Neve magyarulJuh-szigeteket jelent. A Feröer alak a magyar nyelvben a németFäröer alapján alakult ki és honosodott meg, ám vannak javaslatok, amelyek az eredeti kiejtéshez közelebb álló Förojart javasolják használni.[8]
A szigetcsoport területe 1395,74 km²;[3] népessége 54 149 fő (2023. jan. 1.)[1]. 18 szigete egy kivétellel mind lakott. Fővárosa és legnagyobb városa Tórshavn. A gazdaság alapja a 19. század óta a halászat és halfeldolgozás, de a juhtenyésztés és gyapjúfeldolgozás is komoly hagyományokkal rendelkezik.
Feröer az északi szélesség 62° és nyugati hosszúság 7°-nál, az Atlanti-óceán északi részén fekszik.[7] Az Északi-Atlanti-óceán veszi körül, tőle északra kezdődik a Norvég-tenger.[11] Tőle délre Skócia, keletre Norvégia, északnyugatra pedig Izland fekszik. A legközelebbi lakott terület a mintegy 300 km-re délre található Shetland.[7]
Feröer egy vulkáni eredetű szigetcsoport. Izlandhoz hasonlóan, a Grönlandtól Skóciáig húzódó vulkanikus, tenger alatti hátságon emelkedik. Egy 50-60 millió évvel ezelőtt kihunyt hatalmas rétegvulkán maradványa,[12] amelyet gleccserek szabdaltak részekre. A szigetek domborzatát jég formálta, merész sziklagerincek és csúcsok, köztük széles, U alakú völgyek jellemzik. A szigeteket alkotó bazaltrétegek kelet felé lejtenek, a nyugati partokon gyakran több száz méter magas sziklafalakat találunk.
Domborzat
A szigetcsoport 18 nagy szigetre tagolódik, amelyeket néhány kilométer, esetenként néhány száz méter széles tengerszorosok választanak el.[6][7] A szigeteken kívül 11 holm és 750 sziklazátony tartozik Feröerhez. Területe összesen 1395,74 km².[3] Kiterjedése észak–déli irányban az Enniberg-foktólSumbiarsteinurig 118, kelet-nyugati irányban MykineshólmurtólFugloyig 78 kilométer.[6][12]
Átlagos tengerszint feletti magassága 300 méter.[7] Derült időben a legmagasabb csúcsról, az Eysturoy szigetén található Slættaratindurról (882 m) belátható a teljes szigetvilág.[13][14] Az Enniberg-fok a maga 754 méteres magasságával a világ legmagasabb szirtfala, mely függőlegesen emelkedik a tenger fölé.
A szigetek partvonalának összhosszúsága 1289 kilométer,[3] hosszú partvonaluk rendkívül tagolt; a szigetek egyetlen pontja sincsen 5 km-nél messzebb a tengertől.[15]
Vízrajz
Feröeren jelentős folyók vagy tavak nem találhatók, csak számos apró patak és kisebb állóvíz. Legnagyobb tava a Sørvágsvatn (3,6 km²).[14]
Éghajlat
Feröer óceáni éghajlata, mely a Golf-áramlatnak köszönhető, a földrajzi szélességéhez képest enyhe, csapadékos és rendkívül változékony.[7] Gyakran egyik percről a másikra napsütésből esőbe megy át, de a különböző szigetek időjárása is teljesen eltérő lehet egy adott pillanatban. Tórshavnban az évi középhőmérséklet 6,6 °C (januárban 3 °C, júliusban 11 °C),[16] az évi csapadékmennyiség eléri az 1500 mm-t. A kikötők egész évben jégmentesek, hó csak alkalmanként hullik és sohasem marad meg hosszú ideig.
A levegő általában tiszta, a délnyugati szél az uralkodó. A viharok és esőzések alkalmával elővigyázatosnak kell lenni, bár ezek ritkán jelentenek többnapos esőzéseket. Alkalomadtán a szigetcsoportot futó trópusi szélviharok is elérik, 1966-ban a Faith hurrikán 160 km/h-s sebességgel söpört végig Feröeren.
Hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinek jelölése műholdas adóval, hogy a tudósok követhessék őket és tanulmányozhassák mozgásukat, Vágur, 2012.
