A hárs vagy hársfa(Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák(Tilioideae) alcsaládba tartozik.
Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.
Etimológia
A hárs szó finnugor eredetű, korábbi hás alakja a hársfán kívül ’fakéreg, háncs’ jelentéssel is bírt (a hársfa kérgéből egyébként könnyen készíthető háncs).[1][2]
Csángó nyelvjárásban a hársvirágot szádokvirágnak nevezik, és a fát szádoknak.[3]
A nagylevelű hárs(Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs(Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).
Az európai hárs kertészeti változatai
Tilia europaea 'Euchlora' (császárhárs),
Tilia europaea 'Pallida'
Felhasználása
Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.
A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.
A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.
Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
A Szlovákia a Bojnice várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.[forrás?]
Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[4] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[5]
Képek
A szőkedencsi 700 éves hárs
Dunabogdányi öreg hársfa. Törzsének kerülete 2010-ben 340 cm
↑Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)
↑philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.
.jpg)
