Az 1. FC Köln 1948-ban alakult meg, Weisweiler tagja volt a klub legelső csapatának, valamint 1949-től a klub játékos-edzőjeként funkcionált. 1948 és 1952 között összesen hatvankét bajnoki mérkőzésen lépett pályára a csapatban. 1954–55-ben a nyugatnémet válogatott másodedzőjeként dolgozott, majd visszatért a kölniekhez, 1955 és 1958 között ismét a klub edzőjeként dolgozott. 1958-tól hat éven keresztül a városi rivális Viktoria Köln csapatát irányította, majd 1964-ben kinevezték őt az akkor másodosztályú Borussia Mönchengladbach vezetőedzőjének; a csapatot első idényében feljuttatta az élvonalba. A Mönchengladbach edzőjeként az 1969–70-es idényben megszerezte a klub történetének első Bundesliga bajnoki címét, amit az utána lévő szezonban meg is védett. Az 1972–73-as idényben nyugatnémet kupagyőztes lett, valamint az UEFA-kupa-döntőjéig vezette a Mönchengladbachot, a döntőben azonban az angol Liverpool csapata bizonyult jobbnak. Weisweiler az 1974–75-ös szezonban a klub történetének harmadik Bundesliga címét is megszerezte, valamint a csapatot ismét az UEFA-kupa-döntőjéig vezette, és ezúttal a holland Twente csapata ellen a Mönchengladbach került ki győztesen.[1][2] Weisweiler az 1975–76-os idényben a spanyol élvonalbeli FC Barcelona csapatát irányította és ezüstérmes lett a bajnokságban. 1976-ban visszatért az NSZK-ba ahol ismét az 1. FC Köln csapatánál vállalt munkát; a klubbal két nyugatnémet kupagyőzelmet (1977, 1978) és egy Bundesliga címet ünnepelhetett (1978). 1980 és 1981 között az egyesült államokbeliNew York Cosmos élén dolgozott, 1980-ban észak-amerikai bajnok lett a csapattal. Az 1982–83-as szezonban a svájci élvonalbeliGrasshopper vezetőedzője volt; az idény végén bajnokságot és kupát nyert a zürichi csapattal.
Halála
Weisweiler 1983. július 5-én szívrohamban hunyt el Svájcban.
.svg){kind=small}