A szigeteken nincsenek erdők, fák csak a településeken nőnek. Az aljnövényzet tundra jellegű, mohák, gombák, zuzmók, fűfélék alkotják. Védettebb völgyekben változatos virágos növények, köztük apró orchideák is élnek. Összesen mintegy 400 virág-, 350 moha-, és több mint 550 gombafaj él a szigeteken.[17]
Őshonos szárazföldi emlős nem él a szigeteken, a juh, egér, patkány csak az emberekkel érkezett ide. A nyulat csak 1855-ben, vadászat céljára telepítették be. Kétéltűek, hüllők sem élnek itt.[17]
Híres Feröer madárvilága: ornitológusok mintegy 367 fajt figyeltek meg, melyek közül 40 rendszeresen itt fészkel.[18] Az ország nemzeti madara a csigaforgató. A madarak legnagyobb tömegét a puffinus (vészmadár) adja, de sok a lumma, kormorán és az északi sirályhojsza is. A szárazföldi madarak közül kevesebb faj található itt, de az 1940-es években megjelent a fecske is.[17]
A legkorábban keletkezett szöveg, amely feltételezések szerint Feröer leírását tartalmazza, egy ír szerzetes, Dicuil„Liber de Mensura Orbis Terrae” (A világ felméréséről) című művében található, mely 825-ben keletkezett a Frank Királyságban.[20][21] E szerint a szigetek első lakói ír szerzetesek voltak, akik a juhot és a zabot elvitték a szigetekre. Dicuil leírása alapján röviddel 700 után már élhettek szerzetesek a szigeten.[20] Dicuil beszámolóját alátámasztják régészeti leletek (néhány egyszerű vésésű, kereszt alakú kőlap, például a Skúvoyban talált) és helynevek. A mykinesitőzegrétegekből kinyert pollenminták vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy már 650 körül emberek éltek a szigeteken, és gabonaféléket termesztettek.[21][22] Mivel Dicuil nem említi, hogy a szerzetesek előtt a sziget már lakott lett volna, feltehetőleg az időmeghatározása pontatlan.[21]
A Feröeriek sagája részben ellentmondásos információkat tartalmaz az első viking telepesekre vonatkozóan, de ma a viking honfoglalás általánosan elfogadott időpontjának 825 tekinthető .[20][23] Grímur Kamban (akinek neve nem viking, hanem kelta eredetre utal) a korábbi feltételezések szerint nem közvetlenül Norvégiából, hanem a Hebridákról vagy Írországból érkezett Feröerre. A kelta kapcsolatra egyébként más hely- és családnevek is utalnak.[23] A viking telepesek ír és skót szolgákat (vagy elrabolt nőket) is magukkal hoztak, így kelta népelemek is részesei lehettek a feröeri nép etnogenezisének[24] (ugyanez történt Izland esetében is[25]).
A honfoglalás időszakát követően volt egy második bevándorlási hullám, amely valószínűleg 885–890 körül érkezett a szigetekre. A telepesek többsége a nyugat-norvégiai Bergen környékéről származik. Feröer és a viking világ többi része élő kapcsolatban volt; az Izlandra tartó hajósok megálltak a szigeteken, de feröeri születésűek is vándoroltak Izlandra.[26] A kereskedelmi kapcsolatok is szorosak voltak.[22] A feröeri törvénykező gyűlés, az Althing valószínűleg 900 körültől kezdve ült össze a Tinganes félszigeten.[20]
969 körül Havgrímur konfliktusba keveredett Beinir és Brestir egyik rokonával, és mivel az Althing nem neki adott igazat, Tróndurral szövetkezve megtámadta a fivéreket; a harcban azonban ő is elesett. Tróndur az áldozatok árván maradt fiait, Sigmundur Brestissont és Tóri BeinirssontNorvégiába vitette, apáik birtokait pedig elfoglalta. Havgrímur fiát, Øssur Havgrímssont pedig örökbe fogadta, ezzel ő maradt Feröer egyetlen hatalmassága.[27] Sigmundur és Tóri felkereste apáik hűbérurát, az időközben királlyá lett Haakon Jarlt, és a tőle kapott hajókkal 983-ban visszatértek Feröerre. Az időközben felnőtt Øssurt, aki Tróndurtól megkapta apja korábbi birtokait, a skúvoyi csatában megölték. Tróndur tűzszünetet kért, a közvetítésre felkért Haakon Jarl pedig a szigetek felét Sigmundurnak ítélte, a másik felét saját birtokába vette, de hűbérbirtokként szintén Sigmundurnak adta. Tróndur elfogadta a feltételeket, Øssur fiát, Leivur Øssurssont pedig apjához hasonlóan magához vette, hogy felnevelje gøtai házában.[28]
A viking honfoglalás kezdetétől a feröeriek a régi viking isteneket tisztelték.[29]Olaf Tryggvasson, aki 994-ben megkeresztelkedett, 998-ban arra kérte Sigmundurt, hogy térítse keresztény hitre a feröerieket; cserébe kinevezte Feröer urává, és papokat adott mellé. Sigmundur az Althingnek a kereszténység felvételét javasolta, ez azonban nagy ellenállást váltott ki a Tróndur által befolyásolt parasztok körében. 999-ben végül erőszakosabb módszerekkel vitte sikerre a térítést. Néhány éven belül hivatalosan minden feröeri felvette a keresztséget,[30] a tényleges áttérés azonban fokozatosan ment végbe a 11. század folyamán.[29]II. (Szent) Olaf tudta a kereszténységet Norvégiában, valamint Feröeren és Izlandon is végérvényesen megszilárdítani – ezért ünneplik őt halála emléknapján, Ólavsøka ünnepén.
