A régészeti emlékek tanúsága szerint Szluin város területén már a történelem előtti időkben éltek emberek. Erről tanúskodnak a közelben található egykori erődített települések maradványai, melyek közül a legismertebbek Suvi Slunj és Grkov Vrh. Római telepek nyomai találhatók a Kneževo dombon és Točak falu területén, de kerültek elő latin feliratos kövek a Gornje Primišlje területén található Kurjevac domb lábánál is.
Szluin írott története 1323-ban kezdődött, amikor Károly Róbert király az ősi Drezsnik megye(Drežnička županija) teljes területét a Frangepán családnak adományozta, ahol a család két uradalmi központot alapított. Az egyik a Korana melletti Tržac, a másik a Slunjčica melletti Szluin lett. Szluin várának első írásos említése 1390-ben történt, amikor a család vegliai ágának feje, Frangepán János szluini birtokát Zrínyi Pálnak zálogosította el. 1409-ben már maga a város is felbukkan a forrásokban, mint a Slunjčica túloldalán épített település és vásáros hely. A város magját a középkori Szent Benedek templom és a ferences kolostor képezte, amely körül fokozatosan épült ki a település. A Zrínyiekkel zálogbirtok körüli hosszas pereskedés után végül a birtok a Frangepánoké maradt és az 1449-es birtokfelosztás alapján a család szluini ágáé lett.
A török támadások a 15. század elején kezdődtek ezen a területen. A Bosnyák Királyság bukásával a 15. század végén, valamint a vesztes korbáviai és mohácsi csaták eredményeként drasztikus változás következett be a térség katonai helyzetében. A törökök elfoglalták Likát és Korbáviát, Likából1527-ben török szandzsákot alakítottak ki. Szluin vára egy csapásra a török elleni védelem első vonalába került és stratégiai szerepe ugrásszerűen megnőtt. 1561-ben a török már sikertelenül ostromolta és később is több ostromot szenvedett, utoljára 1716-ban. 1579-ben felépült a károlyvárosi erőd, ettől kezdve Szluin vára Károlyváros elővárává, a határőrvidék egyik kapitányságának székhelyévé vált. A katonai közigazgatás bevezetésével a megmaradt lakosság elveszítette korábbi szabadságjogait is, megszűnt minden gazdasági tevékenység és betiltottak minden lakáscélú építkezést, de a megmaradt házakat is katonai védelemmel látták el. A Slunjčica túloldalán a vár védelmében ferences kolostor is épült, melyet 1582-ben a török, miután a várat bevenni nem tudta a várossal együtt elpusztított. A város újjáépítését a neves itáliai származású hadmérnök, Martin Gambon károlyvárosi főépítész irányította. Mai arculatát a 17. század végétől végzett építkezések során kapta. Szluin ettől az időtől vált a terület központjává és ezt a szerepét a mai napig is megtartotta. A váron is számos átépítést és korszerűsítést hajtottak végre, de elhelyezkedése nem tette lehetővé, hogy jelentősen modernizálják. Ebben az időszakban a török által meghódított és elpusztított területekről nagy számú, főként pravoszláv szerb lakosság vándorolt be, mely lényegesen megváltoztatta e vidék vallási és etnikai összetételét.
A városközpontSzluin várának romjai
A katonai határőrvidék átszervezésével 1746-ban Szluin a város nevét viselő szluini határőrezred parancsnokságának székhelye, a katonai határőrvidék egyik legjelentősebb katonai igazgatási központja lett. A város és a vár 1809 és 1815 között francia megszállás alatt állt. A franciák által hozott nyugati kultúra jótékonyan hatott a város fejtődésére. Fellendült a gazdasági élet, ebben az időben épült a város számos útja és hídja, katonai raktárak, és egyéb létesítmények épültek. Ekkor épült a Koranán átvezető közúti híd, a várban a nagy katonai raktár, a Lađevacon és Furjanon keresztül egészen a török határig vezető új út is. Miután 1810-ben Marmont marsall a törököket keletre szorította vissza a korábbi horvát lakosság nagy része is visszatért és velük együtt mintegy nyolcszáz fős pravoszláv népesség is letelepedett a város környékén. A vár feljegyzések szerinti utolsó kijavítása 1821-ben történt, de néhány évvel ezután egy pusztító tűzvész során az egész vár leégett, melyet ezután pusztán, romosodásnak hagytak. A város fejlődésnek üteme az osztrák uralom alatt sem tört meg. Polgári iskola és intézmények épültek. 1825-ben megépült a Korana szurdokán és a sveticei dombokon át délre vezető út. 1828-ban Szluin városában 58 házban 260 lakos élt, közülük 249 római katolikus és 11 görög keleti vallású, a közigazgatási területéhez tartozó 343 faluban és 10 telepen összesen 55715 lakos élt. 1873-ban megszűnt a katonai közigazgatás és a polgári lakosság végre saját kezébe vehette át a város irányítását. Szluin járási székhely lett és megindult a település városiasodása, bár a lakosság száma lényegében nem változott. 1910-ben a városnak 2172 lakosából 1521 horvát, és 627 szerb volt. A trianoni békeszerződésigModrus-Fiume vármegye Szluini járásának székhelye volt
A 20. századra a város az ország déli részébe itt átvezető főút miatt elsősorban tranzit jellegű településsé vált. A város főútja az ország egyik legfontosabb országútja lett. Ez szükségessé tette a Koranán átívelő nagy forgalmú híd helyett új híd építését, mely 1955-ben történt meg. Ezt a tranzit jellegét a város a mai napig megtartotta. A térség gazdasági pangása miatt a lakosság száma a két világháború után sem növekedett. A honvédő háború időszaka sem kedvezett e vidék fejlődésének. 1991-ben a horvátországi szerbek kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot. 1991 novemberében a szerb szabadcsapatok Szluin területéről az összes nem szerb lakosságot elűzték. A város csak 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet során szabadult fel. Bár a házakat és az infrastruktúrát újjáépítették, a háborús sebeket a lakosság a mai napig nem tudta kiheverni. Közben 1993-ban átszervezték a horvát közigazgatást és Szluin korábbi területéből három új községet, Szluint, Cetingradot és Rakovicát alakították ki. Ma a város fontos közlekedési csomópont. Itt vezet át a Zágrábot Splittel összekötő 1-es főút, valamint innen ágazik el a boszniai Velika Kladušába vezető főút is. 2011-ben a városnak 1653, a községnek összesen 5019 lakosa volt.
