Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján (kákafoki holtág) fekszik. Közigazgatási területén van a Magyar Királyság (történelmi Magyarország) földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a holt-Körös partján.
A 2019 októberében átadott M44-es autóút a várostól délre halad el, az itteni fel- és lehajtási lehetőség a 4401-es, szentesi úton épült ki.
Vonattal a város a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonalán érhető el. A vonalnak három megállási pontja van itt: Mezőtúr vasútállomás felől sorrendben előbb Halászlak megállóhely az északi külterületen, nem messze a Hármas-Körös árvízvédelmi töltésétől, utána Szarvas vasútállomás, a belváros keleti részén, végül Sirató megállóhely a várostól keletre, Ezüstszőlők nevű külterületi városrész déli részén. A városi vasútállomást a 46 351-es számú mellékút (Állomás utca) szolgálja ki, a két megállóhely csak önkormányzati utakon érhető el.
Története
A környék már az őskor óta lakott. A népvándorlás korából fontos avar leletek maradtak fenn.
A névtelen író feltűnő magasságánál fogva a halmot Monsnak, azaz hegynek nevezi.
Időnként, pl. az 1290-ben előforduló Szarvashalom alatt nem ezt a települést, hanem a Szolnoktól északnyugatra, Újszász mellett esőt kell érteni.[3]
Jóval később e szarvas-halom mellett egy kis község keletkezett.[3] Nem lehet pontosan megállapítani a régi Szarvas keletkezésének idejét, azonban bizonyos körülmények valószínűsítik a 13. század utolsó évtizedeit, amikor már állandósulni kezdett a település.
A hajdani Árpád-kori falu létét feljegyzés tanúsítja, amikor IV. (Kun) László két alkalommal is felüttette királyi sátorát a szarvasi halmon: 1284 októberében és decemberben.[4] E halmon kelt azon két oklevele, melyeket a Fejércodex diplom. V. 3. 254 és IX. 2. 270. közöl.[4] Ezen időszakból fennmaradt írásos dokumentumok azonban alig tartalmaznak a település történetére vonatkozó egyéb adatot, mint az Ábránfy-, Maróthy-, Szilágyi-, Veér- és más családok birtokviszályaira vonatkozókat.
1461-ben az Ábránfyak tulajdonolták, amikor már Szarvasnak írják, de 1469-ben újra Szarvashalomnak.[3] Magának a községnek nagyon csekély határa volt, s így nem valami sokat ért, de jövedelmezővé tette réve a Körösön, mely már 1469-ben létezett.[3] Ugyancsak ez évben a kis község négy (föld)birtokos között oszlott meg, így aztán nem volt nehéz a 15. század egyik pénzes emberének, muronyi Veér Andrásnak 1471-ben az egészet megszereznie, legalábbis zálogjogon.[3]
Török kor
Az 1552-64. évi összeírások szerint Szarvasnak egynegyed része volt a Veér családé, a többi háromnegyed részen az Abránffy-örökösök osztoztak, s mivel a Veérek itt levő birtoka szintén két részre oszlott, volt eset rá, hogy Szarvas nyolc földesúr közt oszlott meg.[3]
1562-ben 13 itt lakó jobbágynak (férfi) volt vetése.[3] A következő évben is csak 13 jobbágycsaládot írtak itt össze. A lakosok Demjén, Dóczi, Fekete, Fodor, Boldizsár, Nagy, Tót és Busi családneveket viseltek. 1557-ben a község mindössze 12 házból állt.[3]
Nem tudjuk pontosan, mikor került török kézre, valószínűleg Gyula eleste (1566) után. A török hódoltság idején Cserkesz Omer, későbbi gyulai szandzsákbég, mivel a Gyula és Szolnok közötti út védelmére nagyon alkalmas pontnak találta a szarvasi nagy halmot, 1589 előtt hatalmas palánkvárat építtetett belőle. A halom négy földbástya megépítésére éppen elégséges földet adott, a Körös pedig a bástya mellett levő várárokba bőségesen ontotta a vizet.[3]
1595-ben a keresztények elfoglalták és szétrombolták, 1646 után a törökök újra felépítették, s védelme alatt a Körösön egy hidat is készítettek. 1685 vagy '86-ban a keresztények újra elfoglalták,[3] de a vár és a település elpusztult, a környék teljesen kihalt.
