Lesses

Lesses (Dealu Frumos)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségMorgonda
Rangfalu
Irányítószám557141
Körzethívószám0269
SIRUTA-kód144982
Népesség
Népesség654 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság550 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 58′ 59″, k. h. 24° 41′ 39″45.983056°N 24.694167°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 59″, k. h. 24° 41′ 39″45.983056°N 24.694167°E
Lesses weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lesses témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az erődtemplom
Románia középpontjára emlékeztető tábla

Lesses (románul: Dealu Frumos, 1925-ig Șulumberg, németül: Schönberg, szászul Šinebarχ) falu Romániában, Szeben megyében. Közigazgatásilag Morgonda községhez tartozik.

Fekvése

Medgyestől 41 km-re délkeletre, a Hortobágy Altbach nevű mellékpatakjának völgyében fekszik. Tőle nyugatra, a Szentágotára vezető út mentén található Románia földrajzi középpontja.

Nevének eredete

Bár német nevét mind latinra (első említésekor: Pulcromonte, 1280), mind később románra (mai hivatalos neve) 'szép hegy'-ként fordították, a név előtagja valószínűleg a Schein ('fény') szó alakváltozatából való (ugyancsak 1280-ban Sconberg), és együtt messziről látható, világos hegyet jelölhetett. Ez valószínűleg a falu és Szentágota közti, 639 méter magas és ma erdővel benőtt Alte Burg hegyre vonatkozott. Magyar neve (először 1760–62-ben Lesszes, majd 1805-ben Leses) a némettel értelmileg párhuzamos: les + -s ('őrhegy').

Története

Az egyik legkorábbi, valószínűleg 12. század közepi szász telepítés, később nagysinkszéki szász falu volt. 1393-ban a lessesi Petrus, 1517-ben August Andreas Huetter a bécsi, 1487-ben Michael, 1518-ban Georg a krakkói egyetemen tanult. 1500-ban 51 házas gazdát, három pásztort, egy malmot és két puszta házat írtak össze benne. 1599-ben Vitéz Mihály serege pusztította el. 1687 és 1695 között házai felét, 24 házat hagytak el lakói. 1734-ben landlerek költöztek be. Lakói között 1752-ben jelent meg elsőként nyolc román jobbágy és kilenc cigány családfő neve. 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. Határában, a községtől megvásárolt területen az osztrák–magyar hadsereg 1912-ben gyakorlóterepet alakított ki. 1945 januárjában 114 szász lakosát hurcolták kényszermunkára, főként a sztalinói táborba. A szászok kivándorlási hulláma után 2002-ig volt saját evangélikus papja.

Lakossága

  • 1760-ban 671 evangélikus lélek mellett 42 ortodox és egy görögkatolikus család lakta.
  • 1850-ben 1229 lakosából 636 volt német, 412 román és 180 cigány nemzetiségű; 636 evangélikus és 592 ortodox vallású.
  • 2002-ben 547 lakosából 499 volt román, 24 cigány és 23 német nemzetiségű; 523 ortodox, 20 evangélikus és 4 adventista vallású.

Nevezetességek

  • Evangélikus erődtemploma. Az első, a tatárjárás előtt, román stílusban épült templom a mainál hosszabb, csarnokszerű bazilika volt. Tornya később épült. 1500 és 1521 között átépítették, erődítették, hajóját megmagasították. Félkörívű apszisát eltávolították, kórusa fölé védőtornyot emeltek. 1522-es felszentelése százas évfordulóit később hagyományosan falunappal ünnepelték meg. Eredetileg ovális erődjét a 16. században észak felé kibővítették és ezzel négyzet alapúvá tették. Az északi falat 1647-ben megmagasították, és külső oldalán egy toronnyal látták el. 1515-ből származó feszülete a berethalmi közeli rokona. Egyik harangja 1538-ból való.[2] A parókiát 1914-ben egy bővítéssel építették egybe a várfallal. 2006 óta nagyszebeni színházi fesztivál keretében, nyaranta színielőadásokat tartanak az erődtemplomban. A bukaresti Ion Mincu Építészeti és Városrendezési Egyetem középkori épületrestaurátornak tanuló hallgatói a képzés részeként állítják helyre.
  • Wagner-ház (118. sz., 1783).
  • Ortodox templom (1824).
  • Az Alte Burg/Cetatea Păgână hegy tetején középkori vár szerény maradványai: 70×50 méteres, rombusz alakú földhányás, külső oldalán árokkal.
  • A falutól nyugatra, az Altbach és a Hortobágy közötti vízválasztón 1858-ban állítottak emlékművet, a Hortobágy völgyét (Szentágotát) az Olt völgyével (Kissink) összekötő út átadása alkalmából.
  • A falutól délnyugatra feltörő gyógyvizre 1910-ben a lessesi szász közösség épített két medencét. A hely a szocializmus idején Sărături-Băi néven gyógyüdülőfaluként működött. Az evangélikus egyház visszaigényelte, évek óta használaton kívül van.[3]

Híres emberek

Jegyzetek

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
  2. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  3. www.antena1sibiu.ro. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 25.)

Források

Képek

-