PROFILPELAJAR.COM

	Molat
	Molat látképe
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Zára
Jogállás	falu
Irányítószám	23 292
Körzethívószám	(+385) 023
	Népesség
Teljes népesség	85 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	60 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 12′ 51″, k. h. 14° 52′ 43″44.214271°N 14.878557°EKoordináták: é. sz. 44° 12′ 51″, k. h. 14° 52′ 43″44.214271°N 14.878557°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk Molat településről szól. Hasonló címmel lásd még: Molat (egyértelműsítő lap).

Molat (olaszul: Melada) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.

Fekvése

Zárától légvonalban 30 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 29 km-re délnyugatra a Molat-sziget délkeleti részén fekszik.

Története

A falu területe akárcsak Molat-sziget már ősidők óta lakott. Ezt igazolja számos, elsősorban a paleolitikumból származó régészeti lelet, melyek egy részét a zárai régészeti múzeumban őrzik.^[2] A római korból nem maradt megbízható adat a sziget lakott voltáról. Nem maradtak fenn római eredetű földrajzi nevek csak egy tenger alatti lelőhely a kis Tovarnjak-szigetnél és a Zorljevica kőbánya tanúsítja az itteni római jelenlétet. Molat első írásos említése a 7. században történt. Neve a latin „mel” (méz) szóból származik, amelyből „Melita”, „Melada”, „Molat” alakban fejlődött ki a mai horvát név.^[3] A 10. században betelepülő horvátok lényegében átvették a latin nevet. A név onnan ered, hogy a sziget egykor messze földön híres volt méztermeléséról.

Molat szigete a horvátok érkezésétől a velencei uralom kezdetéig 1409-ig Zára városához tartozott, amely 1151-ben a zárai Szent Krizogon (Krševan) bencés kolostornak adományozta. A bencések a későbbiekben is fontos szerepet játszottak a sziget fejlődésében. Egy 1321-ben készített régi térkép ábrázolja Sveta Marija kereskedelmi kikötőjét a mai Lučinát, amely az egyik fontos kikötőhely volt az Isztriából és Osorról Zárába vezető hajóúton. 1381-ből fennmaradt egy dokumentum, amely a molati méz Zárában történt eladásáról szól.^[4] Már ekkor állt Molaton a Szűz Mária templom. A mai Sarlós Boldogasszony plébániatemplomban a főoltár előtti lépcsőbe az 1479-es évszám látható bevésve.^[4] A középkorban építették a Szent Pál templomot, valamint a már a 13. században említett Szent András kolostort is. Miután Velence 1409-ben elfoglalta Zárát a szigetek is fennhatósága alá kerültek. Az 1421-es zárai kataszter szerint Molatot 1422 líráért a Zadulin családnak adták bérbe, majd 1464-ben a Detrišić (Detrico) család bérelte ki 1830 velencei líráért.^[2] 1539-től a szigetnek különböző bérlői voltak, de török háborúk miatt birtoklásuk időnként bizonytalan volt. Molat plébániáját 1581-ben alapították. Anyakönyveit 1651-től vezetik, 1822-ig glagolita írással, majd olaszul, végül a 20. századtól horvátul.^[3] A 16. és 17. században a sziget gyéren lakott volt. A csekély lakosságot törökön kívül az uszkók kalózok is támadták és fosztogatták. Még 1684-ben is húsz molati lakost hurcoltak török kalózok rabságba.^[2] A 19. század elején amikor Dalmácia francia uralom alá került a törököket angol szolgálatban álló kalózok váltották fel, akik szintén többször támadták a szigetet. A kalózokon kívül a lakosságnak a Zárának és a Zára által nyakukba ültetett nagybirtokosok által támasztott terhekkel is szembe kellett néznie. 1615-ben a gróf még azt is megtiltotta, hogy földjeiken kívül más vagyont tartsanak, 1624-ben pedig a szabad favágást tiltotta meg 25 dukát büntetés megfizetésének terhe mellett.^[2] 1640-ben az olasz Lantana kereskedőcsalád vásárolta meg a szigetet amely még kegyetlenebbül bánt a lakossággal. Az elnyomás ellen a lakosság számos panaszt emelt, de azok eredménytelenek maradtak. Amíg a lakosság kemény adókat fizetett a termények, a halászat és az állattartás jövedelmei után a Lantana család egyre gazdagodott. Végül a 19. század második felében a szigetet eladták a Abelić családnak. Petar Abelić fia Kazimir a szigetet húga fiainak adta át így került az olasz Gozzetti család tulajdonába. Molat falunak 1857-ben 400, 1910-ben 546 lakosa volt. Iskoláját 1880-ban alapították, de a kis számú tanuló miatt 1964-ben bezárták.^[3]

Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1933-ban megnyílt a helyi könyvtár és olvasókör, mely ma is működik. Lakossága különösen az 1970-es években csökkent jelentősen, amikor a fiatalok közül sokan a nagyobb ipari városokba, Zárára és Fiumére költöztek, míg mások a könnyebb kenyérkereset reményében Amerikába, Ausztráliába vándoroltak ki. A második világháború után a férfiak közük sokan mentek tengerésznek. A rabi mészgyártás kiépítéséig 1964-ig a lakosság egy része mészégetéssel is foglalkozott és az itteni mészégetők híresek voltak.^[2]

Az 1950-es években a halászat is fellendült, bár hagyományok hiányában nem fejlődött a legjelentősebb gazdasági ággá. Jószerivel csak a kikapcsolódás és a saját szükségletek kielégítésére korlátozódott. Mára a mezőgazdaság és az állattartás is szinte teljesen megszűnt. A lakosság számának csökkenése tovább folytatódott, de a csökkenés az utóbbi években megállt. A falunak 2011-ben 107 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása^[5]^[6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
400	420	409	466	560	546	546	504	467	424	335	247	135	114	96	107

Nevezetességei

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma a 14. században épült, de a főoltár előtti lépcsőbe az 1479-es évszám látható bevésve. A templom egyhajós épület sekrestyével és három márvány oltárral. A főoltáron áll Szűz Mária és Szent Erzsébet fából faragott szobra. A két mellékoltár Jézus Szentséges Szíve (gipszből készített Jézus szoborral) és a Rózsafüzér Királynője (fából faragott Szűzanya szoborral) tiszteletére van szentelve. Két kőből faragott szenteltvíz tartója a falba van beépítve. Harangtornyában két harang található.^[3]
A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnája 1769-ben épült. Az oltár menzája felett három niche (falmélyedés tárgyak elhelyezésére) látható benne a Kármelhegyi Boldogasszony, Szent Mátyás apostol és Borromei Szent Károly kis méretű szobraival. A harangtoronyban egy nagyon régi, 1534-ben öntött harang található.^[3]
A plébániaházat 1840-ben építették. A temető a falutól nyugatra található.
A Jazi-öböl mellett a második világháború idején koncentrációs tábor működött, ahol 1942 és 1943 között több mint 10 000 rabot tartottak fogva.^[7] A fogvatartottak többnyire Zára és Sibenik tágabb vidékéről érkeztek, beleértve a szárazföldet és a szigeteket. A tábor területét szögesdróttal kerítették körbe és öt őrtorony védte, amelyek ma is láthatók. A táborban tizenkét fa barakk volt, amelyek alapjai fennmaradtak és ma is jól láthatók. A tábor közepén kút található. A komplexum központi épülete a parancsnoki épület, amelyet emlékmúzeummá alakítanak át.