PROFILPELAJAR.COM

	gróf Teleki János
Született	1893. november 2.; Koltó, Szatmár vármegye,
Elhunyt	1946. június 10. (52 évesen); Degersheim, Svájc,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	apatini Fernbach Márta (1897-1979)
Szülei	Teleki János
Foglalkozása	üzletember, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939); magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944);
	A Wikimédia Commons tartalmaz gróf Teleki János témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az országgyűlési képviselőről szól. Hasonló címmel lásd még: Teleki János (egyértelműsítő lap).

Vitéz gróf széki Teleki János (Koltó, Szatmár vármegye, 1893. november 2. – Degersheim, Svájc, 1946. június 10.) huszárszázados, a Vitézi rend tagja, a Nemzeti Egységes Párt (NEP) egyik tevékeny országgyűlési képviselője, földbirtokos, Bács-Bodrog vármegye örökös törvényhatósági bizottsági tagja.

Családja és származása

A széki gróf Teleki család leszármazottja, aki a római katolikus koltói ághoz tartozott. Apja idősebb széki gróf Teleki János (1868–1937),^[1] koltói nagybirtokos,^[2] anyja az alsócsernátoni Damokos családból alsócsernátoni Damokos Gabriella (1873–1938) volt.^[3]^[4]^[5] 1908-ban az idősebb gróf Teleki János által birtokolt koltói gazdaság összterülete 2420 kataszteri holdas volt, és hozzátartozott a Szakállasfalu, Remete, Magyarberkesz határába eső részek is; a koltói kastély 4000 kötetes könyvtárral rendelkezett.^[6] A koltói kastélyt és birtokot 1936-ban a Teleki család kényszerült eladni a román államnak politikai okok miatt.^[7] Apai nagyapja, a híres "Vadgróf" gróf széki Teleki Sándor (1821–1892) 1848–49-es honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag és a Petőfi Társaság tagja volt. Anyai nagyszülei alsócsernátoni Damokos László (1837–1905) országgyűlési képviselő, és domahidai Domahidy Irén (1851–1915) voltak. Teleki János testvérei: széki gróf Teleki István (1896–1962); széki gróf Teleki Margit (1902–1962), báró losonczi Bánffy Dezsőné, majd csicsókeresztúri Torma Miklósné; széki gróf Teleki Gabriella (1904–1982), akinek a férje, nagycsepcsényi és muthnai Vladár Ervin (1897–1984) genfi magyar főkonzul; és széki gróf Teleki Ferenc (1913–1943).

Élete

Középiskoláit Kalocsán és Brassóban végezte, majd katonai pályára lépett, és a bécsújhelyi katonai akadémiát kitüntetéssel végezte el. Az első világháború alatt az orosz, román és olasz fronton teljesített harctéri szolgálatot. 1918-ban, mint többszörösen kitüntetett huszárszázados, kilépett a hadsereg kötelékéből. Harctéri sérülései következtében ötvenszázalékos hadirokkant. A Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének Országos társelnöke is volt. Miután a Szatmár és Bácskai vármegyei birtokainak nagy részét a románok elfoglalták, Budapestre költözött, és 1920-ban a Magyar Általános Takarékpénztár szolgálatába lépett; éveken keresztül szorgalmasan emelkedett fel a ranglétrán, pénztárosa lett, majd 1927-ben már osztályvezető igazgató volt. Fivére Teleki István gróf a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél tisztviselőként dolgozott.^[8]

1932-ben a banki állásáról lemondott és a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetségét alakította meg. 1935-ben a regőcei kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek a Nemzeti Egységes Párt (NEP) programjával. A Parlamentben főként kereskedelmi, közlekedési és iparügyi problémákkal foglalkozott. Bács-Bodrog vármegye törvényhatósága 1937-ben örökös tagjává választotta nagy érdemei elismeréséül.

Az 1939-es országgyűlési választásokon a jánoshalmi kerületen ismét győzött. Elnöke volt a Közhasznú Gépjármű Vállalatok Országos Érdekképviseletének, tagja az Országos Magyar idegenforgalmi Tanácsnak és az Országos Közlekedési Bizottságnak.^[9] A második világháború végén elhagyta az országot feleségével és fiával együtt, és Svájcba emigráltak. Emigrálásukkor nagy segítséget kapott régi jó barátjának és tisztelőjének boldogfai Farkas Endre (1908–1994) vezérkari őrnagynak a befolyásos apósától, Lenz József (1897–1965) kereskedelmi tanácsostól.^[10]

1946. június 10-én hirtelen szívszélhűdésben hunyt el Svájcban. Családja Argentínába emigrált.

