PROFILPELAJAR.COM

	Újvidék (Нови Сад / Novi Sad)
; Újvidék címere	; Újvidék zászlaja
	Becenév: a Vajdaság fővárosa
	Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Dél-bácskai
Község	Újvidék
Rang	város
Alapítás éve	1694.[forrás?] (Péterváradi Sánc), névváltozás 1748. február 1. (Újvidék)
Polgármester	Milan Gyurics (SZHP)
Irányítószám	21000
Körzethívószám	+381 21
Rendszám	NS
Testvérvárosok	Lista Csangcsun (1981. november 10. – ); Dortmund (1982. október 5. – ); Homel (2013. május 8. – ); Pécs (2009–); Nyizsnyij Novgorod (2006. április – ); Toluca de Lerdo (2015. augusztus 22. – );
	Népesség
Teljes népesség	380 000 fő (2020)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	80 m
Terület	129,4 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 15′ 52″, k. h. 19° 49′ 54″45.264444°N 19.831667°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 52″, k. h. 19° 49′ 54″45.264444°N 19.831667°E
	Újvidék weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Újvidék témájú médiaállományokat.

Újvidék, korábban Péterváradi Sánc^[1] (szerbül Нови Сад / Novi Sad, horvátul Novi Sad, németül Neusatz, szlovákul Nový Sad) város Szerbiában, a Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosa és a Dél-bácskai körzet adminisztratív központja. A város Bácska és Szerémség határán, a Duna bal partján, a Tarcal-hegység északi lejtőin fekszik.

Manapság Szerbia második legnagyobb városa Belgrád után. Vajdaság 1,9 milliós lakosságának közel egyötöde él itt, lakosainak száma a környező településekkel együtt, a 2011-es népszámlálás adatai szerint 341 625 fő. Soknemzetiségű város: szerbek, magyarok, horvátok, szlovákok, svábok és ruszinok is élnek itt.

Újvidék ma a szerb ipar és pénzügy egyik legfontosabb központja, valamint Vajdaság egyetemi, tudományi, oktatási, egészségügyi, politikai és közigazgatási központja. Sok hazai és nemzetközi ipari, kulturális, tudományi és sportrendezvénynek a házigazdája, valamint a múzeumok, galériák, könyvtárak, színházak és mozik városa.

Földrajzi fekvése

Újvidék Vajdaság Autonóm Tartomány középső részén, Bácska és Szerémség határán fekszik.

A város a Duna partján fekszik, a folyam 1252–1262. km-e között. A Duna bácskai, bal partján van a város síksági része, míg a szerémségi partján a Tarcal-hegység északi lejtői húzódnak. A tengerszint feletti magasság a bácskai oldalon 72–80 m közt, míg a szerémségin 250–350 közt mozog. Újvidéknél ömlik a Dunába a bal oldalon a Duna–Tisza–Duna-csatorna egyik szakasza (Mali bački kanal), a város bácskai oldala a csatorna mindkét oldalára kiterjedt.

Tizenöt külvárosi településsel, Újvidék községi részének területe 702,7 km², míg a szűkebb városi környezet területe, melynek része még Pétervárad és Kamanc is 129,4 km².

Újvidék városi része a következő községekkel határos: Petrőc, Verbász, Temerin, Zsablya, Titel, Ingyia, Karlóca, Ürög és Belcsény, melyek lakosai a Dél-bácskai körzet egyes többi községeivel Újvidékhez vonzódnak (itt dolgoznak).

Éghajlata

Újvidék (Rimski Šančevi, 1981–2010, extrém: 1948– ) éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	18,9	22,4	30,0	31,5	34,2	37,6	41,6	40,0	37,4	30,1	26,9	21,0	41,6
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	3,7	6,1	12,0	17,7	23,0	25,8	28,1	28,3	23,6	18,0	10,5	4,8	16,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−3,1	−2,4	1,5	6,2	11,3	14,1	15,5	15,3	11,4	6,9	2,2	−1,5	6,5
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−30,7	−28,6	−19,9	−6,2	−0,4	0,2	5,4	6,9	−1,6	−6,4	−13,8	−24,0	−30,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)	39	31	43	49	63	91	64	58	54	53	54	49	648
Havi napsütéses órák száma	65	99	156	190	251	269	304	286	206	159	92	58	2135
Forrás: Hydrometeorological Service of Serbia,^[2] Meteo Climat (record highs and lows)^[3]

Története

Újvidék helyén az ásatások során már 3000 éves romokat is tártak fel. A római korban Cusom városát alapították meg itt. Később avarok, gepidák és alánok lakták.

