Az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga egy Szent István királyról szóló, templomban is énekelt himnusz. Dallama Bogisich Mihály: Őseink buzgóságából való,[1] szövege a Dőri kéziratos énekeskönyvből.[2]
1771-ben Mária Terézia hazahozatta a Szent Jobbot a raguzai (ma Dubrovnik) domonkosok kolostorából, ahová a török hódoltság idején került, és elrendelte Szent István napjának augusztus 20-i megünneplését. Az ének ezután a katolikusmagyarság egyik néphimnuszává vált.[3]
Az ének eredetileg középkori francia vagy angol eredetű gregorián adventi szekvencia volt Mittit ad virginem (A Szűzhöz küldé) kezdetű szöveggel, melynek sok változata alakult ki.
Magyarországon először protestáns graduálokban található meg. A protestáns istentisztelet nyelve a magyar, ezért a graduálok magyar fordításban közlik a szekvenciát: Nagydobszai (Küldé az
Úr Isten, XVII. sz. eleje), Béllyei (1642–1653), Eperjesi (Küldé az Úr Isten, 1635), Batthyány (Boczata az szüzhöz, XVII. sz. eleje), Spáczai (Bocsata az Szüzhöz), Öreg Graduál (Bocsátá az Szűzhöz, 1636).
Első magyar katolikus forrása a Cantus Catholici (1651), mely az ötsoros szöveget latinul és magyar fordításban is közli (Küldé az Úristen gyors és hív szolgáját). Innen került a dallam a Szegedi Cantus Catholicibe (1674), majd a XX. század második felében a Hozsanna!-ba (1969., függelék, 403. ének) és az Éneklő Egyházba (1984., 5. ének).
A Szent István szöveg
A Szent István himnusz szövege először Kovács István kéziratos énekeskönyvében (Dőri énekeskönyv, 1763–69) található meg. Kovács István egy kis Sopron megyei község tanítója volt, és feltehetően maga írta a verset, és festette az énekeskönyv 339. oldalán levő, Szent Istvánt és Imrét ábrázoló képet. A vers sorainak kezdőbetűit összeolvasva értelmes szót kapunk: ÁRVA KERT, vagy ÁRVÁKÉRT. Ez bizonyítja, hogy a vers nem népi eredetű.
A következő előfordulás a Kájoni Cantionale Catholicum (1676), mely csak szövegeket közöl, kottát nem. Az 1651-es dallamot utólag Domokos Pál Péter társította a szöveghez.[4]
A Dőri kéziratos forrásban és a Bozóki gyűjteményben (1797) az ének még ötsoros. Az utóbbi gyűjtemény szolgált forrásul Bogisich Mihály: Őseink buzgósága című könyvéhez; innen került a szöveg a Szent vagy, Uram!-ba.
Szöveg és dallam együtt
A Tárkányi–Zsasskovszky: Katolikus egyházi énektárban (1855) jelenik meg a először a négysorossá módosult dallam a Szent István-szöveggel együtt (Szent...nevének mondjunk áldást). A katolikusoknál ez a négysoros változat él tovább a XIX. században is. Innen vette át Harmat Artúr a dallamot a Szent vagy, Uram!-ba, úgy, hogy a ritmust egyenletes ¾-es korálritmusba rendezte át. A négysoros dallamváltozat folklorizálódott is: az Éneklő Egyház két népi változatot közöl (20. és 255. ének).
Kodály-feldolgozás
A Szent István királyhoz írt himnusz szövegét Kodály Zoltán dolgozta fel teljesen új, általa írt dallammal[5] 1938-ban Ének Szent István királyhoz címmel három formában: fiú vegyeskar (szoprán, alt, basszus szólam), kisebb vegyeskar, nagy vegyeskar.[6][7]
Szent vagy, Uram! Orgonakönyv. Szent István Társulat, 1974., 294. ének. ISBN 963 360 015 4
Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv.Bárdos Lajos és Werner Lajos. A liturgikus reform alapján átdolgozott és bővített, 20. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 978 963 361 889 9 294. és 403. ének
Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. 7. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963 361 676 X 5., 20., 255., 287. és 288. ének
Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához: Művészeti, zeneelméleti és magyar népzenei alapismeretek. Tizedik, bővített kiadás. Pécs: Kulcs a muzsikához kiadó. 2003. 375. o. ISBN 963 03 5519 1
Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 2. kotta
Feldolgozások:
Kodály Zoltán: Vegyeskarok. Budapest: Editio Musica. 1972. 35., 36 és 40. o.
Bárdos Lajos: Musica Sacra, I. Vegyeskarra, 4. Énekek Jézusról és a szentekről. Budapest: Editio Musica. 2004. 47. o. ISMN M 080 14292 9
Bárdos Lajos: Musica Sacra, II. Egyneműkarra, 2. Énekek Jézusról, Szűz Máriról és a szentekről. Budapest: Editio Musica. 2005. 45. o.
Tóth Anikó: Sequentiák a protestáns graduálokban. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (2011) 14–15., 17–27., 120–123. o. (Hozzáférés: 2018. február 14.) (DLA doktori értekezés)
Pázmány Irodalmi Műhely: Régi magyar népénekek és imádságok. Szerkesztette Bogár Judit. Budapest: MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport. 2015. = Lelkiségtörténeti tanulmányok, ISBN 978-963-508-812-6 Hozzáférés: 2018. február 14.