatával megnyerte a Svájci Kupát, majd a következő idényben az UEFA-kupában szerepelt a Servette-tel.

Zürich

2003-ban a Zürich vezetőedzője lett, akikkel kupát, majd bajnoki címet nyert. 2007-ben egymást követő második alkalommal lett a Svájc Super Liga legjobb edzője.

Hertha BSC

2007. június 1-jén a német Bundesligában szereplő Hertha BSC vezetőedzője lett.[4] A 2008-09-es évadban a Dárdai Pált is soraiban tudó Hertha a negyedik helyen zárta a bajnokságot. A 2009-10-es szezon a pénzügyi nehézségek miatt már nem volt ennyire sikeres, távozott Josip Šimunić, Andrij Voronyin és Marko Pantelić is. 2009 szeptemberének végén a kiesés ellen harcoló Hertha vezetősége menesztette Favrét.[5]

Borussia Mönchengladbach

OGC Nice

2016. május 4-én a francia OGC Nice élére nevezték ki, Claude Puel utódjául. Annak ellenére, hogy állítólag az Everton is szerződtette volna a csapat élére, Favre a Nice-t választotta, mondván "belefáradt a várakozásba".[6][7] Első szezonja végén a nizzai csapat a bajnokság harmadik helyén végzett és kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába.[8]

Borussia Dortmund

2018. május 22-én a Borussia Dortmund vezetőedzője lett. A 2018-2019-es szezonban jól teljesített csapatával és úgy lehet tudni hogy májusban 2024-ig hosszabbítottak Favre-val.[9] Több mint két évet töltött el aklub vezetőedzőjeként, ezalatt azonban csupán egy német Szuperkupa-győzelmet ért el a csapattal, amely egyik szezonjában sem tudta felvenni a versenyt a Bayern Münchennnel. 2020 decemberében, a VfB Stuttgart elleni hazai pályán elszenvedett 5–1-es-es vereséget követően menesztették posztjáról.[10]

Ismét OGC Nice

2022. június 27-én visszatért vezetőedzőként a Nice csapatához.[11] Augusztus 7-én a Toulouse ellen 1–1-re végződő mérkőzésen mutatkozott be ismét.[12] 2023 januárjában menesztették, miután a kupában a harmadosztályú Le Puy Foot 43 Auvergne ellen 1–-ra alulmaradtak.[13]

Sikerei, díjai

Játékosként

  • 17 nemzetközi kupamérkőzés, 4 gól
  • 1985: A Servette csapatával svájci bajnok

Edzőként

  • 1994: Feljutás a Nationalliga B-be, a másodosztályba (Echallens)
  • 1999: Feljutás a Nationalliga A-ba, az első osztályba (Yverdon-Sport)
  • 2001: Svájci Kupa-győztes (Servette)
  • 2005: Svájci Kupa-győztes (Zürich)
  • 2006 és 2007: Svájci bajnok (Zürich)
  • 2006 és 2007: Az év labdarúgóedzője Svájcban
  • 2011: A Sport1 televízió szavazásán az év edzője Németországban[14]
  • 2012: A VDV játékosszervezet szavazásán az év edzője a 2011-2012-es szezonban Németországban[15]
  • 2013: A Kicker sportmagazin választásán a 2013-14-es szezon őszi idényének legjobb edzője Németországban[16]
  • 2015: A Kicker sportmagazin választásán a 2014-15-ös szezon legjobb edzője[17]

Edzői statisztika

2023. január 7-én frissítve.[18][19][20][21][22][23][24]

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem %
Echallens svájc 1991. július 1. 1995. június 30.
Yverdon-Sport svájc 1997. január 1. 2000. június 30.
Servette svájc 2000. július 1. 2002. június 30. 73 29 20 24 39,73
Zürich svájc 2002. július 1. 2007. június 1. 169 94 33 42 55,62
Hertha németország 2007. június 1. 2009. szeptember 28. 93 40 19 34 43,01
Borussia Mönchengladbach németország 2011. február 14. 2015. szeptember 20. 188 87 49 52 46,28
Nice franciaország 2016. május 24. 2018. június 30. 99 42 24 33 42,42
Borussia Dortmund németország 2018. július 1. 2020. december 13. 110 68 18 24 61,82
Nice franciaország 2022. június 27. 2023. január 9. 26 8 9 9 30,77
összesen 770 374 179 217 48,57

Jegyzetek

  1. Garin, Erik: Swiss Players in France. RSSSF, 2004. március 27. (Hozzáférés: 2013. február 16.)
  2. [1], watson.ch, 2016-09-13.
  3. 11Freunde: Kunst des Zweifelns. Die ungewöhnliche Karriere des Lucien Favre, 2012. július 19.
  4. Favre: "Immer Fortschritte machen"”, kicker , 2007. június 1. (Hozzáférés: 2014. január 18.) (német nyelvű) 
  5. Jetzt ist Preetz gefragt”, kicker , 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2014. január 18.) (német nyelvű) 
  6. RAYMOND DOMENECH ENCENSE LUCIEN FAVRE Archiválva 2018. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, Le Matin, 2016-10-14.
  7. Qui est Adrian Ursea, le nouvel adjoint de Lucien Favre à l'OGC Nice?, Nice Matin, 2016-06-09.
  8. Dortmund: megvan az új vezetőedző, 2020-ig írt alá – hivatalos, Nemzeti Sport, 2018-05-22
  9. Lucien Favre wird Cheftrainer von Borussia Dortmund”, Borussia Dortmund, 2018. május 22. (Hozzáférés: 2018. május 22.) (német nyelvű) 
  10. Dortmund: már nem Favre a klub vezetőedzője – hivatalos”, NSO, 2020. december 13. (magyar nyelvű) 
  11. Nice officialise l'arrivée de Lucien Favre et le départ de Christophe Galtier”, L'Équipe, 2022. június 27. (Hozzáférés: 2022. június 27.) (francia nyelvű) 
  12. Garin, Erik: Swiss Players in France. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2004. március 27. (Hozzáférés: 2013. február 16.)
  13. OGC Nice sack Lucien Favre (angol nyelven). Ligue1 COM . (Hozzáférés: 2023. január 10.)
  14. Archivált másolat. [2016. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 22.)
  15. http://www.uefa.com/memberassociations/association=ger/news/newsid=1838840.html
  16. http://www.rp-online.de/sport/fussball/borussia/lucien-favre-ist-der-gewinner-der-hinrunde-aid-1.3925876
  17. http://www.kicker.de/news/fussball/bundesliga/startseite/628597/artikel_kicker-spieler-umfrage_de-bruyne-loest-robben-ab.html
  18. Lucien Favre edzői profilja (német nyelven). kicker.de
  19. Favre:Immer Fortschritte machen (német nyelven). kicker.de
  20. Jetzt ist preetz gefragt (német nyelven). kicker.de
  21. Favre soll Gladbach retten (német nyelven). fussball.zdf.de. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  22. Borussia Monchengladbach: Lucien Favre quits as coach (angol nyelven). bbc.com
  23. FAVRE NOUVEL ENTRAÎNEUR DE L'OGC NICE (francia nyelven). bbc.com
  24. Borussia Dortmund bring in Favre as new boss on two-year deal (német nyelven). bbc.com

Források