Otocsántól légvonalban 30 km-re, közúton 63 km-re keletre, Szluintól légvonalban 26 km-re, közúton 34 km-re délre, Bihácstól légvonalban 20 km-re, közúton 40 km-re északnyugatra a ZágrábotSplittel összekötő 1-es számú főútvonal mentén, az azonos nevű tórendszer keleti partján fekszik. A községet nyugatról Vrhovine, északról Rakovica, délről Udbina község, keletről Bosznia-Hercegovina határolja. Területének legnagyobb részét a Mala Kapela hegyeinek déli része és a Plješivica északi része, délkeletről a Mrsinj, északról a Medvjeđak hegyeivel foglalja el. A növényzet legnagyobb része erdő, az alacsonyabban fekvő részeken gyertyán, a feljebb főként bükk és fenyő. Egy kisebb észak-déli fekvésű rész mezőgazdasági terület. Legalacsonyabb pontja Gavranića Most északon Vaganacnál (289 m), a legmagasabb keleten a Gola Plješivica (1646 m). Éghajlata északkeleten és délen mérsékelten kontinentális mérsékelt mennyiségű csapadékkal, a többi rész éghajlata csapadékos, hegyvidéki. Vizei közül a legjelentősebb északon a Plitvicei tórendszer a Korana felső folyásával, délen a Korenička patak amely néhány más patakkal együtt Plitvički Ljeskovac mellett a Matica patakba ömölve folyik a Plješivica alatti 639 méteres tengerszinti magasságban fekvő Prosćansko-tóba.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszaktól fogva él ember ezen a tájon. Az első emberek még a környék, főként a tavakhoz közel fekvő barlangjaiban éltek. Később az erdőkben építettek kunyhókat maguknak. Megtalálhatók itt az illírek településeinek nyomai, majd a későbbi római erődök és őrtornyok maradványai is. A horvátok a 7. században telepedtek itt meg és a tavak körül fából építettek kunyhókat maguknak. Később feltüntel a kőből épített jellegzetes alápincézett likai gerendaházak. A 12. századból származnak a korbáviai püspökök mršinji várának maradványai, mely feltehetően a püspökség legkorábbi székhelye volt. 1185-ben innen került át a püspöki székhely Udbinára. A vár és uradalma 1486-tól a Frangepánok uralma alá került. 1527-ben a török Mršinjt is elfoglalta és még abban az évben Frangepán Kristóf azt jelentette, hogy a boszniai pasa Udbina és Komić mellett Mršinjt is erősíti. Fras a Lika topográfiájáról szóló művében azt állította róla, hogy ez egy tágas vár volt. Erről a várról nevezték el a korbáviai hercegek egyik ágát, merzinjeinek. Néhány fala máig fennmaradt.
A török kiűzése után a 17. század végén több őrtornyot is építettek a határőrvidéknek ezen a szélén melyek a környező terület védelmét szolgálták. 1775-ben likai és korbáviai útja során II. József is meglátogatta a tavakat és gyönyörködött szépségükben. 1818-ban otocsáni tartózkodása során I. Ferenc király is meglátogatta Plitvicét. 1845-ben látogatást tett itt II. Frigyes Ágost szász király is.[2]
1852-ben August Billek otocsáni ezredes megépíttette a Pribojból Jezercén és a Kozjakon át Plitvicére vezető utat. 1861-ben Wagner károlyvárosi parancsnok megbízásából az otocsáni ezred parancsnoka a Kozjak tó feletti Velika Poljanán vendégházat építtetett, ahol az utazók ellátására állandó személyzet tartózkodott. Ez volt a tavaknál épített első szállóépület. Az első falvak Ljeskovac, Plitvica Selo, Velika Poljana és Priboj csak viszonylag későn a 19. század végén jelentek meg a tórendszer körül. Ekkor épültek az első malmok és fűrésztelepek és az első szálloda is. A vidék egyre híresebb lett Európaszerte. Sok osztrák-magyar főúr és gazdag ember látogatott a tavakhoz és gyönyörködött a táj szépségeiben. 1890-ben megalakították a Plitvicei-tavak és környékének szépítő egyesületét, melynek feladata a táj szépségének megóvása és a turizmus fejlődésének elősegítése volt. 1894-ben a Kozjak-tónál a zágrábi Josip Dryak tervei szerint nagy szálloda építésébe kezdtek, az építés 1896-ban fejeződött be.
A falunak 1857-ben még csak 16, 1910-ben már 47 lakosa volt. A trianoni békeszerződésigLika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1936-ban turisztikai komplexumot építettek, a kis vízierőműtől a barlang és a közeli szállodák áramszükségletéhez ötszáz méter hosszú föld alatti kábelt raktak le. Életében fellendülést hozott a Plitvicei-tavak Nemzeti Park 1949-es megalapítása, mely növelte a vidék turistaforgalmát. 1991-ben a független Horvátország része lett, de még az évben elfoglalták a szerb csapatok. 1991. január 10-én megtámadták a nemzeti park igazgatóságának épületét és annak elnökét a terület elhagyására kényszerítették, dolgozóit elkergették. Március 25-én a nemzeti park területét a Krajinai Szerb Köztársaság részévé nyilvánították. 27-én a Korana hídján barikádot építettek és kitűzték a szerb zászlót a környező magaslatokra. Megkezdődött a horvát lakosság zaklatása, a házaik elleni támadások. A rendet 28-án a horvát rendőrök érkezése állította helyre. 31-én a szerbekkel vívott harcban itt esett el a honvédő háború első rendőr áldozata. Április 2-án a horvát rendőrök az egyik szálloda épületébe szorulva többé nem tudták megvédeni a környező falvak horvát lakosságát. Itt augusztus 30-ig tartották magukat, amikor a szerbek elfoglalták az épületet és a rendőröket a jugoszláv hadseregnek adták át.[2]
A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét, melynek szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A falunak 2011-ben 294, a községnek összesen 4358 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek. A községnek Korenicán tűzoltó egyesülete, kommunális társasága, könyvtára, turisztikai irodája, egészségháza van.
