Novo Selo (szerbül: Ново Село), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 40, közúton 47 km-re északra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re kelet-délkeletre, 90-92 méteres magasságban, a Szávától délre elterülő síkságon fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
0
|
149
|
| Bosnyák
|
1
|
1
|
| Horvát
|
305
|
5
|
| Jugoszláv
|
4
|
0
|
| Egyéb
|
0
|
2
|
| Összesen
|
310
|
157
|
Története
Novo Selo 1920-ig Gornja Dolina falu része volt, így sok novoseloi lakos szerepel az ottani plébánia anyakönyvében, mint Gornja Dolina-i születésű. A dolinai plébánia is 1920-ban vált le a Bosanska Gradiška-i római katolikus plébániáról. Addig az évig a falu alsó részét Kolibištának, a felső részét Verguzovcinak (Vrguzovci) hívták.[4] Lakói katolikus horvátok voltak. Előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része volt.
Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháborúban a településnek 65 halálos áldozata volt, akiket többségben a partizánok gyilkoltak meg, illetve a partizánokkal vívott harcban estek el.[4] Csak az 1945. február 7-i végengzésben 16 embert öltek meg brutálisan.[5]
A falu 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. 1971-ben egy Szent Anna kápolna épült a faluban, melyet a boszniai háború idején lerombotak és a horvát lakosságot elűzték. Az elűzöttek többsége a Száva folyó túlpartján, Horvátországban, Újgradiška környékén telepedett le. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. Az elűzött horvátok helyére a háború után szerb lakosság települt be.
Nevezetességei
- Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1971-ben építették. A boszniai háború során lerombolták. Az újjáépített kápolnát 2021-ben szentelték fel.[6]
Jegyzetek