1005-ben Tróndur háromszor rátámadt Sigmundurra, aki ugyan el tudott menekülni, de végül Suðuroyon megölték.[30] A harc után Tróndur és Leivur Øssursson maradtak Feröer egyedüli urai. 1010 körül végül Leivur elvette Sigmundur lányát, Tóra Sigmundsdóttirt, a két rivális család pedig kibékült. 1027-ben azonban Tórálvur Sigmundssont (Sigmundur legidősebb fiát) Tróndur három unokaöccse megölte. 1035-ben Leivur bosszút állt, és megölte a három fivért, az idős és beteg Tróndur pedig a rokonai elvesztése fölötti gyászba és fájdalomba halt bele.[31]
Feröer 1035-től kezdve politikailag Norvégiához tartozott. A 11. század végéig tartó korszakról keveset tudni azon kívül, hogy a helyi főnökök hatalma és Feröer viszonylagos önállósága fokozatosan csökkent, míg a norvég királyok befolyása erősödött.[32] A korszak kereskedelmi kapcsolatairól tanúskodik a Sanduri érmekincs, amelyet valószínűleg 1070 és 1080 között rejtettek el.[20]
1271 körül VI. Magnus norvég király kiterjesztette a régi Gulatingslóg hatályát Feröerre, így a szigetek teljesen betagozódtak a norvég uralom alá: az Althing elvesztette törvényhozó funkcióját, és ebben az időben vezették be a norvég kereskedelmi monopóliumot is. 1298-ban kapták a feröeriek a II. Erik norvég királytól alaptörvényüket, a Juhlevelet, amely változtatásokkal 600 éven át érvényben maradt.[20]
1300 körül kezdődött meg Erlendur püspök megbízásából a Magnus-dóm építését. Egyes vélekedések szerint a dómot sohasem fejezték be, míg más történészek szerint elkészült, és a reformáció után bontották le részben. Mindenesetre a romok ma is Feröer legfontosabb műemlékei közé tartoznak. A fekete halál1349 körül érkezett meg Feröerre. Az akkori kb. 4000 fős népesség legalább fele, de egyes becslések szerint 80%-a áldozatul esett a pestisjárványnak.[20]
1380-tól Feröer a dán–norvég perszonálunió révén Norvégiával együtt a dán korona fennhatósága alá került, jogilag azonban továbbra is Norvégia egyik megyéje maradt. 1400-ban az Althinget hivatalosan átnevezték Løgtingre.[20] A feröeri vikingek és Skandinávia más vidékei közötti szoros kereskedelmi kapcsolatok a középkor végére gyakorlatilag megszűntek.[22]
Reformáció és kereskedelmi monopólium
A 16. század folyamán Feröernek kalózok ismétlődő támadásaival kellett szembenéznie. 1524-től egészen 1709-ig a dán királyok különböző hűbéruraknak adták át Feröert és a feröeri kereskedelmi monopóliumot, és Feröer teljesen ki volt szolgáltatva hűbérurai kénye-kedvének. A feröeriek többségének életkörülményei meglehetősen rosszak maradtak.[20]
A reformáció1538-ban érte el a szigeteket. Az utolsó katolikus püspököt letették, és 1539-ben protestáns püspökséget alapítottak. A püspöki székhely 1551-ig Kirkjubøurban maradt. Az egyházi nyelv szerepét a latin helyett a dán vette át. Az egyházi birtokokat a király államosította, és ún. királyi gazdáknak adták ki használatra, akik osztatlanul továbbörökíthették a használati jogot; ezzel a megoldással kezdetét vette egy helyi elit kialakulása. 1557-ben megszüntették a református püspökséget, és prépostságként a Bergeni püspökség alá rendelték.[20]
