PROFILPELAJAR.COM

Vörös áfonya
	Vaccinium vitis-idaea
	Természetvédelmi státusz
	Közönséges
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Asteridae;
Rend:	Hangavirágúak (Ericales);
Család:	Hangafélék (Ericaceae);
Nemzetség:	Áfonya (Vaccinium);
Faj:	V. vitis-idaea;
Tudományos név
	Vaccinium vitis-idaea; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörös áfonya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös áfonya témájú médiaállományokat és Vörös áfonya témájú kategóriát.

A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó hegyvidéki növény, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, népies nevén: brusnyica, fojminc,^[1] havasi meggy, kövi málna.

A fekete áfonyához hasonlóan közkedvelt, de savanyú íze miatt csak feldolgozott formában fogyasztják.

Magyarországon a Zempléni-hegységben a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben fordul elő; jóval ritkább, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket.

Erdélyben a Mohos-tőzegláp, a Csíki havasok területén megtalálható.^[2]^[3] A Felvidéken gyakori.^[1]^[4]

Jellemzők

10–30 cm magas, örökzöld félcserje. Szára hengeres, kúszó, a vége felemelkedik. A levelek visszás-tojásdadok, áttelelők, bőrneműek, a szélük visszahajlik, színük sötétzöld, fonákjuk világosabb, mirigyesen pontozott. Virágzata csüngő, végálló fürt. Illatos. A kocsány rövid, a párta 8–10 mm hosszú, harang alakú, négy cimpájú, fehér vagy rózsaszín, a csésze hártyás, pillás szélű, éréskor a termés csúcsán marad. A lisztes, ehető bogyótermés éretlenül fehér, éretten kárminpiros, gömbölyű.

Ásványianyag- és vitamintartalma, hatása

A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban (antocianidinek, tanninok), melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, koleszterinlerakódás, szívinfarktus, bőrproblémák kialakulása, rák keletkezése, memóriazavar. Az antioxidáns vitaminok – mint az E-vitamin, béta-karotin, és 30–40 mg/100g C-vitamin – fokozzák a hatását. De nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket, ként is tartalmaz.

Felhasználható

Gyümölcsként: mártások, dzsem, lekvár, kompót, saláták, pudingok, főzelékek, édes rizs, vadhúsok, gyümölcsbor készítésére.

Gyógyhatásai

Akut és krónikus húgyúti fertőzések megelőzésére, kezelésére, valamint sejt és érvédő antioxidánsként édesítőszer nélkül készült vörös áfonyalé, vagy kivonat, tinktúra (3 x 3–5 ml/nap adagolásban), illetve a gyógyszertárakban is kapható kapszula formájában. 1 kapszula (400 mg) kb 8-9 pohár lé hatóanyagát tartalmazza koncentráltan. Ez utóbbi naponta kétszer szedhető. Gyakori húgyúti fertőzésben szenvedők, vagy arra különösen fogékonyak, mint a cukorbetegek, rendszeresen úszók, vesebetegek, vesehomokjuk, vesekőképződésre hajlamosak prosztata-megnagyobbodáskor, hegesedés vagy daganat miatti vizeletelfolyási akadályoknál javasolt az alkalmazása.

Rokon fajok

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus)
Amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Vadgyümölcsök. In Magyar néprajz nyolc kötetben: II. kötet: Gazdálkodás. Főszerkesztő: Paládi-Kovács Attila. Lektor: Andrásfalvy Bertalan. Készült az MTA Néprajzi Kutatóintézetében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2001. 23. o. ISBN 963-05-7801-8 Hozzáférés: 2016. április 13. (HTML), mek.niif.hu
↑ Mohos tőzegláp. szekelyfoldiinfo.ro (magyarul) (Hozzáférés: 2017. szeptember 15.) (html)
↑ Origo: A Szent Anna-tótól Bálványosvárig. origo.hu. (magyarul) Budapest: New Wave Media Group Zrt. (2006. szeptember 25.) (Hozzáférés: 2017. szeptember 15.) (html)
↑ Paládi-Kovács Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Kiadja a miskolci Herman Ottó Múzeum, 33–34. sz. (1996) 198., 204 (193–209). o. 0544-1225 Hozzáférés: 2016. április 13. (PDF), Elektronikus változat az epa.oszk.hu oldalán hibás ISSN