A cs. és kir. szab. Kassa–oderbergi Vasút (rövidítve: KsOD, németül k. k. privilegierte Kaschau–Oderberger Bahn, csehül Košicko–bohumínská dráha (KBD), szlovákul Košicko–bohumínska železnica) egy magánvasúttársaság volt az Osztrák–Magyar Monarchia területén. A társaság fővonala, egyben névadója a sziléziai ipar- és bányavidéket kötötte össze Kassával.
A KsOd másik fővonala 1870-től a KassátEperjessel összekötő vonal volt, ahol a szintén magántulajdonú Eperjes–Tarnówi Vasút vonalához csatlakozott. A KsOd1874. április 18-án egyesült ezzel a társasággal.
Egy sor magántulajdonú helyiérdekű vasút üzemvitelét, melyek pályája a KsOd vonalához csatlakozott, szintén átvette a társaság. Ezen kívül az osztrák Államvasút-Társaság, majd a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) tulajdonát képező Csaca–Zwardoń vonal üzemét is a KsOd látta el.
Beöthy László kereskedelmi miniszter 1912. június 22-ei parlamenti beszédében támogatta a Kassa-oderbergi vasútnak Magyarország érdekében való kibővítése, illetve a magyar határig való kettős sínpár kiépítését.[1]
A trianoni békeszerződés nyomán a Kassa–oderbergi Vasút teljes vonalhálózata az újonnan megalakított Csehszlovákia területére került. Mivel az új állam keleti részének eléréséhez a Kassa–Oderberg vonal kulcsfontosságú volt, a KsOd mihamarabbi államosításáról határoztak.
A társaság 1921. február elsején állami kézbe került. A vonalakat és a járműveket a Csehszlovák Államvasutak (ČSD) vette át.
A táblázatok a cs. és kir. szab. Kassa–Oderbergi Vasút mozdonyállományát mutatják a KsOd osztályelölések sorrendjében, továbbá tartalmazzák az államosítás utáni ČSD jelölésüket is.
A KsOd üzemvitele alatt állt helyiérdekű vasutak saját maguk szerezték be mozdonyaikat, melyek később a KsOd állagába kerültek és a KsOd rendszere szerinti jelölést kaptak.
A keskeny nyomtávú mozdonyok nem kaptak KsOd-számot.