A mai város helyén az Árpád-korban Pétervárad (Varadium Petri) állt, amely a Duna révjének két oldalán, Bács és Szerém megyében alakult ki. Az 1200-as évek elején már a Duna mindkét oldalán álló település Várad nevet viselt.

Nevét 1213-ban említette először oklevél Petro de Wardino, majd 1236-ban Peter Warad, 1237-ben Peturwarad, 1267-ben Peturwarada, 1332-ben Waradino Petri néven.

A Duna két partján épült akkori Várad Töre fia Péter – a Bánk bán című drámában szereplő Petur bán – birtoka volt, aki 1213-ban Gertrúd királyné meggyilkolása miatt birtokait és életét is elveszítette.

1237-ben a király a Bács megyei Péterváradot az itt lévő királyi palotával és annak tartozékaival, valamint Szajol és Bivaló nevű falvakkal együtt a bélakúti ciszterci apátságnak adta. Az említett királyi palota lehetett 1236 októberében IV. Béla király tartózkodási helye is.

A mohácsi vész idején létezett itt egy kis telep (Vásáros-várad), amely a Péterváradon székelő ciszterci apátság birtokaihoz tartozott. Amikor a törökök Péterváradot elfoglalták, a település Bács vármegyei része teljesen elpusztult. A szerbek ezután alapították meg a jelenlegi várost, pontosan 1694-ben.^[forrás?] A telep (péterváradi sánc) első lakóit 12 katona jelentette, akik a Duna túlsó partján lévő péterváradi várban teljesítettek szolgálatot.

Mária Terézia királynőtől 1748-ban kapott új elnevezést és városi jogot. Az ekkortól megjelenő iskolákkal^[4] lendült fejlődésnek a település. Az ipari fejlődés lépései, a malom, a selyemgyár, majd a sörgyár működésének kezdetei az Osztrák–Magyar Monarchia idejére esnek. Az első világháborúig kiépültek a helyi közintézmények, a városháza, a Matica Srpska Kiadó és Könyvtár, valamint a jódos vizű gyógyfürdő.

Az 1920-as trianoni békeszerződés a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területéhez csatolta.

1941–1944 között újra Magyarországhoz tartozott. A második világháború alatt előbb a magyar és német katonaság, később a szerb partizáncsapatok követtek el etnikai alapú atrocitásokat, bűntetteket a polgári lakossággal szemben (lásd: Újvidéki vérengzés (1942), Délvidéki vérengzések). A szerbek megtorlásul mintegy 10 000 magyart végeztek ki 1944. végén. A svábokat a háború után kitelepítették.

A 20. század második felére a város lakossága a környező településekkel együtt 300 000 fölé emelkedett.

Jelentős iparvárossá, kereskedelmi és pénzügyi, kulturális központtá vált. Több színház és egyetem található benne. Fontos a nemzetiségi nyelvű színházak léte. Ma is itt nyomtatják a Magyar Szó című vajdasági magyar nyelvű napilapot.

1988-ban zajlott a „joghurtforradalom”, amellyel a milosevicsi hatalom bérencei a központosítási céllal Belgrád által követelt alkotmánymódosításokat ellenző vajdasági vezetést október 6-án megdöntötték. A név onnan ered, hogy a többnyire a városon kívülről toborzott tüntetők a körükben ingyen kiosztott joghurtos tasakokkal dobálták meg a vajdasági parlament székházát.

1996–1997-ben Milosevics-ellenes diáktüntetések is zajlottak a városban.

Az 1999-es NATO-bombázások során légitámadások érték a várost. Megsemmisítették a különleges rendőri erők kiképzőbázisának – addigra kiürített – objektumait, de lerombolták a város hídjait és a milosevicsi politika kiszolgálására lezüllesztett Újvidéki televízió épületét, megbénították a kommunikációt és ideiglenes ivóvízhiány lépett fel. A légitámadások után viszonylag gyorsan helyreállt az élet, és azóta nemzetközi segítséggel a hidakat is helyreállították.

Demográfia

Újvidék város és környéke vonzó volt a letelepedésre a történelem során kedvező földrajzi fekvése miatt. 1910-ben a lakosság 39,7%-a magyar anyanyelvű volt. A város lakossága a második világháború után folyamatosan növekszik, egyes időszakokban drasztikusan. A lakosság növekedésére a mechanikus áramlás hatott, nem a pozitív természetes szaporulat. A legintenzívebb növekedés 1961–1971. között volt, ekkor a város lakossága 37%-kal növekedett. Az ideköltözött lakosság legnagyobb része Vajdaságból származik (56,2%), aztán Bosznia-Hercegovinából (15,3%) és Közép-Szerbiából (11,7%).

