Budapest X. kerülete, összefoglaló nevén Kőbánya (németül: Steinbruch) a főváros pesti oldalán elhelyezkedő kerület. A kerület központjának városképéből kiemelkedik a Szent László-templomZsolnay-kerámiával fedett tornya. A lakótelepek mellett kertvárosias és szerény külvárosias részek egyaránt megtalálhatók a kerületben. Budapest 1873-as létrejöttekor még a főváros VIII. kerületéhez tartozik.[4] Kezdetben területileg külső kerületnek számított, 1950-ben azonban Nagy-Budapest létrehozása után a város mértani középpontja a kerületbe került, egészen pontosan a Martinovics térre (Csajkovszkij park).
Története
A kerület neve az egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még Kőérként IV. Béla király 1244. évi adománylevelében történik, amelyben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozott. Ezen elnevezés emlékét őrzi a Kőér utca neve. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla- és cserépgyártás, valamint dombjai révén a szőlőtermelés.
Kőbánya területén már a 17. század elejétől intenzív bányászat folyt, a puszta 1661-től a felsővattai Wattay Pál (Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja) család birtoka volt. A kitermelést a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelte az idők során.[megj 1] A puszta oszmán uralom alóli felszabadításakor Wattay János a váci járás szolgabírájaként, a Rákóczi-szabadságharc alatt a vármegye első kuruc alispánjaként irányította Kőbánya életét. Kőbányai alapanyagokból épült a Magyar Tudományos Akadémia épülete, valamint az Egyetemi Könyvtár, és a Széchenyi lánchíd pilléreinek egy része is. 1890-ben a veszélyes bányászat miatt beszüntették e tevékenységet Kőbányán.
A kőfejtés mellett a téglagyártás és a szőlőtermesztés is virágzott Kőbányán a 19. század derekán. A pestiek kellemes kirándulóhelynek tartották a korabeli Kőbányát, szép borvidékkel. A pesti szőlőültetvények 80%-a mai Kőbánya területén helyezkedett el. Kőbánya két szőlőhegye az Ó- és Új-hegy voltak. Az Ó-hegy legmagasabb pontján (148 m) épült fel a romantikus stílusú Csősztorony, a szőlőültetvényeken történt garázdálkodások megakadályozására. Havas József, az Óhegyi szőlőskertek tulajdonosa 1859-ben eladta szőlejét Perlmutter Jakabnak, akitől azt Dreher Antal1862-ben vette meg.
A budafokihoz hasonló kiterjedt pincerendszerek, amelyek a kőbányászat tárnáiból maradtak, segítették elsősorban a sörgyártás, másodrészt a gombatermelés kialakulását. A legnagyobb a Kőrösi Csoma Sándor út és a Kolozsvári utca találkozásánál kezdődik, s teljes hossza körülbelül 33 km.
Az 1800-as évektől kezdve számos gyár létesült Kőbányán. Itt épült egykoron Széchenyi István malma is. Az 1838-as pesti árvíz után jött létre a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, vagyis a Drasche-téglagyár. Az első kőbányai sörgyárakat az 1850-es években alapították. Ekkor kezdte meg működését a Kőbányai Serház Társaság, a Perlmutter, a Barber és a Klusemann-féle serfőzde.
A kőbányai sertéskereskedelem története az 1840-es évekig nyúlik vissza. Ekkor alapította az első disznószállást Schreyer Antal, aki kapcsolatot teremtett a németországi és bolgár sertéskereskedőkkel. Az 1847-ben megnyitott Pest-Cegléd vasútvonalnak megállója létesült itt. Ez hozzájárult mind a sertéskereskedelem fellendüléséhez, mind a terület benépesüléshez. Pest város helytartótanácsa 1856-ban elrendelte az ólak áttelepítését a Ligettelekről a vasút túloldalára, a mai gyárdülőiSzállás utca környékére, ahol olcsó telkeket árultak a kereskedőknek. A legnagyobb telepek a Mázsa tér környékén üzemeltek. 1858-tól állandó sertés- és szarvasmarhapiac létesült. A virágzó sertéskereskedelemnek, amelynek emlékét számos helyi utca és tér neve jelzi, végül az 1895-ös országos sertésvész vetett véget.
Az Ó-hegy és az Új-hegy környékén fekvő földeket az 1850-es években kezdték kiparcellázni, s ettől az időtől kezdett fejlődni a terület. 1873, Budapest egyesítése után rohamosan megindult a fejlődés és a lakosság számának növekedése. 1869-ben még csak 4353-an, 1910-ben már 51 034-en éltek a kerületben. A népességnövekedésnek azonban megvoltak az árnyoldalai is: az egész fővárosban Kőbányán volt a legrosszabb az iskolahelyzet, mindössze három iskola működött a kerületben. 1907-ben alapították meg a mai Szent László Gimnáziumot, amely 1915-ben nyitotta meg kapuit a kőbányai kötődésű Lechner Ödön által tervezett épületben.