1579–1583 között Magnus Heinason rendelkezett a kereskedelmi joggal; ő volt a történelem során az egyetlen feröeri, aki ezt elmondhatta magáról. Ő építette az első erődítményt, a SkansintTórshavnban. Heinasont, aki híres kalandor volt, 1589-ben Koppenhágában kalózkodás vádjával lefejezték. 1655-ben III. Frigyes kamarását, Christoffer von Gabelt tette meg Feröer hűbérurává, aki 1662-ben a kereskedelmi monopóliumot is átvette. Feröer soha nem volt annyira kizsákmányolva és elnyomva, mint a Gabel-korszakban. 1709-ben végül felállították a Koppenhágából igazgatott Királyi Kereskedelmi Monopóliumot, amely 1856-ig fennmaradt. A feröeri nemzeti hős, Nólsoyar Páll, aki elszántan küzdött a kereskedelmi monopólium ellen, megépítette az első feröeri vitorláshajót, a Royndin Fríðát.[20]
1836–1839 között a királyi monopólium újabb lerakatokat nyitott, ezzel alkalmazkodva a feröeri gazdaság és társadalom átalakulásához, melynek révén a súlypont az önellátó mezőgazdaságtól az exportképes halászat felé tolódott el. Jelentős újításokat vezettek be a halászatban, ami a termelékenység jelentős növekedéséhez vezetett. Újrakezdődött a szárított, sózott tőkehal előállítása, ami hamarosan jelentős exporttermékké nőtte ki magát. A mezőgazdaság tovább veszített gazdasági jelentőségéből.[20]
Az 1849-es dán alkotmány a szigeteket betagozta a Dán Királyságba, és egy-egy képviselői helyet biztosított nekik a Folketingben és a Landstingben. 1852-ben tanácsadó testületként újjáalapították a Løgtinget. 1854-ben Venceslaus Ulricus Hammershaimb, az írott feröeri nyelv megteremtője kiadta az első feröeri nyelvtant.[20]
1856-ban megszüntették a királyi kereskedelmi monopóliumot, és bevezették a szabad kereskedelmet. Ez a lépés jelentős mérföldkő azon az úton, amelyen Feröer egy feudális és állami dominanciájú agrártársadalomból egy dinamikus, a halászaton alapuló ipari társadalommá vált.[20]
A 19. század vége számos áttörést hozott, melyeknek eredményeképpen a feröeri társadalom fő megélhetési forrásává a mezőgazdaság helyett a mélytengeri halászat vált.[20]
1888. december 26-án gyűlést tartottak a parlament épületében (karácsonyi találkozó), ahol többek között a feröeri nyelv iskolai, egyházi és hivatali nyelvvé tételét követelték. Ezt követően a Föringafelag megalapításával létrejött a feröeri nemzeti mozgalom. 1899-ben megalapították a Feröeri Népfőiskolát, amely az írott feröeri nyelv és a nemzeti mozgalom terjedésének gócpontja lett. 1906-ban megalakultak az első pártok: a Sambandsflokkurin és a Sjálvstýrisflokkurin. 1919-ben két feröeri diák Koppenhágában megtervezte a feröeri zászlót. 1938-ban a feröeri nyelv a dánnal egyenrangú oktatási nyelv lett.[20]
A német csapatok dániai bevonulása után, 1940. április 13-án Nagy-Britannia megszállta Feröert. A Dániától való öt évnyi elszigeteltség alatt a feröeriek tapasztalatokat gyűjthettek saját lehetőségeik irányításáról. A II. világháború alatt a feröeri hajók feröeri zászló alatt hajóztak. Ezek a tapasztalatok, valamint a háborús évek gazdasági fejlődéséből fakadó viszonylagos jólét minden addiginál jobban megerősítették a nagyobb fokú függetlenség utáni vágyat.[20]
Az 1946. szeptember 14-én Feröer politikai helyzetéről megtartott népszavazáson a megjelentek szűk többsége a Dániától való elszakadást választotta, és a Løgting ki is kiáltotta a függetlenséget. Mivel a 66,4%-os részvételt alacsonynak tekintették, a dán kormány nem fogadta el az eredményt. Tárgyalások kezdődtek, melyek eredményeképpen 1948. április 1-jén életbe is léptették az autonómiatörvényt. A törvény értelmében Feröer autonóm közösség a Dán Királyságon belül. Ezzel Feröer minden belső kérdésben önkormányzatot kapott; a hivatalos nyelv a feröeri lett; a dán kormányzót pedig a dán koronát képviselő feröeri főbiztos váltotta fel.[20]