18. század
1710-ben Rákóczi hadvezére, Károlyi Sándor, újra fel akarta építtetni a várat, ám ez már nem valósult meg.[3]
A település újabb történelme 1720-tól számítható, amikor a területet sok más birtokkal együtt báró Harruckern János György kapta, mint Öcsödhöz tartozó pusztát.[3] Ő főként felvidéki jobbágyokat telepített ide, 1722-ben benépesült a hely.[3] Az első betelepülő Valentik Pál volt, akit régebbi lakóhelyéről Osztroluczkának neveztek el. Az első évben letelepültek száma mintegy 300-at tett ki.
Szerencséje volt az új városnak, hogy a régi, kis szarvasi határ nem volt megállapítható. Ennek következtében a gyulai uradalom mindjárt a letelepüléskor átadott a lakosoknak két hatalmas pusztát: a kákait és a halásztelkit. Ugyanakkor a régi Décse falu határából egy részt Szarvashoz csatoltak.[3]
1726-ban a décsei pusztának azon részét, melyet ez időtájban Nagy-Décsének kezdtek nevezni, egészen a szarvasi lakosok kapták meg. Mikor ez sem volt elég, Harruckern Ferenc 1751-ben átadta a lakosoknak a kis-décsei pusztának is felét, 1754-ben pedig a hatalmas kondorosi pusztának felét. Sőt, hogy juhaiknak alkalmas legelőjük legyen, 1765-ben a Szarvastól észak-keletre, s mintegy négy mérföldnyi távolságra eső csejti puszta bérletével is őket boldogította.[3] Ezenkívül határperek segítségével is szerzett a gyulai uradalom Szarvas város számát egy kis területet. 1746-ban a túriaktól hosszú (10 évi) per után megkapták a régi Körös meder jobb oldalán levő földet. Ugyanekkor a kákai puszta és Szentandrás közt is felállították közmegegyezéssel biztos határjeleket. Nemsokára a halásztelki pusztán keveredett a város új határperbe a túri lakosokkal és birtokosokkal. Végre 1772-ben itt is úgy egyeztek ki, hogy Szarvas inkább nyert rajta.[3]
1773-ban már 337 telkes jobbágy; 326 házas zsellér; 304 házatlan zsellér; 50 iparos- és két kereskedőcsalád, vagyis mintegy 5095 ember lakta.[3]
SZARVAS: Elegyes Mezőváros Békés Várm. földes Urai B. Haruker’ Maradékjai, és Gróf Keglevits Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Körösvize mellett, Nagyváradhoz 8 mértföldnyire. Hajdan nevezetesítette vóltt erőssége; most Tiszt. Thesedik Úrnak szorgalmatossága által épűlő gazdáskodást öregbítő Oskolája. Határja jól termő, legelője, Csejt, és Kondoros pusztákon elég, egy részét néha az áradás rongállya; fája, nádgya nints elég; piatza távol esik.
(Vályi András: Magyar országnak leírása 3. kötet, 1796–1799)
19. század
Nagyban előmozdította Szarvas fejlődését először az, hogy 1801-ben a Körösön hidat építettek, majd 1834-ben a békési ág. ev. esperesség gimnáziuma ide költözött át.[3] Szarvas város földesurai, kivált gróf Batthyányi László, a társadalmi élet terén is hathatósan működtek Szarvas felvirágoztatásán. A Schröffl család kihalva, birtokrésze a gróf Mitrovszky és gróf Eszterházy családokra szállt, s ennek révén ők is Szarvas város földesuraivá lettek.[3]
A 18–19. század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első gazdasági (akkori nevén szorgalmatossági) iskoláját a városban. A nagy tudású lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta többek között a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor legkorszerűbb földművelési technikáit is. Kiemelkedően fontos szerepet töltött be a településen a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, létrehozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1847-től a megye első nyomdája is itt működött.
1848-ban történt Szarvas közigazgatási újjászervezése, aminek során rövid időre rendezett tanácsú várossá lett. A szabadságharcban részt vett szarvasi honvédek száma egy 1849. december 4-i hivatalos kimutatás szerint 357 fő volt, de rajtuk kívül voltak még, akik a szabadcsapatokba vagy a nemzetőrök közé álltak.
