Gyermekkorában műugrott és úszott. Hosszú ideig balhátvédként művelte a labdarúgást. 1932-1944 között az FC Basel kölyökcsapatában balhátvédként kezdte a labdarúgást, majd 18 éves korában bekerült az A-ligában szereplő csapatba, ahol az egyik mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Levezetésként 1944-1948 között az FC Kleinhüningen egyesületében szerepelt. A labdarúgáshoz való ragaszkodását jól bizonyítja, hogy az edzői oklevelet is megszerezte, de a játékvezetés mellett döntött.
Nemzeti játékvezetés
1948-ban vizsgázott. 1954-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1968-ban vonult vissza. Játékvezetői pályafutása alatt több mint 823 találkozót vezetett, vagy társának partbíróként segített. Első ligás mérkőzéseinek száma: 252.
Nemzetközi játékvezetés
A Svájci labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1955-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Első játékvezető (a második Sergio Gonella), aki világbajnoki- (1966) és Európa-bajnoki (1968) döntő mérkőzést vezethetett. A svájci nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. Európai-kupamérkőzések irányítójaként az örök ranglistán a 42. helyet foglalja el 38 találkozó vezetésével. 38 különböző minősítésű nemzetközi klubtalálkozót vezetett. Járt 20 ország 44 városában. Válogatott mérkőzéseinek száma: 24 nemzetek közötti "A", 6 nemzetek közötti "B", összesen: 30. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1968-ban búcsúzott.
A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra és Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett mérkőzést, akkor valamelyik társának partbíróként segített. 1962-ben egy csoportmérkőzésen és az egyik negyeddöntőben volt partbíró. A negyeddöntőn első számú beosztást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1966-ban a nyolcadik világbajnokság döntőjét 8. európaiként, első svájciként vezethette. Egy csoportmérkőzésen és az egyik nyolcaddöntőben kapott partbírói küldést. A nyolcaddöntőn első számú beosztást kapott.
Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 5 + 4 (partjelzés).
Hugo Meisl az Európa-kupa, majd Dr. Gerő-kupa kigondolója. Az 1920-as évektől az öt legerősebb közép-európai válogatott, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Olaszország, Svájc indult harcba érte. A magyar válogatott 1953-ban megnyerte a tornát. AZ Európa-bajnokság létrehozása után, 1960-tól megszűnt.
Nordic Championships/Északi Kupa labdarúgó tornát Dánia kezdeményezésére az első világháború után, 1919-től a válogatott rendszeres játékhoz jutásának elősegítésére rendezték a Norvégia, Dánia, Svédország részvételével. 1929-től a Finnország is csatlakozott a résztvevőkhöz. 1983-ban befejeződött a sportverseny.
A 6. és a 10. játékvezető – az első, és a 2. svájci – aki BEK döntőt vezetett. A torna történetében 2014-ig rajta kívül Leo Horn, Concetto Lo Bello és Palotai Károly vezethetett kettő alkalommal döntőt. Vezetett mérkőzéseinek száma: 8.
A versenykiírás szerint egy mérkőzésen dőlt el a kupasorozat győztesének neve. A tornasorozat 12. döntőjének – az első svájci – bírója. Vásárvárosok Kupája (VVK) mérkőzéseinek száma: 16.
A labdarúgás szeretetének hatására az edzői szakvizsgát is elvégezte, de a pedagógiai gyakorlatban (csak a játékvezetésben) nem alkalmazta.
Szakmai sikerek
Az 1962-es Chilében rendezett világbajnokságon mutatott kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként a FIFA elnöke kitüntette az Ezüst síppal. 1966-ban az angol világbajnokság döntőjében való tevékenységének emlékére a FIFA JB vezetése átadta részére a világbajnoki kupa aranyozott mását.