Szluin központja a Zrínyi és Frangepán térA városközpontA városi park a városházával és a hősi emlékművelA fegyverraktár romjai
A város mellett a Slunjčica kanyarulatában láthatók a régi vár romjai.[4] A várat 1390-ben említik először. A Frangepánok birtoka volt, majd a katonai határőrvidék egyik legfontosabb vára, határőr ezredparancsnokság székhelye volt. 1822-ben egy tűzvész következtében pusztult el és már nem építették újjá. Falai helyenként ma is emeletnyi magasságban állnak, bár a romok meglehetősen elhanyagoltak. Látogatásuk aknaveszély miatt nem javasolt.
A franciák által a 19. század elején épített katonai raktár több emelet magasságú romjai a vár területén.
A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma[5] a középkori ferences templom helyén épült 1727 és 1735 között a katonai parancsnokság segítségével. Eredetileg egyhajós épület volt sokszög záródású szentéllyel. 1751-ben készült négy mellékoltára, melyet a Szent Kereszt, a Szentséges Szűzanya, Nepomuki Szent János és Ferrarai Szent Vince tiszteletére szenteltek. 1780-ban két mellékhajóval bővítették, harangtornyát barokk stílusban építették át. Ekkor nyerte el latin kereszt alakú mai formáját. A két világháború között barokk toronysisakját gúla alakúra cserélték. 1991. november 27-én a szerbek felgyújtották. A tető beszakadt, a toronysisak leégett, minden berendezése, amit nem sikerült időben elmenekíteni, megsemmisült. Az újjáépítés 1995-ben indult meg, mely során megtalálták a középkori ferences templom maradványait. A főhajó alatti sírboltban öt csontvázas sírt, a Frangepánok szluini ágának sírjait tárták fel, mellettük 1509-ben vert pénzérméket találtak. Az újjáépítés 2000-ben fejeződött be.
A templom mellett álló plébánia épületét 1760-ban építtette Mihovil Radočaj akkori plébános, mivel a fából épített régi épület roskatag állapotban volt. Az épület ma is a város főterének látványát gazdagítja.
A város központjában, egy parkban található a 19. század végén kőből épített Szent Mihály-templom. Azon kevés templomok egyike, amely a Kordun területén historizáló stílusban épült. A templom egyhajós, négyszögletes alaprajzú, valamivel keskenyebb, félköríves szentéllyel és harangtoronnyal, amely sekély rizalitban emelkedik a főhomlokzat fölé.[6]
A Szent Mária Magdolna-kápolna[7] Szluin várától északkeletre, a városi temetőn belüli magaslaton található. A főhomlokzat északnyugati tájolású. A 19. század második felében épült egy 16. és 17. századi őrtorony és templom helyén. A kápolna egyhajós épület, téglalap alaprajzú hajóval, keskenyebb sokszögű szentéllyel és a főhomlokzat fölötti oromzaton álló harangtoronnyal. A főhomlokzatot a kő ajtófélfákkal keretezett négyszögletes bejárati nyílás és a bejárat alakját követő áthidaló uralja. A főhomlokzat jobb alsó sarkában egy külső - feltehetően római kori beépített kősírkő található.
A Koranába igyekvő Slunjčica a vadregényes sziklák közt több vízesést alakít ki. A gyors folyású patak mentén évszázadok óta vízimalmok állnak, melyek között 300 évesek is vannak.
A folyók vize kiválóan alkalmas evezésre, kajakozásra, horgászásra nyáron pedig még fürdőzésre is.
A környéket gazdag vadállománya a vadászok paradicsomává is teszi.