Kőbánya területén több nagy szemétlerakó is volt, ezek nagy részét mára megszüntették, például az Újhegyi lakótelep is egy feltöltött szeméttelepre épült. 1896-ban épült a kerületben a sokáig Közép-Európa legnagyobb börtönének számító Budapesti Gyűjtőfogház. 1906-ban alapította meg Richter Gedeon híres gyógyszergyárát a Cserkesz utca 69. szám alatt. 1926-ban 101-en, az 1960-as évek végén már 3800-an dolgoztak a gyárban.
Az 1950. január 1-én létrejött Nagy-Budapest és Kőbánya a város belső kerületévé vált, ide került Budapest mértani középpontja is. Ezzel egyidejűleg a régi kerületek határai is megváltoztak kisebb-nagyobb mértékben, ekkor csatolták át a X. kerülettől a Hungária körúttól nyugatra eső területet a VIII. kerülethez.
Kőbánya fejlődése a szocializmus idején is töretlen volt: 1973-ban mintegy 80 ezren laktak a kerületben, ugyanakkor az itt működő 120 üzemben kb. 110 ezer ember dolgozott (közülük 48 ezren vidékről jártak be), s ezzel a X. kerület az ország legnagyobb munkáskerülete volt.[5][6]
A kerület lakásproblémáit az 1960-es és az 1980-as évek között a kerület különböző pontjain épült lakótelepekkel próbálták megoldani.
A X. kerület lakónépessége 2022. október 1-jén 75 628 fő volt, ami Budapest össznépességének 4,5%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 5350 fővel csökkent a kerület lakosságszáma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 2328 ember volt. A X. kerület népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a kerület lakónépességének a 11%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 19% volt. 2022-ben a férfiaknál 72,4, a nőknél 78,7 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a kerületben 25 399 fő, utánuk következő nagy csoport a diplomával rendelkezők 18 731 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 87,5%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a kerület lakónépességének 21,2%-a, mintegy 15 995 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül kínai, vietnámi és cigány nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.
A 19. század utolsó harmadától a X. kerület lakosságszáma dinamikusan növekedett, egészen 1941-ig. A második világháború következtében a kerület a lakosságának a 8,7%-át veszítette el. A 70-es években ugrásszerűen megnőtt a kerület népessége, azonban a 80-as évektől, egészen napjainkig csökken a kerület népességszáma, ma már kevesebben laknak a X. kerületben, mint 1970-ben. A legtöbben 1980-ban éltek a kerületben 104 656 fő.
A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló X. kerületiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a kerületben, még a református.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján, a X. kerületben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettségivel rendelkezők éltek a legtöbben 23 564 fővel. Második legnagyobb csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezőek voltak 22 385 fővel, utánuk következett a szakmunkás végzettséggel rendelkezők 10 164 fővel, az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 9983 fővel, végül a diplomások 9922 fővel.[20]
A 2011-es népszámlálási adatok alapján, a X. kerületben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettségivel rendelkezők éltek a legtöbben 25 886 fővel. Második legnagyobb csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezőek voltak 16 970 fővel, utánuk következett a diplomával rendelkezők 14 394 fővel, a szakmunkás végzettséggel rendelkezők 11 863 fővel, végül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek 6512 fővel.[21]
A 2022-es népszámlálási adatok alapján, a X. kerületben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben 25 399 fővel. Második legnagyobb csoport a diplomával rendelkezőek voltak 18 731 fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 12 241 fővel, a szakmunkás végzettséggel rendelkezők 9524 fővel, végül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek 5676 fővel.[19]
A 2001-es népszámlálás adatok szerint a kerület lakossága 80 852 fő volt, ebből 73 016 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának a 6,9%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 3453 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 2093 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a cigány (812 fő), német (484 fő) és a görög (194 fő) volt. A cigányok aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb, akár három négyszerese is lehet.[24]
A 2011-es népszámlálás adatok szerint a kerület lakossága 80 978 fő volt, ebből 64 986 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának a 15,3%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 7342 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 5004 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a cigány (1703 fő), kínai (1276 fő) és a román (632 fő) volt. 10 év alatt a legjelentősebben a cigány és a románok száma nőtt.[25]
A 2022-es népszámlálás adatok szerint a kerület lakossága 75 628 fő volt, ebből 61 180 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának a 21,2%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 9579 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 6419 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a kínai (2848 fő), vietnámi (985 fő) és a cigány (936 fő) volt. 11 év alatt a legjelentősebben a kínaiak és a vietnámiak száma nőtt.[22]
Nemzetiségi eloszlás
Időszak
2001
90,31%
-
-
1%
0,14%
0,6%
2011
80,25%
1,58%
0,58%
2,1%
0,13%
0,97%
2022
80,9%
3,77%
1,3%
1,24%
1,22%
0,76%
Gazdaság
A Városközpont - Óhegy - Újhegy tengelyt északi és déli irányban, a Jászberényi út és a Gyömrői út mentén hosszan elnyúló ipari negyedek határolják. A 19. század második feléig olyan iparágak számítottak hagyományosnak Kőbányán, mint a kőfejtés, a téglagyártás, a szőlőművelés és a sertéskereskedelem. Ezt követően olyan új iparágak telepedtek meg a környéken, mint a vegyipar, az élelmiszeripar és a villamossági ipar. A rendszerváltás óta a terület ipari jelentősége csökkent.
