Bosznia-Hercegovina északi részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 27, közúton 45 km-re észak-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 19, közúton 26 km-re délnyugatra, a Kozara-hegység keleti részén, 250-600 méteres magasságban a hegyek közt, szétszórtan fekszik.
A település, mint Turjak község része 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Lakói közül sokan csatlakoztak a Kozara-hegységben meghúzódó partizánokhoz. Sok helybeli nem élte túl a második világháborút, közülük többen pusztultak el a partizánmozgalomban és az usztasa táborokban.[4] Az 1941 novemberi usztasa terror után csak 1942 kora őszén kezdett visszatérni az élet, amikor horvát partizánok Szlavóniából sok elhurcolt helybelit visszahoztak. 1944 januárjában ismét erős ellenséges erők támadták meg a Kozara vidékét. Az újabb offenzíva a sorban borította sötétségbe a környék falvait. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