A 2002-es népszámlálás adatai szerint Újvidék városi község területén 299 294 fő élt, melyből 156 328 volt nagykorú, a lakosság átlagéletkora pedig 39,8 év (a férfiaknál 38,3, a nőknél pedig 41,2). E részen 72 513 háztartás volt, háztartásonként átlagosan 2,63 taggal. A szűkebb városi környezet területén, Péterváradot és Kamancot leszámítva a lakosság 191 405 főt tett ki, míg a két települést is beleszámítva 216 583 főt. A 2011-es népszámlálás előleges adatai szerint a szűkebb városi környezet 221 854 főt tesz ki, Péterváraddal és Kamanccal együtt a lakosság 248 119 fő, míg a városi község 335 701 lakost számlál.

2002-ben a városi község területén a következő etnikai csoportok éltek: szerbek (75,50%), magyarok (5,24%), jugoszlávok (3,17%), szlovákok (2,41%), horvátok (2,09%), montenegróiak (1,68%) stb. Az összes település szerb többségű, kivéve Kiszácsot, amelyen a szlovák lakosság alkotja a többséget.

A község területén 2002-ben összesen 15 687 magyar élt, míg a városban 11 538, ami nagy csökkenést képez az előző népszámlálásokat megfigyelve (1991-ben a községnek 20 245, míg a városnak 15 778 magyar lakosa volt), s mondható az is hogy itt csökken a legnagyobb mértékben a magyar lakosság a tartományban. Újvidéknek a legtöbb magyar lakosa 1961-ben volt, 23 812 fő, ami akkor a város lakosságának 23,24%-át tette ki.

Népességváltozás

Demográfiai változások
1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
69 431	76 752	102 469	141 375	170 020	265 464	299 294^[5]	333 268^[6]

Etnikai összetétel

Etnikumok

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	141 475	73,91
Magyarok	11 538	6,02
Jugoszlávok	7055	3,68
Montenegróiak	4261	2,22
Horvátok	3519	1,83
Szlovákok	1673	0,87
Ruszinok	1556	0,81
Cigányok	1177	0,61
Macedónok	910	0,47
Románok	750	0,39
Muzulmánok	664	0,34
Szlovének	344	0,17
Németek	301	0,15
Goránok	288	0,15
Ukránok	247	0,12
Oroszok	217	0,11
Albánok	188	0,09
Bunyevácok	184	0,09
Csehek	119	0,06
Bolgárok	103	0,05
Bosnyákok	42	0,02
Vlachok	11	0,00
Egyéb/Ismeretlen^[7]

Városszerkezet

Városi negyedek

A legszűkebb városi környezet mellett, amely a Duna bal partján fekszik, Újvidék területének részét képezi még a Duna jobb partján fekvő Pétervárad és Kamanc is, melyekkel egységes adminisztratív egységet képez.

Újvidék legrégebbi városrésze az Óváros (Stari Grad), a Rotkvarija, a Podbara és a Salajka amelyek 1694-ben egyesültek a város újraalapításakor. A Liman és Novo naselje negyedek az 1960-as, 1970-es és 1980-as években épültek ki széles sugárutakkal és modern lakóépületekkel, hogy kielégítsék az ide betelepülők igényeit.

Újvidék legújabb részei közé tartoznak a város központjától távolabbra épült negyedek. Az ilyen legöregebb a Telep, majd következik az Adice, Veternička Rampa és Veternik. Ez utóbbi ugyan külön településnek számít, de már majdnem teljesen összenőtt a várossal.

Külvárosok

A teljes városi lakosság több mint 22%-a a külvárosokban él. A legnagyobb települések Futak és Veternik közel 20 000 lakossal, melyek főleg az 1990-es években gyarapodtak meg sok idetelepült szerbbel.