Jelentősebb cégek és gyárak Kőbánya múltjából
Vas és gépipar: Ganz Vagongyár; MÁV Gépgyár (ma a VIII. kerülethez tartozik); Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt.; Magyar Radiátorgyár Rt.; LAMPART Zománcipari Művek; Elzett Fémlemezipari Művek; Budapesti Vegyipari Gépgyár. Magnezitipari Művek
Téglagyártás: Drasche Kőbányai Tégla-, Porcelán- és Agyagipari Rt.; Lechner-féle Téglagyár; Kőbányai Téglagyár, később Épületkerámiaipari és Burkolóanyagipari Vállalat; Magnezitipari Művek
Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt.; Barber és Klusemann Serfőzőház; Első Magyar Részvényserfőzde; Polgári Serfőző Rt.; Dreher Kombinát, később Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt., később Kőbányai Sörgyár, ma Dreher Sörgyárak Zrt.; Maul Kakaó- és Csokoládégyár Rt., később Budapesti Keksz- és Ostyagyár; Magyar Édesipar, később Duna Csokoládégyár; Budapesti Konzervgyár, később Duna Konzervgyár, később Globus Konzervipari Rt.; Növényolaj- és Szappangyár, később Kőbányai Növényolajgyár, később Cereol Növényipari Rt.; Kőbányai Dohánygyár.
Az Örs vezér terekőbányai oldaláról induló 97E, 169E és 261E buszok áthaladnak a kerületen (a Keresztúri és a Jászberényi úton), ám csak a XVII. kerületben állnak meg.
A kerület híres szülöttei között találjuk Szőke Szakállt (1884-1955), aki a XX. század elejének jelentős komikusa volt létrejövő első kabarék világában, majd neves magyar-amerikai filmszínészként volt ismert. A világhírnevet az Oscar-díjasCasablanca című filmben játszott szerepe kapcsán érte el. Közkedvelt kőbányai volt Hoffmann Géza (1936–2002) Hofi Géza néven ismert Kossuth-díjas humorista, és előadóművész-legenda. A százados úti telepen született és élt fiatalon egykor a hazai film noir csillaga, Karády Katalin (1910-1990). A kerület híres operaénekese volt Udvardy Tibor (1914–1981), ma is sok szép emlék köti a kerülethez az itt született világhírű opera-énekesnőt, Rost Andreát (1962–). A kerület neves szülöttei között találjuk a francia új-hullám neves filmszínészét, aki később filmrendezőként is debütált, László Szabót[28] (1936–). Játszott Jean-Luc Godard, Claude Chabrol filmjeiben, valamint François Truffaut Oscar-díjas alkotásában, Az utolsó metró (1980) című filmjében is. A színművészek szerény óriása Pap Vera (1956–2015) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő pályája is innét gyökerezett. A Kada utcai általános iskolába járt, akkori otthonától nem messze Gazsó György (1950–) Jászai Mari-díjas színművész, a kerület szülötte, és ma is ezer szállal kötődik a kerülethez Varnus Xavér (1964–) orgonaművész, aki nem csak a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetéseinek, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti- és Középkeresztjének birtokosa, de a kerület díszpolgára is egyben. A sokáig a kerülethez tartozó Százados úti művésztelep révén, számos szobrászművész, festőművész kötődött Kőbányához, mint például Medgyessy Ferenc, Kisfaludi Strobl Zsigmond, akinek volt műterme korábban a Kápolna utcában is, Kerényi Jenő, Sidló Ferenc vagy Pór Bertalan.