Feröer gazdasága 1973–1989 között dinamikusan fejlődött, ami az életszínvonal emelkedésében is megmutatkozott, az infrastruktúra kiépítése és a halászflotta modernizálása azonban jelentős adósságterheket rótt a költségvetésre, és a halászattól való egyoldalú függőséget sem oldotta. A halászati ágazat gyenge eredményei az 1990-es évek elején komoly gazdasági válságot indítottak el. 1992–1993-ban több bank fizetésképtelenné vált, a munkanélküliség 1994-re 23%-os rekordmagasságba emelkedett. Az életszínvonal csökkenése jelentős (főként Dániába irányuló) kivándorláshoz vezetett. A gazdasági válság 1996-ig tartott, de a bankmentő alapnak nyújtott hitel miatt Feröer 1998-ig gyakorlatilag dán gondnokság alatt volt.[20]
Szavazatszámlálás Porkeriben a 2004. novemberi helyhatósági választásokon
Az 1035-től kezdve norvég fennhatóság alatt levő szigetek a dán-norvég perszonálunió folytán 1380 óta politikailag Dániához kötődnek, és máig a Dán Királysághoz tartoznak. 1852-ben újjáalakították ezeréves parlamentjüket, a Løgtinget.
1948 óta Feröer széles körű autonómiát élvez a Dán Királyságon belül: saját zászlóval rendelkezik, valamint 2005 óta saját kül- és biztonságpolitikát is folytathat. Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak.[9][10] A dán parlamentbe (Folketing) és az Északi Tanácsba két-két tagot delegál.
Az államfő a mindenkori dán uralkodó, kormányfő Aksel Vilhelmson Johannesen.[34]
Politikai pártok
A feröeri politikai élet szereplői alapvetően két tengely mentén határozhatók meg: az egyik a Dániához fűződő viszony, a másik a hagyományos jobb-bal felosztás. A négy nagy párt politikája ezen dimenziók mentén a következő:
A Fólkaflokkurin konzervatív-liberális irányultságú és függetlenségpárti.
A Javnaðarflokkurin szociáldemokrata álláspontot képvisel, és azt hangsúlyozza, hogy a feröeri hatóságok jogköreinek bővítését a Dán Királyság keretei között kell megoldani.
A Tjóðveldi fő célja Feröer függetlensége, miközben alapvetően szociáldemokrata irányvonalat követ.
A Sambandsflokkurin egy liberális párt, amely a jelenlegi alkotmányos rend fenntartását és a dán hatóságokkal való együttműködést támogatja.[35]
Feröer közigazgatásilag 30 községre (kommuna, helyi önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység) oszlik,[36] melyekben mintegy 120 település található. Hagyományosan van hat földrajzi régió(„sýslur”) is, amelyek ma már csak rendőrségi körzetek, de továbbra is élnek a köztudatban.
Választásokat három szinten tartanak: a községekben, Feröeren (a Løgting képviselőit) és Dániában (a Folketingbe két képviselőt delegál Feröer). 2007-ig hét választási körzet volt, melyek megegyeztek a régiókkal azzal a különbséggel, hogy Streymoy régió egy északi és egy déli körzetre oszlott – ezeket azonban összevonták, így ma egész Feröer egy választókörzetet alkot.[37]
Védelmi rendszer
Feröernek nincs saját hadserege, és lakosai nem tartoznak a dániai sorkötelezettség hatálya alá, de hivatásosként feröeriek is szolgálnak a dán hadseregben, többek között a királynő testőrségében is. A NATO radarállomást működtet Mjørkadalur közelében.