Újvidék városi község térképe

Újvidék elhelyezkedése Bakolc Bánmonostor Begecs Belcsény Boldogasszonyfalva Csenej Cserög Čortanovci Dombó Dunagálos Futak Veternik Szőreg Kabol Kamanc Karlóca Káty Kiszács Kölpény Ledince Máriamajor Óledince Petrőc Pétervá rad Piros Sajkásgyörgye Sajkásszentiván Temerin Tiszaistvánfalva Tiszakálmánfalva Zsablya
Újvidék község	Pétervárad község	Újvidék Péterváraddal és Kamanccal

Név	Népesség (2011)	Község
Bakolc (Bukovac)	3936	Pétervárad
Begecs (Begeč)	3325	Újvidék
Csenej (Čenej)	2125	Újvidék
Futak (Futog)	18 641	Újvidék
Kabol (Kovilj)	5414	Újvidék
Káty (Kać)	11 740	Újvidék
Kiszács (Kisač)	5091	Újvidék
Ledince (Ledinci)	1912	Pétervárad
Máriamajor (Stepanovićevo)	2021	Újvidék
Óledince (Stari Ledinci)	934	Pétervárad
Piros (Rumenka)	6495	Újvidék
Tiszakálmánfalva (Budisava)	3656	Újvidék
Veternik	17 454	Újvidék

Kultúra

Újvidék az 1970-es évek végétől a szerb underground élet központja. Több neves punk és new wave zenekar indult innen a jugoszláv időkben. Napjainkban aktív színházi élet is folyik a városban.

A városban működik a Szerb Nemzeti Színház (Srpsko Narodno Pozorište). Az újvidéki Szerb Nemzeti Színháznak is van opera társulata. A városban működik még az Újvidéki Színház (Novosadsko Pozorište) is, amelyet a köznyelvben általában "Magyar Színház"-ként emlegetnek, mivel az előadások itt magyar nyelvűek.

A városban több szórakozóhely is várja a bulizni vágyókat. A Laza Telečki utca a szórakozóhelyeiről híres, de akadnak még jó bulik Péterváradon is. Minden év júliusában a Péterváradi vár ad helyet az Exit nevű nemzetközi fesztiválnak, melyre ezrével özönlenek a látogatok Európa szerte.

2022-ben Újvidék Európa kulturális fővárosa.

Gazdaság

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Folyami kikötője mellett rendelkezik gép-, vegy-, olaj-, textil- és élelmiszeriparral.

Közlekedés

Újvidék 80 km-re északnyugatra fekszik Belgrádtól és a Nikola Tesla nemzetközi repülőtértől, valamint 346 km-re délre Budapesttől. A város az E75-ös európai út közvetlen szomszédságában van. A város napi személyforgalmat bonyolító vasúti kapcsolatokkal rendelkezik Béccsel, Budapesttel, Prágával, Kijevvel és Moszkvával.

Korábban helyiérdekű vasút jelleggel kötötte össze Zentát és Szabadkát Újvidékkel a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, ami ma a Szerb Államvasutak vonalhálózatának része.

Újvidék nagyobb része a Duna és Duna–Tisza–Duna-csatorna egyik mellékága között helyezkedik el. A csatornán három híd épült, míg a Dunát is jelenleg három híd íveli át: a Szabadság híd (Most slobode), a Péterváradi híd (Varadinski most) és az ideiglenes Boško Perošević közúti-vasúti híd. Mindhárom híd le lett bombázva az 1999-es NATO-légicsapások idején. A Péterváradi híd 2000-ben lett helyreállítva, a közúti-vasúti Žeželj híd (Žeželjev most) helyébe épült, míg a Szabadság-híd renoválását 2005-ben végezték el.

Bővebben: Újvidék vasútállomás

A városban sok sugárút van, de a legfontosabb a Felszabadítás-sugárút (Bulevar Oslobođenja), amely észak-dél irányban keresztezi a várost, majd a Szabadság-hídon keresztül az út Kamanc felé folytatódik. A városban 1911–1959 között a villamosok is közlekedtek.

Csenejen, Újvidéktől 10 km-re északra található egy kisebb repülőtér, amelyet jelenleg főként ipari és sportcélokra használnak, és amely az elképzelések szerint további funkciókat kaphat a jövőben.

