A Dunántúli-dombság változatos felépítésű és felszínű magyarországi nagytáj. Legnépesebb városa Pécs.
Elhelyezkedése
Egyes felfogások szerint a Dunántúli-dombság nyugat-keleti irányban a Zala völgyétől a Dunáig húzódik. Ebben az értelemben a Dunántúli-dombság magában foglalja majdnem a teljes Dél-Dunántúlirégiót, és átnyúlik a Nyugat-Dunántúliba is. Határait az Alpokalja, a Balaton, a Duna folyó észak-déli szakasza, és az országhatár jelöli ki. Területe: 11 350 km², ami Magyarország kb. 1/9-e. Abszolút helyzete az északi szélesség 45°48' – 46°56' és a keleti hosszúság 17°05' – 18°46'.
Más felfogás szerint a Zalai-dombság nem a Dunántúli-dombsághoz, hanem a Nyugat-magyarországi peremvidékhez tartozik, azaz ebben az értelemben a Dunántúli-dombság nyugati határa nem a Zala folyó völgye, hanem nagyjából a Kis-Balaton nyugati végétől dél felé induló, észak–déli lefutású völgy.
Földrajza
A terület nagyobb része lösszel, homokkal és agyaggal fedett dombvidék, de megtalálhatóak itt a középhegységek (kb 5%-a a Dunántúli-dombságnak) és a területének egyharmadában a síkságok is.
A felszíne az újharmadkori és negyedkori pleisztocén üledékekből (agyag, lösz, homok) keletkezett. A Mecsek és a Villányi-hegység mészkő anyagú.
A területen a csapadékosabb óceáni, és a meleg mediterrán hatás egyaránt érvényesül, így éghajlata kiegyensúlyozottabb az országos átlagnál. A Dunántúli-dombság nyugati fele csapadékosabb, kelet felé a csapadék mennyisége csökken, átlagos értéke 650 mm egy évben.
A nagytájak közül itt a legsűrűbb a folyóhálózat. Ezen vízfolyások hossza összesen 2214 km. Az állóvizek mennyisége is kimagasló. A terület 4%-át borítja vízfelület, szemben az országos 1%-os aránnyal. Ezeknek háromnegyedét mesterségesen hozták létre, a völgyek elárasztásával.
Mecsek: Északról a Völgység, délről a Baranyai-dombság, keletről Szekszárdi dombság, és nyugatról a Zselic határolja.
Baranyai-Hegyhát: Északról a Völgység és a Zselic, nyugatról ugyancsak a Zselic (nagyjából a Baranya-csatorna vonala), délről és keletről pedig a Mecsek határolja.
Pécsi-síkság: Északról a Mecsek, a többi égtáj felől a Dél-Baranyai-dombság határolja.
Geresdi-dombság: Északról a Szekszárdi-dombság határolja, a többi égtáj felől pedig a Dél-Baranyai-dombság fogja körbe.
Villányi-hegység: A Dél-Baranyai-dombság déli részén húzódik, kelet felé a Dráva menti síkság határolja.
Dél-Baranyai-dombság: Északról a Mecsek, a Völgység és a Szekszárdi-dombság, délről a Dráva menti síkság, keletről a Duna völgye határolja. Déli részén majdnem teljesen körbefogja a Villányi-hegységet.
Zselic: Északról a Külső-Somogy, nyugatról a Belső-Somogy, délről az Ormánság (a Dráva menti síkság), keletről meg a Völgység a Baranyai-Hegyhát és a Mecsek határolja. Egyesek a Baranyai-dombság részeként tekintenek rá, mások nem.
A Dunántúli-dombság gazdag ásványkincsekben. Jelentős kőolaj- és földgázkészletek találhatók itt, valamint hasznosították a Mecsek területén található uránércet és feketekőszenet, de mára az összes bányát bezárták.
Az iparban jelentős az élelmiszeripar szerepe, több tejüzem, húsüzem, konzervgyár is épült. Kaposváron textilgyár is létesült. A kitermelt kőolajat a vegyipar dolgozza fel, nagyobb finomító található Zalaegerszegen, ahol üzemanyagot is előállítanak. Szekszárdon jelentős a mezőgazdasági gépgyártás.[1]
Pécsi-Sárfalvi: Magyarország földrajza. Akadémia Könyvkiadó, 1960.
Dr. Futó József: Általános természetföldrajz Tankönyvkiadó, 1984.
Ádám László, Marosi Sándor, Szilárd Jenő: A Dunántúli-dombság (Magyarország tájföldrajza), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, ISBN 963-05-2025-7
Szakcikkek
Tóth Sándor: A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája, Natura Somogyiensis, 2010. 16. sz. 1-188. oldal (letöltés: [1])
Szabó Gergely: Adatok a Dunántúli-dombság nagylepke faunájához (Lepidoptera: Macrolepidoptera), Natura Somogyiensis, 2007. 10. sz. 331-339. oldal
Fazekas Imre: A magyarországi makrorégiók Cochylini faunája (Lepidoptera: Tortricidae), I. A Dunántúli Dombság, Állattani közlemények, 1995. (80. köt.) 1. sz. 35-56. oldal