Feröer népessége 54 149 fő (2023. jan. 1.)[1], ez az ország területére vetítve 34,9 fő/km²-es népsűrűséget jelent. A háztartások száma 17 694.[38]
Általános adatok
A lakosság 48%-a nő, 52%-a férfi. Jóllehet a nők a többi országhoz hasonlóan tovább élnek (a várható átlagos életkor a nők esetében 81,4, a férfiaknál 75,2 év), és így az idősebb korosztályokban többen vannak mint a férfiak, összességében (és főleg a 20-50 év közöttiek körében) jelentősen több a férfi, mint a nő. Ennek az az oka, hogy a nők nagyobb arányban költöznek külföldre (főként Dániába) tanulás és munka céljából, mivel a gépesítés a hagyományos mezőgazdasági és halfeldolgozási munkák csökkenéséhez vezet, és ezt nem ellensúlyozza a szolgáltatások és tudásalapú ágazatok munkahelyteremtése.[6]
Az első jelentős népesség a viking bevándorlás folyamán jött létre a 9. században. A népesség 4000 fő körül ingadozott, és a 18. századig sosem lépte át az 5000 főt. 1349-1350-ben a népesség fele meghalt a pestisjárványban, amit egy újabb bevándorlási hullám ellensúlyozott. Csak a mélytengeri halászat megjelenésével (s így a küzdelmes mezőgazdaságtól való függetlenedéssel), illetve az egészségügy általános fejlődésével indult meg a népesség növekedése. A 18. század végétől kezdve a népesség 200 év alatt megtízszereződött. Az 1990-es évek elejének gazdasági válsága érezhető kivándorlást okozott, de azóta megint pozitívra fordult a nemzetközi vándorlás egyenlege.
Európa többi országához hasonlóan a születési arányszám itt is csökkent, de így is a legmagasabbak közé számít, és elegendő a természetes reprodukció biztosításához.[6]
Legnépesebb települések
Feröer legnépesebb települése a főváros, Tórshavn +13326 fős lakossággal. (A környező településeket is magában foglaló közigazgatási egység, Tórshavn község lakossága +20382 fő.) A +4997 lakosú Klaksvík a Norðoyar régió központja és az ország egyik legjelentősebb kikötővárosa. Hoyvík és Argir Tórshavn elővárosainak számítanak.
A lakosság 98%-a dán állampolgár, azaz feröeri (92%), dániai (6%) vagy grönlandi születésű.[4] A külföldiek közül a legtöbben az izlandiak, a norvégok és a lengyelek vannak.
A feröeri a legkisebb germán nyelv. A 20. században az élet minden területén uralkodóvá vált, így a dán már inkább csak közvetítő nyelvként játszik szerepet.
Feröer gazdasága egyértelműen a halászat és halfeldolgozás dominanciáját mutatja. A legfontosabb foglalkozási ágak a halászat, az akvakultúra (főként lazac) és az idegenforgalom. A halászati termékeken kívül Feröeren csak néhány mezőgazdasági terméket (juh, burgonya stb.) és vízenergiát tudnak előállítani, minden mást importálni kell.
Az elmúlt években a gazdaság jól teljesített. A munkanélküliség 2008-ra rekordmélységbe, 1,3%-ra süllyedt, miközben az elmúlt évek gyors gazdasági növekedése (2007: 9,3%) fokozatosan lelassult (2008: 4,9%). A gazdasági világválság hatására a gazdaság 2009-re 2-3%-os recesszióba süllyedhet.[40]
Gazdasági ágazatok
Halászat és halfeldolgozás
Halfarm Feröeren
A halászat hagyományosan az ország legjelentősebb exportorientált gazdasági ágazata, bár jelentősége fokozatosan mérséklődik.[40] Az észak-atlanti térségben Feröer az ötödik legnagyobb halásznemzet, világszinten a 25. helyre tehető. 2005-ben a fogás 580 823 tonnát[41][42] tett ki. Minden évben több, mint 100 000 tonna halterméket adnak el, 2005-ben ez 135 244 tonna volt, 1,15 milliárd korona értékben. Ennek jelentős része tőkehal, illetve lazac. Az egész országban találunk halfeldolgozó üzemeket. A halászflotta 158 darab 20 BRT feletti hajóból áll.[43] A halászat és halfeldolgozás 3920 embert (a foglalkoztatottak mintegy 15%-át)[44] foglalkoztat, és az export 95%-át (szolgáltatásokat is beleszámítva 82%-át) adja.[45]
A mélytengeri halászaton kívül hagyományos partmenti halászatot is folytatnak. Sikeres ágazat az akvakultúra (főként pisztráng és lazac nevelése), amely jelentős mértékben részesedik az exportbevételekből: 2008 első 11 hónapjában a teljes exportbevétel 26%-át tette ki.[40]
A hagyományos juhtenyésztés (mintegy 75 000 állat[46]) a kivitelben alárendelt szerepet játszik, de a feröeri gyapjútermékek jó hírnévnek örvendenek. A bárányhúst szívesen fogyasztják a szigeteken, így a fogyasztás felét importból kell fedezni. A juhok mellett tehenet, baromfit, ludat tartanak, ennek megfelelően tejtermékeket és tojást is termelnek a hazai piacra.
