PROFILPELAJAR.COM

	Morgonda (Merghindeal)
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Morgonda
Rang	községközpont
Irányítószám	557140
Körzethívószám	0269
SIRUTA-kód	144973
	Népesség
Népesség	848 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	26 (2011)
Népsűrűség	12,74 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	484 m
Terület	66,55 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 57′ 51″, k. h. 24° 43′ 22″45.964167°N 24.722778°EKoordináták: é. sz. 45° 57′ 51″, k. h. 24° 43′ 22″45.964167°N 24.722778°E
	Morgonda weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Morgonda témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Morgonda (románul: Merghindeal, németül: Mergeln, szászul Märjeln) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

A megyeszékhely Nagyszebentől északkeletre 58 kilométernyire, Szentágota városától keletre 8 km-re fekszik, a Hortobágy folyó völgyében. A községhez tartozó Lesses falu határában van Románia mértani középpontja.

Nevének eredete

Magyar és román neve a németből való, az pedig eredetileg egy, a köznyelvi Marienthal 'Mária-völgy' összetételnek megfelelő nyelvjárási alak lehetett. Először 1332-ben, Vallis Marie alakban jegyezték fel. Későbbi névalakjai: Mergental (1355), Mergindealu (1434), Mergendal és Margendal (1494), Margandal (1496), Morgonda (1506), Morgenda (1531), Megenthaimb (1600), Morgondal (1733), Mergindyal (1750), Mergyendyal (1839) és Mergeln (1854).

Története

Szász alapítású nagysinkszéki falu volt. Morgondai néven is szereplő gerébcsaládjának tagjai 1432 és 1560 között olyan gyakran töltötték be a szék királybírói tisztjét, hogy egyik tagjuk 1532-ben, családi örökségként magának követelte azt. Johannes morgondai geréb 1444-ben megkapta Volkány falut. Egy másik Johannes és Mihály 1467-ben részt vettek a Mátyás elleni felkelésben. Morgondai Mihály 1487-ben fegyveresen támadta meg az eceli gerébek birtokait. Az 1526-ban kitört trónharcok idején az akkor már három ágra szakadt család faluban élő ágának utolsó férfi tagját, a Szapolyai-párti Jánost szekerén Nagyszeben felé tartva a Ferdinánd-párti Sigmund Groß, Georg von Reicherstorffer bizalmasa megtámadta és lefejezte. A morgondai parasztok ezt kihasználva, 1528-ban felpanaszolták, hogy a család régi időktől kezdve kisajátította szántóföldjeiket, erdeiket és malmaikat. Ebből arra következtethetünk, hogy a Morgondaiak a korábban szabad jogállású morgondai szászokat, valószínűleg a 15. század első felében jobbágyi vagy féljobbágyi függésbe taszították.

A falut 1500-ban hatvan gazda, négy pásztor és három szegény családfő lakta. A morgondaiak 1566-ban megtámadtak egy környéken portyázó török csapatot. 53 törököt megöltek és 17 szász foglyot kiszabadítottak. A falut 1600-ban Vitéz Mihály katonái dúlták fel, jelentős kárt okozva a templomban. A gerébeknek végső fiúági kihalásuk után, a 17. század első felében a családba benősülő Domokos Ferenc lépett örökébe. A faluban letelepedő magyar nemes a magukat szabadparasztnak tartó szászok földesuraként viselkedett. A morgondaiak azonban megtagadták, hogy neki fizessék a tizedet, és felpanaszolták, hogy házát nemesi portaként adómentesnek tekinti. A község és a Domokos család pereskedése 1651-től megszakítással egészen 1848-ig tartott. A község ugyan 1777-ben megvásárolta a család falubeli birtokát, de 1818-ban újabb örökös tűnt fel, aki per útján kívánta érvényesíteni földesúri jogait.

Lakói 1836-ban összetűztek a faluba érkező sorozóbizottsággal. A faluközpontba a 19. század első felében kezdtek beköltözni az addig a peremen élő románok, majd a század vége felé a korábban román falurészeket cigányok kezdték elfoglalni.^[2] 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. Határát 1887 és 1894 között tagosították. 1937-ben a 6146 holdnyi terület 27%-a volt szántó, 21%-a legelő, 20%-a erdő és 13%-a legelő. A földművelés és szarvasmarhatartás mellett jelentős gazdasági ágnak számított a gyümölcstermesztés is.

1850-ben 1106 lakosából 666 volt német, 329 román és 110 cigány nemzetiségű; 666 evangélikus és 439 ortodox vallású.

2002-ben 733 lakosából 566 volt román, 127 cigány, 22 magyar és 17 német nemzetiségű; 701 ortodox és 18 evangélikus vallású.

Látnivalók

Evangélikus temploma eredetileg háromhajós, román stílusú bazilikális templomnak épült 1280 körül. A főhajót és a mellékhajókat öt félkörív választotta el egymástól, és a pillérek alapzata ma is látható a templombelső padlózatán. Eredeti formájában maradt meg a kórus boltozata, a diadalív és részben az északi és a déli kapuzat. 1500 körül nagyszabású erődítési munkálatokat hajtottak rajta végre. A harangtornyot átépítették, védőemelettel, szuroköntőkkel és két támpillérrel látták el, elválasztották a templomtértől és mellette a mellékhajók végződését elbontották. Ugyancsak elbontották a hajók apszisát. A kórus fölé erődszerű, négyszögletű tornyot emeltek. A nyugati kapuzatot átalakították. A templomot négy saroktoronnyal ellátott védőfallal vették körül. 1600-ban Vitéz Mihály serege pusztította a falut, ekkor a főhajó boltozata is elpusztult. A helyreállítással 1634-re készültek el. További átépítések zajlottak le 1732-ben és 1773-ban. Ezek során az ablakokat is átalakították. A főhajó mai mennyezete 1803-ban készült el. A védőfal egy része 1969-ben beomlott. Korábbi négy védőtornyából kettő maradt meg, az is csonkán. Az erőd északnyugati oldalán 1969–70-ben a vasárnapi iskolát befogadó épületet emeltek. Oltára barokk, 1794-ben készült. Egy harangját a 13–14., a másik kettőt a 15. században öntötték.^[3]
Thomas Quibb-ház (volt községháza, 19. század).

Képek

Az iskola gondozatlan épülete

Jegyzetek

↑ [1]
↑ Valeriu Braniște: Amintiri din închisoara. București, 1972, 5. o.
↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF