A mozdonyokat 1865 és 1868 között az említett magánvasutak számára szállította a Siglbécsi mozdonygyára. Az utolsónak szállított öt mozdony kazánja eltért a korábbiakétól (lásd a táblázatban).
A mozdonyokat a TKPE az 5-15 pályaszámokkal, a BNB pedig a sajátjait a III sorozat 27-37 pályaszámaival látta el. Az egyesülés után a BNB átszámozta a TKPE eredetű gépeket saját rendszerébe szintén a III. sorozatba a következőképpen: az TKPE 5-10 mozdonyok a 21-26 pályaszámokat kapták, a TKPE 11-15 –ösök pedig a 39-43-at. A vasúttársaság 1908-as államosítása után a kkStB a még üzemelő mozdonyokat a 147 sorozata 01-13 pályaszámait osztotta ki nekik.
Az első világháború után még kilenc mozdony került a Csehszlovák Államvasutak birtokába, és közülük csak hetet számoztak be a ČSD 322.1 sorozatba. Három mozdony a Lengyel Államvasutaké lett, ahol pályaszámot már nem kaptak, selejtezték őket. A ČSD a mozdonyait 1939-ig selejtezte.
Irodalom
Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
Helmut Griebl, ČSD-Dampflokomotiven, Teil 2, Verlag Slezak, Wien, 1969
Johann Stocklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 147 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