A község fő látványossága a Plitvicei tórendszer. A tórendszert alkotó tizenhat tó észak - déli irányban nyolc kilométer hosszan füzérszerűen húzódik a hegyek között és mintegy 190 – 200 vízesés köti össze őket. Szintkülönbségük 156 méter, az utolsó tó a Sastavci 483 méterre van a tengerszint felett. A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el. Két legnagyobb tava a Kozjak és a Prosce, ezek 1000-1500 négyzetméteres vízfelületétől a legapróbb tavacskákig a legváltozatosabb méretűek. A tórendszer 1979-ben az elsők között került fel az UNESCO világörökségi listájára.
A Korenica feletti 1097 méter magas Mršinj nevű hegyen találhatók Mršinj várának romjai. A vár 1185 előtt a korbáviai püspökök székhelye volt. 1527-ben a török elfoglalta, majd megerősítette. A 17. század végén újra horvát kézre került, majd később jelentőségét veszítve romlásnak indult. Néhány fala még ma is áll.
A Plitvicei-tavak Nemzeti Park határában, a Glibova draga (a Kozjak-tó déli része) és a Gradinsko-tó között egy erdős félszigeten található a Kozjak vára (a szakirodalomban Krč, Krčingrad vagy Pliš váraként is emlegetett) régészeti lelőhely.[5] A domb ellipszis alakú fennsíkja körülbelül 60 x 20 méter nagyságú, amelyet árok és védőfal vesz körül. Formáját és építési módját tekintve története a 11. - 13. századig nyúlik vissza. A domb középső része kissé kiemelkedő, egyenetlen és sűrű növényzettel benőtt. A fennsík legegyszerűbb megközelítése a félsziget délnyugati, meglehetősen szelíd lejtőjén lehetséges. Feltételezhetően ez vezetett az erődítmény bejáratához, egy háromszög alakú védőtoronyhoz, amely magát a bejáratot védte. A Kozjak erődöt a neves horvát régész és történész Emilij Laszowsky tárta fel a huszadik század elején (1911- 1912-ben). Amellett, hogy a fennsík peremfalát teljes hosszában feltárta és így meghatározta az egykori erődítmény méreteit, munkájának nagy részét a háromszög alakú védőtorony feltárására összpontosította. A legutóbbi, 2008-ban és 2009-ben végzett kutatás kimutatta, hogy az impozáns méretű háromszög alakú védőtorony (minden oldalának hossza 16 méter) talajszintig megmaradt, és védelmi funkciója mellett státusszimbólum szerepe is volt. A ritka alaprajz, pazarul kidolgozott építészeti profilozás darabjai, az in situ talált lőrések kialakítási módja és a történelmi kutatások eddigi eredményei arra utalnak, hogy a várat 13. század során a Babonicsok vagy a Frangepánok építették.
Gazdaság
A település gazdaságának legnagyobb részét a Plitvicei-tavak Nemzeti Park védelme, intézményeinek fenntartása és igazgatása adja. A nemzeti park azon ritka horvát természetvédelmi intézmények egyike, mely kiadásait is saját maga termeli meg. A bevételek főként a látogatók által befizetett belépőkből, szállásokból, vendéglátóhelyekből (hét szálloda, két kemping és néhány étterem) és kereskedelmi tevékenységből származnak. A nemzeti park hétszáz állandó és mintegy kétszáz idénymunkást is foglalkoztat. A szezonban a legtöbb munkás a látogatók fogadásánál és a vendéglátó szektorban dolgozik. A természetvédelem korlátozza az ipari és mezőgazdasági tevékenységet. A Korenica környéki falvak lakossága a turizmuson kívül állattartással, tejtermeléssel házi szilvapárlat előállításával is foglalkozik.
Kultúra és művelődés
A község területén két alapiskola működik, az egyik Plitvička Jezerán, a másik Korenicán. Az egyetlen középiskola Korenicán van, a gimnáziumi oktatáson kívül a turizmus és vendéglátás területén képez szakmunkásokat. A gimnázium már 1920-óta működött, majd az 1970-es évek elején a nemzeti park kezdeményezésére vendéglátóipari képzés is indult. Az iskolába nem csak a község területéről, hanem Otocsán, Vrhovine, Rakovica, Udbina és Gospić környékéről is sok diák jár.
Sport
A község területén két labdarúgóklub működik. Az N.K."Lika 95" Korenicán és az N.K."Plitvice" Mukinján. Említésre méltó még "Plitvice" tékvandó klub és a "Plitvice" tekeklub.