Házassága és gyermeke

1919. március 11.-én Budapesten vette el apatini Fernbach Márta (*Zombor, Bács-Bodrog vármegye, 1897. május 10.– †San Isidro, Buenos Aires tartomány, Argentína, 1979. december 3.) kisasszonyt, apatini Fernbach Károly (1868–1937), Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánja, országgyűlési képviselő,^[11] és bozsóki Karácson Dóra (1787–1934) lányát.^[12] Az apai nagyszülei apatini Fernbach Bálint (1832–1897), nagybirtokos,^[13] és Will Anna (1836–1910) voltak.^[14] Fernbach Bálint 1896. október 2-án magyar nemességet, családi címert és az "apatini" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.^[15]^[16] Az anyai nagyszülei dozsóki Karácson Gyula (1842–1930), Bács-Bodrog vármegye alispánja, királyi tanácsos, a Vaskorona rend lovagja,^[17] valamint sámi Jakobcsits Olga (1855–1937) voltak.^[18] Nemes Karácson Gyula nyugalmazott alispán 1908. október 6-án a "bozsóki" nemesi előnevet adományban szerezte I. Ferenc József magyar királytól.^[19]^[20] Teleki János gróf és Fernbach Márta házasságából született:

széki gróf Teleki Károly János (1920–2009) okleveles mérnök. Felesége: somogyvári Somogyi Ilona.

Származása

széki gróf **Teleki János családfája**
széki gróf Teleki János (Koltó, Szatmár vármegye, 1893. november 2. – Degersheim, Svájc, 1946. június 10.) huszárszázados, a Vitézi rend tagja, országgyűlési képviselő, földbirtokos.	Apja: széki gróf Teleki János (*Bagni di Lucca, Olasz Királyság, 1868. december 27.–†Budapest, 1937. október 2.) koltói nagybirtokos	Apai nagyapja: széki gróf Teleki Sándor János József (Kolozsvár, 1821. január 27.–†Nagybánya, 1892. április 18.) 1848-49-es honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag, nagybirtokos, és a Petőfi Társaság tagja, Petőfi Sándor "vad grófja*".	Apai nagyapai dédapja: széki gróf Teleki János (*Sármás, 1792. május 18.–†Kolozsvár, 1860. szeptember 13.) császári és királyi kamarás, nagybirtokos^[21] (Szülei: széki gróf Teleki József és zabolai gróf Mikes Mária)
			Apai nagyapai dédanyja: zabolai gróf Mikes Erzsébet (*1802.–†Kolozsvár, 1882. március 29.) csillagkeresztes hölgy (Szülei: zabolai gróf Mikes János és zabolai gróf Mikes Róza)
		Apai nagyanyja: Litez de Tiverval Mathilde (*Charleville, Franciaország, 1836. június 21.–†Nagybánya, 1910. szeptember 23.)	Apai nagyanyai dédapja: Litez de Tiverval Philippe (*Avignon, Franciaország, 1801. január 18.– †Párizs, Franciaország, 1859. január 6.) (Szülei: Jacques Nicolas Litez Tiverval és Marie Anne Monin)
			Apai nagyanyai dédanyja: Harriett Oxley (*Cawood, Yorkshire, Anglia, 1802. április 12.–†Koltó, 1887.) (Szülei: Malin Oxley és Mary Watson)
	alsócsernátoni Damokos Gabriella (*Angyalos, 1873. január 20.–†Budapest, 1938. augusztus 29.)	Anyai nagyapja: alsócsernátoni Damokos László (*Kisberezsnye, 1838. május 1. –†Fehérgyarmat, 1905. szeptember 27.) jogász, országgyűlési képviselő, királyi táblai-bíró	Anyai nagyapai dédapja: alsócsernátoni Damokos Ferenc (*Alsócsernáton, 1788. február 12.– †Alsócsernáton, 1871. szeptember 28.) földbirtokos (Szülei: alsócsernátoni Damokos Elek és kisborosnyói Tompa Krisztina)
			Anyai nagyapai dédanyja: kisborosnyói Tompa Terézia (*1800.–†Alsócsernáton, 1867. szeptember 8.) (Szülei: kisborosnyói Tompa Ádám és kisborosnyói Tompa Terézia)
		Anyai nagyanyja: domahidai Domahidy Irén (*Angyalos, 1851. július 3. –†Fehérgyarmat, 1915. június 1.)	Anyai nagyanyai dédapja: domahidai Domahidy Ferenc (*Angyalos, 1824. október 14.–†Budapest, 1902. január 28.) Szatmár vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja, 1848-as honvédhuszár százados (Szülei: domahidai Domahídy Menyhért és nagydobai és marosdécsei Décsey Erzsébet)
			Anyai nagyanyai dédanyja: kenesei Kenessey Jozefin (*Csajág, 1834. május 28. –†Nagykároly, 1891. február 19.) (Szülei: kenessei Kenessey Ignác és szalmavári Kováts Eszter)