Híres emberek

Itt születtek

Avedig István (1804–1884) orvos, a szegény betegek jótevője
Ðorđe Stratimirović (1822–1908) a szerb felkelők főparancsnoka az 1848–49-es szabadságharcban
Đuro Daničić (1825–1882) szerb nyelvész és Biblia-fordító
Derra György (1844–1917) tanár, nyelvész
Juba Adolf (1864–1928) orvos, az iskola-egészségügy egyik neves úttörője
Slobodan Jovanović (1869–1958) politikus, jogász, történész, író, műkritikus
Garas Márton (1881–1930) színész, rendező, filmrendező, a magyar némafilmgyártás hőskorának kimagasló alakja
Vidor Gyula (1888–?) újságíró, író, szerkesztő
Gunde László (1894–1972) magyar földbirtokos, vetőmagtermelő és -kereskedő, országgyűlési képviselő
Molnár Erik (1894–1966) Kossuth-díjas történész, filozófus, közgazdász
Tamkó Sirató Károly (1905–1980) költő, szakíró
Jócsák János (1917–Kolozsvár, 1962) tankönyvíró, magyar irodalomtörténész
Kenderesi Tibor (1920–2011) színész
Tandori Károly (1925–2005) matematikus, egyetemi tanár
Hornyik György (1937–2009) író, műfordító
Berczik Zoltán (1937–2011) hatszoros Európa-bajnok asztaliteniszező, edző
Ladik Katalin (1942) színésznő, költő, performer
Fülöp Gábor (1950) költő, műfordító, dramaturg, újságíró
Đorđe Balašević (1953–2021) dalszerző és énekes
Balázs Attila (1955) József Attila-díjas író, újságíró, műfordító
Takács Miklós (1960) régész.
Bada Tibor (1963–2006) festőművész, költő, előadóművész
Rátgéber László (1966) Euroliga-győztes kosárlabdaedző
drMáriás (Máriás Béla), (1966) képzőművész, író, zenész
Szőke Zoltán (1968) színész, szinkronszínész
Szeles Mónika (1973) volt világelső és kilencszeres Grand Slam-győztes teniszezőnő
Mirna Jukić (1986) osztrák olimpiai bronzérmes úszónő
Gojko Kačar (1987) labdarúgó
Molnár Áron (1987) színész a budapesti Vígszínházban
Gál József (1985) a Lehet Más a Politika fővárosi képviselője

Itt hunytak el

Ambro Ignác Romuald (1748–1785) a város egykori főorvosa
Király Ernő (1919–2007) néprajzkutató, avantgárd zeneszerző
Zilahy Lajos (1891–1974) író, publicista, az MTA tagja
Fehér Ferenc (1928–1989) költő
Ács József (1914–1990) festőművész, műkritikus
Bori Imre (1929–2004) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, akadémikus

Látnivalók

Újvidék főterén áll a városháza, ahonnan az utcák legyezőszerűen nyílnak szét. Itt található még a neogótikus katolikus templom is.
A város főteréről nyílik a Zmaj utca (Zmajeva ulica). Ezen utca végén található a újvidéki szerb érsek palotája (Vladičanski dvor).
A másik nevezetes utca a Duna utca (Dunavska ulica), mely a Duna parkba (Dunavski park) torkollik.
Pétervárad a középkorban a törökök elleni védelmet szolgálta, ma múzeum és jelentős kirándulóhely a város erődítménye. A vár toronyórájának mutatói fordított szerepűek. A nagymutató mutatja az órák múlását abból a célból, hogy a Dunán elhaladó hajók messziről láthassák a helyi időt.

Testvérvárosai

Képek

A városháza
Újvidék a péterváradi várból nézve
Pétervárad a Duna-partról
A híres fordított óra a péterváradi várban
A báni palota, a tartományi parlament székháza
A Mária Neve templom
A zsinagóga
A Szerb Nemzeti Színház
Az újvidéki strand
A Szabadság tér a Mária Neve katolikus templommal
Európa Kollégium

Források

Ózer Ágnes 2012: Volt egyszer egy Újvidék - Adalékok Újvidék társadalomtörténetéhez. Újvidék.

Jegyzetek

↑ "A névváltoztatási folyamodást az udvari kancellária 1748. január 26-án tárgyalta. Elismeri a kancellária, hogy a mostani, katonai függő viszonyt jelző név (Péterváradi Sánc), a helynek polgári joghatóság alá vétele után semmi esetre meg nem maradhat; tehát Dunavár vagy Vízköz, vagy Újvidék legyen az új város neve. Mária Terézia sajátkezűleg azt írta a királyi kancellária fölterjesztésére: „nominatur Neoplanta” (neveztessék Újvidéknek). Ezzel el volt döntve az új, szabad királyi város nevének kérdése. 1748. február 1-jén kelt a Királyi Oklevél, mely a Péterváradi Sánc nevét Újvidékre változtatta." (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, BÁCS-BODROG VÁRMEGYE I. kötet, Budapest 1909. Címszó: ÚJVIDÉK. A város új neve.)
↑ Monthly and annual means, maximum and minimum values of meteorological elements for the period 1981–2010 -Novi Sad (szerb nyelven). Hydrometeorological Service of Serbia. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
↑ Station Novi Sad (francia nyelven). Meteo Climat. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
↑ Argay Bálint: Közoktatásügy. In: Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai: Bács-Bodrog Vármegye I. Budapest, 1909.
↑ name="stats9"Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
↑ Statistical Yearbook 2012 (angolul)
↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9