Ipar
Az ipari tevékenység a halfeldolgozáson kívül a hajójavításra és a kézműiparra koncentrálódik. Az elektromos áramot hő- és vízerőművekben állítják elő. Nagy reményeket fűznek a feltételezett tenger alatti kőolajlelőhelyekhez.
Feröer legfontosabb közlekedési gócpontjai a Vágari repülőtér, illetve a tórshavni kikötő; ezen kívül négy kikötő található a szigeteken. A nemzeti légitársaság, az Atlantic Airways 9 külföldi célállomáson[49] kívül belföldi helikopterjáratokat is indít, a Norröna nevű autókomp pedig több külföldi kikötővel teremt kapcsolatot.
Közutak hossza: 463 km. Az úthálózat csaknem teljesen aszfaltozott. A három legnagyobb és további három viszonylag nagy sziget (melyeken összesen a lakosság 80%-a él) között tenger alatti alagutak, hidak és töltések biztosítanak szárazföldi összeköttetést, további két nagy szigetet korszerű kompok kapcsolnak be a hálózatba. A közúthálózathoz minden település csatlakozik, kivéve azt a hét apró szigetet, ahol csak egy-egy település található.
Közművek
A villamos energia előállítását és elosztását a feröeri elektromos művek, a SEV felügyeli. 2016-ban az elektromos energia 33,5%-át vízerőműben, 50,1%-át hőerőműben, 16,4%-át szélerőműben állították elő. A szélenergia aránya folyamatosan növekszik, 1995-ben még csak 0,3%, 2005-ben már 4,8% volt.[19]
A feröeri oktatási rendszer az 1990-es évek elején számos változáson ment át, és ma egy korszerű rendszernek számít. Az oktatási kínálat nagyjából megegyezik a Dániában elérhetővel. Az oktatási rendszer felügyelete az Oktatási és Kulturális Minisztérium (Mentamálaráðið) hatáskörébe tartozik.[50]
A napközi gyermekfelügyelet községi kompetencia. A tankötelezettség a 7 és 16 év közöttiekre vonatkozik. A kilencosztályos általános iskola (Fólkaskulin) 1998 óta kötelező. A feröeri oktatáspolitika egyik alapvetése, hogy minden gyerek a saját településén járhasson általános iskolába; a gyerekek 8. osztálytól kerülnek összevont körzeti iskolákba. Az oktatás nyelve a feröeri; a dán nyelv oktatása a 3., az angolé az 5. osztályban kezdődik. A középfokú oktatást gimnázium, valamint üzleti, műszaki, halászati, egészségügyi és tengerészeti szakközépiskolák biztosítják.[50][51]
A felsőfokú oktatást hajógépészeti, tengerészeti, tanítóképző, üzleti és egészségügyi főiskolák mellett a Feröeri Egyetem (Tórshavn) képviseli.[51] A Feröeri Egyetem a feröeri nyelv és irodalom mellett természet-, történelem- és társadalomtudományokat is oktat.[50] A Feröeri Népfőiskola az ország történelmében éppoly fontos szerepet játszott, mint a lakosság mai hétköznapjaiban.
Kulturális intézmények
Feröer kulturális központja Tórshavn, a főváros. Ezen belül is fontos megemlíteni az Észak Házát, az ország legfontosabb rendezvényközpontját.
A feröeri művészet legátfogóbb gyűjteményének a Listasavn Føroya(Feröeri Művészeti Múzeum) ad otthont.
Művészetek
A klasszikus zenét egy szimfonikus zenekar és egy ismert kórus mellett Feröer zeneszerzői alakítják, akik gyakran merítenek ihletet a balladakincsből.
A feröeri könnyűzene legismertebb képviselője a Týr nevű folk-metal illetve viking metal zenét játszó zenekar. Dalaik az angol mellett feröeri nyelven szólalnak meg, és a szövegek tematikájának alapját a skandináv mitológia képezi, melyek Feröer szigetén sokkal jobban megőrződtek, mint bárhol máshol. Ezenkívül a feröeri népzene dallamvilága is alapot szolgáltat a zenekar egyedi stílusához.[52] Nyaranta népszerű könnyűzenei fesztiválokat tartanak, a legjelentősebb a G! Festival. A feröeri zenei élet számos fiatal tehetséggel büszkélkedhet.
A feröeri irodalomV. U. Hammershaimbnak köszönheti születését, aki megalkotta a feröeri írásos nyelvet. A nemzetközileg legismertebb feröeri író William Heinesen, aki egyébként dánul írt. Az első író, aki feröeri nyelven írt, és számos világnyelvre lefordították, az ő barátja volt, Heðin Brú. A magyar közönség számára Heinesen egyik regénye hozzáférhető Elkárhozott muzsikusok címmel.