Magyarország első európai versenyeken is részvevő autóversenyzője volt Hartmann László (1901–1938) Grand Prix versenyző, akinek sikerei révén Magyarország első GP versenye is lezajlott 1936-ban a Népliget fái között, az erre a célra épített ringen. Szekrényessy Károly (székelyhídi) (1867–1938) Kőbánya ismert mecénása, Részvénytársaság tulajdonos, földbirtokos. Régi magyar nemesi családból származott. Kőbánya első kórházát ő alapította és tartotta fenn a Mázsa téri több holdas földterületén. Kőbánya valamennyi egyházának lelkes támogatója, a katolikus és református templom építésének kiemelkedő adományozója. A református templom országos hírű orgonáját saját költségén állíttatta. Részt vett Kőbánya villamosításában, s valamennyi jótékonysági- és gazdasági egyesület igazgatóválasztmányi tagja, vagy elnöke volt. Hölgy utca 18-as számú, 1905-ben épített háza helyi védettség alatt áll, melynek falai között majd mindennapos vendégnek számított 1905-1923 között az első magyar úszó, első sportlap alapító, és első Balaton-átúszó Szekrényessy Kálmán (1846–1923), aki előbbi nagybátyja volt.[29] Sport terén a kerület díszpolgáraként is ismert Cseh László (1985) világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes úszó is a neves kőbányaiak sorát növeli.
A kerület számos kitüntetést adományoz az arra érdemeseknek. Kőbányáért Díjat kapottː Tihanyi Károly magyar-latin szakos tanár (1994).
Érdekességek
Óhegy városrész központja a 148 méter magas Ó-hegy, mely közel azonos magasságú, mint a budai Várhegy és a Gellért-hegy, éppen ezért némely pontjáról kitűnő panoráma tárulhat a szemünk elé.
A gondozott parkok összterületét tekintve Kőbánya listavezető, 2 675 000 m²-nyi zöldterülettel.
A kerületben működik az ATV, melynek székháza és stúdióinak többsége a volt Kőbánya Mozi épületében található.
A sörgyári pincerendszer víz alatti részén készült videó[31]
Parkok a X. kerületben
Népliget: a főváros legnagyobb parkjának területét 1855-ben kezdték akácfákkal beültetni, majd 1868-ban elkészült a park terve is. 1870-ben platánfákat, hársakat, amerikai kőriseket és juharfákat ültettek. A park 1942-ben nyerte el mai méretét. 1973-ban alakították ki a Centenáriumi parkot, amely a főváros egyesítésének 100. évfordulójára emlékeztet.
Óhegy park: A terület alatt sokáig alagútrendszer húzódott, majd a kőbányai kőfejtés vette használatba a helyet. 1965-ben kezdték meg a feltöltését. 1973-1975 között parkká alakították Magyar-Szovjet Barátság Park néven, majd a rendszerváltozást követően átnevezték mai nevére.
Csajkovszkij park: Egykoron a Dreher-kastély magánparkja volt. 1950-ben alakították közparkká Kőbányai Ifjúsági Park néven, majd 1963-ban megkapta mai nevét Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerzőről. Itt található Budapest mértani középpontja. A parkban látható Csajkovszkij szobra (alkotó: Kisfaludy Strobl Zsigmond) mellett Chopin (alkotó: Kocsornyik János), Berlioz és Liszt Ferenc szobra (alkotójuk: Hűvös László).
Dausz Gyula park: Nevét Kőbánya monográfusáról kapta, akinek kötete 1913-ban jelent meg Kőbánya múltja és jelene címmel.
Rottenbiller park: A park korábban a Rottenbiller család tulajdonában volt, majd megvásárolta a Dreher család. 1913-ban megvásárolta a főváros, hogy közkertet nyisson rajta, de ez meghiúsult. Az 1930-as években kezdték parkosítani, de a terület teljes rendbehozatalára egészen az 1950-es évekig kellett várni. 1973-ban állították fel Rottenbiller Lipót bronz mellszobrát, Kamotsay István szobrász alkotását.
Újhegy park: A környéken korábban a Guttmann-téglagyár agyagbányája működött, melyet vízbetörés miatt meg kellett szüntetni. A bányába betörő vízből idővel bányatavak alakultak ki. A parkot pihenőövezet céljára 1977-ben alakították ki az Újhegyi lakótelepen két bányató feltöltésével. A harmadik bányató, a mai Mély-tó a horgászok által is keresett hely lett.
Sportliget: Nagy alapterületű park játszótérrel, családi napok és más rendezvények helyszíne.
Gépmadár park: A Gépmadár utca mentén álló parkot 1977–78-ban alakították ki a helyi lakótelep parkosítása során.
↑Lásd: A fővárosi 34-es küldöttség I. albizottságának jegyzőkönyve az egyesített főváros választó és közigazgatási kerületeinek megállapítása tárgyában - 1873. január 24.
↑Feljegyzések szerint a kecskeméti református templomhoz is innen szállították a követ, a Wattay I. Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispán és a budai pasa engedélyével.
Források
Budapest Teljes Utcanévlexikona. Budapest, Sprinter Kiadó, 2003
Palasik Mária: Kőbánya: X. kerület. Budapest, Ceba Kiadó, 2000