A település a NagyszebentSegesvárral összekötő út mentén fekszik, a megyeszékhelytől kb. 70 km-re északi irányban, a Hortobágy völgyében haladó főúttól mintegy 1,5 km-re.
Története
Első említése 1309-ből származik,[2] de valószínűleg már száz évvel azelőtt is létezett. A legrégebbi fennmaradt összeírás 1488-ból való, eszerint Szentágota után a nagysinki járás második legnagyobb községe volt: 75 gazdával, 3 szegénnyel, 1 malommal, 1 iskolával és 4 "puszta" udvarral. A trianoni békeszerződésigNagy-Küküllő vármegyeSzentágotai járásához tartozott. Az 1930-as évekig a lakosság több mint fele szász volt. Az 1990 körüli kivándorlási hullám következtében a részarányuk mára erősen lecsökkent. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a lakók közül 2100 román, 505 roma és 52 német volt.[3]