A kiegyezés után, 1872-ben, Szarvas elveszítette városi rangját, és csak 1966-ban kapta vissza. Az 1880–1893 közötti vasútépítés során csak szárnyvonalat kapott a település.
1890-ben: 24 393 fő. Ebből 13,5 ezer tót (szlovák) nyelvű, 10,7 ezer magyar nyelvű, a maradék német, oláh (román) és egyéb nyelvű volt.[3]
20-21. század
Az első világháborúban a hivatalos adatok szerint 1153 szarvasi halt hősi halált. Emléküket hirdeti vitéz Székely Károly márványból és bronzból készült alkotása, az 1927. augusztus 28-án felavatott hősi emlékmű. A háború után bekövetkezett országos felfordulás súlyosan éreztette hatását.
1919 áprilisának végén, amikor a román megszállás már küszöbön állott, a menekülő Direktórium nagyobb mennyiségű élelmiszert, pénzt, ékszert, részvényeket, betéteket vitt magával; csupa olyan dolgot, amikre a községnek akkor a legnagyobb szüksége lett volna. A kétségbeesett lakosság akkor felszabadítóként üdvözölte az 1919. április 28-án bevonuló románokat, nem sejtve, hogy az 1920. március 2-ig tartó megszállást leggyötrelmesebb emlékei közé fogja majd sorolni.
Szarvas mellett található a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági tábor létesítménye, amely 1990 óta évente ad otthont a JDC és a Lauder alapítvány rendezvényeinek.[5]
A képviselő-testület 12 tagja közül a 2014-es önkormányzati választás eredményeként 8 fő a Fidesz-KDNP színeiben, 1-1 fő MSZP-s, illetve jobbikos jelöltként, a fennmaradó 2 fő pedig a Nagycsaládosok Szarvasi Egyesülete (NACSE) nevű helyi civil szervezet jelöltjeként jutott mandátumhoz. A 8 választókerületben a Babák Mihály által támogatott 8 Fidesz-KDNP-s jelöltből 7 nyert, egyedül a 3. számú egyéni választókerületben nyert a NACSE jelöltje.
A jelölt neve
A jelölő párt(ok)
Egyéni választókerülete
Giricz Katalin
Fidesz-KDNP
01
Lohr Gyula József
Fidesz-KDNP
02
Dobruczky Zsolt
NACSE
03
Kiss Attila
Fidesz-KDNP
04
Lázár Zsolt
Fidesz-KDNP
05
Molnár Istvánné
Fidesz-KDNP
06
Hodálik Pál
Fidesz-KDNP
07
Dernovics László
Fidesz-KDNP
08
Földesi Lajos Zoltán
MSZP
Kompenzációs lista
Gajdos Attila
Jobbik
Kompenzációs lista
Gombár Györgyné
NACSE
Kompenzációs lista
Szarvas képviselete az Országgyűlésben
Szarvas képviselője az Országgyűlésben, a 2014-es országgyűlési választás óta Dankó Béla. Abban az évben a szarvasi választókerület (a korábbi Békés megyei 5. számú országgyűlési egyéni választókerület) az új választási törvény értelmében egyesült Békés város és környéke választókerületével, így létrehozva a Békés megyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerületet. Így Szarvas elvesztette saját önálló képviseletét az Országgyűlésben, és azóta Békés város környékével közösen alkot egy választókerületet. Az új választókerület képviselője az a Dankó Béla lett, aki azelőtt Békés város képviselője volt a magyar parlamentben.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,5%-a magyarnak, 10,7% szlováknak, 2,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak mondta magát (15,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: evangélikus 26,7%, római katolikus 15,3%, református 4,2%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 25,3% (27,1% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 90,8%-a vallotta magát magyarnak, 5,5% szlováknak, 2,6% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak, 0,1% ruszinnak, 0,1% szerbnek, ukránnak, 2,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 23,4% volt evangélikus, 12,7% római katolikus, 3,8% reformátusnak, 0,8% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 0,2% görög katolikus, 20,4% felekezeten kívüli (37,3% nem válaszolt).[18]
Itt született 1897-ben Lengyel Béla altábornagy, katonatiszt, a varsói felkelés idején a Varsó mellett állomásozó II. magyar tartalékhadtest parancsnoka (†1988).
