Játékos pályafutását viszonylag gyorsan felcserélte a játékvezetőire. Testalkata nem volt elég erős az ütközésekhez, ezért jelentkezett bírónak. Az első vizsgán 1906-ban az angol vizsgabiztos játékvezető nem engedte át, mert egyik kérdésére: Mi a helyes eljárás, ha a labda játék közben eltalál egy kis repülőgépet? (labdaejtés), akkor még nem tudott felelni. A második vizsgát sikeresen teljesítette. A bírók keserű életét átvészelve (többször tettlegesen bántalmazták, kővel megdobálták) egyre eredményesebben szolgálta a labdarúgást. A flamand bíró élesen hű nemzetiségi elveket vallott, magabiztos, bátor egyéniség volt. Bricsesznadrágban, zakóban és többnyire sapkában vezette a mérkőzéseket. Hamarosan Dublinba invitálták, az ír fővárosban először vezethetett mérkőzést a kontinensről származó játékvezető. A húszas-harmincas évek legjobb játékvezetőjeként jegyezték. 1910-ben lett az I. Liga játékvezetője. A 35 évig tartó aktív játékvezetést 1945-ben fejezte be.
Nemzetközi játékvezetés
A Belga labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1924-től tartotta nyilván bírói keretében. 1920-ban az antwerpeni nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján való közreműködést visszautasítva, hivatalosan csak 1924-ben lett nemzetközi bíró. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Sokat utazó, sokat foglalkoztatott játékvezető volt, a húszas-harmincas évek legjobb játékvezetőjeként jegyezték. A mérkőzések helyszínére legtöbbet vonattal vagy hajóval utazott. A belga nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 7. helyet foglalja el 8 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1939-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 60 (más forrás szerint: 64–85).
Az általa vezetett Argentína–Chile csoportmérkőzésen 10(!) percig állt a játék, mert a játékosok és a játéktérre berohanó nézők között tömegverekedés tört ki, a rendet csak a rendőrség tudta helyreállítani. A bíró senkit sem figyelmeztetett, senkit sem állított ki! A rend helyreállítása után folytatta a játékot. A kaotikus állapotok miatt - rendezés, nagyszámú nézők - a döntő vezetését úgy vállalta, hogy a rendezőkkel előbb 10 ezer dolláros életbiztosítást köttetett. Biztonsági okokból - a szurkolók hangulatát ismerve - a jegyszedők minden nézőt megmotoztak és a lőfegyvereket elkobozták.
Bírói öltözet – A világbajnokságon alkalmazott bírói öltözete a korra jellemző sportruházat volt: sötét színű bricsesznadrág, ing rajta sötét színű pulóver, nyakkendő, térdharisnya, micisapka, futballcipő és a vezénylő síp.
Labda biztosítása – Akkor még nem központi labdákkal játszottak, hanem mindenki vitte a sajátját. A vitákat elkerülve Langenus úgy döntött, hogy az első félidőben az egyik, a másodikban a másik csapat labdájával fognak játszani, amit közmegelégedéssel mindenki elfogadott.
A három világbajnokság alatt itt fordult elő, hogy kiállított egy - német – játékost. Nemzetközi bírói pályafutásának megkoronázásaként esélyes volt a döntő vezetésére, a sportpolitika végül másként határozott!
Az 1920. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB kijelölte, hogy Brüsszelben vezessen mérkőzést. Megtagadta a közreműködést, jelezve antwerpeni származását. Ez a tiltakozás hosszú ideig hátrányosan hatott nemzetközi foglalkoztatására.
Az 1928. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. 1920-as esete miatt ez volt az első nagy nemzetközi tornája. Két mérkőzés kiváló irányítása nagymértékben megalapozta az első világbajnokságon való részvételének jogosságát.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