A feröeri lánctánc és a hozzá tartozó régi balladák egész Európában egyedülálló értéket képviselnek: egyetlen más nép sem tudott középkori szokásokat ennyire élő formában megőrizni. A lánctánc nem csak a népi hagyományok bemutatása, hanem napjainkban is a mindennapi élet szerves része.
A feröeri konyha legfontosabb alapanyagai a birkahús, a hal és a burgonya.[53] A zöldségek és gyümölcsök szinte teljesen hiányoznak a hagyományos ételekből.[54]
A legnépszerűbb ételek egyike a szárított és hosszú ideig érlelt birkahús, a skerpikjøt. A szárítópajta (hjallur) számos feröeri otthon részét képezi. További hagyományos ínyencségek a félig szárított és érlelt birkahús (ræst kjøt), a félig szárított és érlelt hal (ræstur fiskur), a szárított hal (turrur fiskur), illetve a cethús bálnazsírral (grind og spik). A friss hal is fontos szerepet játszik a táplálkozásban, akárcsak a tengeri madarak.[53][55]
Feröer legrégibb sörfőzdéjét, a klaksvíkiFöroya Bjórt1888-ban alapították. A hazai igények kielégítése mellett Izlandra és Dániába is exportálnak. A sörök mellett népszerűek az égetett szeszesitalok (snaps) is, ezeknek az előállítását azonban törvény tiltja Feröeren, így importból szerzik be őket.[55][56]
Több mint 13 000 feröeri sportol aktívan egyesületben. A labdarúgás és az evezés mellett főként a teremsportok örvendenek nagy népszerűségnek, mindenekelőtt a kézilabda, a röplabda és az úszás. Feröer törekszik a NOB tagság elnyerésére, de egyelőre még csak paralimpiákon indulhat.
Feröer nemzeti sportja az evezés hagyományos feröeri csónakkal. Az év fénypontja az Ólavsøka ünnepén megrendezett regatta, ahol országos bajnokokat is hirdetnek.
A szigetek első labdarúgócsapata 1892-ben alakult. Feröer 1988 óta az UEFA és a FIFA tagja. A Feröeri labdarúgó-válogatott világ- vagy Európa-bajnokságra még nem jutott ki, de a Szigetjátékokon1989-ben és 1991-ben aranyérmesek lettek. Minden nagyobb település rendelkezik futballpályával.
Feröer úszónői 1988 óta vannak jelen a paralimpiai játékokon, és azóta számos érmet szereztek. 2000-ben Sydneyben négy érmet nyert Heidi Andreasen, akit 2002-ben a világon az év fogyatékkal élő sportolójának választottak. A feröeri úszósport nagy reménysége Pál Joensen, aki a 2008-as belgrádi ifjúsági úszó Európa-bajnokságon három aranyérmet nyert.[57] A 2010-es budapesti felnőtt Eb-n szerzett ezüstérme minden idők legnagyobb feröeri sportsikere volt.[58]
Ünnepek
Feröer nemzeti ünnepe az Ólavsøka. Ezen kívül számos más munkaszüneti nap van, ezek közül némelyik csak fél napos munkaszünet. Ha egy munkaszüneti nap hétvégére esik, nem pótolják más időpontban a munkaszünetet.[59][60]
↑ abcdOyggjastøddir (feröeri nyelven). Umhvørvisstovan. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
↑ abcFactsheet (angol nyelven). faroestamps.fo, 2006. augusztus 18. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
↑ abcdeRasmus Ole Rasmussen: Factsheet Denmark – The Faroes (angol nyelven) (pdf). Ministry of Foreign Affairs of Denmark, 2009. augusztus. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
↑Wittmann, Pius: Faroe Islands (angol nyelven). Catholic Encyclopedia, Volume V.. Robert Appleton Company, New York, 1909. (Hozzáférés: 2010. július 31.)
↑Government and Politics (angol nyelven). The Representation of the Faroes in London. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
↑National election January 2008 (angol nyelven). The Representation of the Faroes in London, 2007. december 19. [2008. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 30.)
1 Az Európai Unió tagja 2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik 3 Földrajzilag Délnyugat-Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja 4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik 5 Földrajzilag Délnyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része. 6 Földrajzilag Észak-Amerikához tartozik, de politikailag a Dán Királyság része
.svg)
.JPG)
.jpg)
