A 30. nyílt és 15. női sakkolimpiát1992. június 7. és június 25. között rendezték meg a Fülöp-szigeteken, Manilában. A versenyen nyílt[1] és női kategóriában indulhattak a nevező országok csapatai. A verseny helyszíne a The Philippine International Convention Center volt.
Ezen az olimpián indultak először külön csapatban a volt Szovjetunió tagállamai és a korábbi Jugoszlávia köztársaságai, és a második világháború után először ezen a sakkolimpián szerepelt közös csapatban a korábbi két német állam csapata.
A címvédő a nyílt kategóriában a Szovjetunió, míg a nőknél Magyarország válogatottja volt. A versenyt a nyílt kategóriában Oroszország válogatottja, a női kategóriában Grúzia csapata nyerte. Magyarország válogatottja a nyílt versenyen megismételte a legutóbbi sakkolimpia helyezését, ezúttal is a csalódást keltő 17., míg a Polgár lányokat ezúttal nélkülöző női csapat várakozáson felül a negyedik helyen végzett.
A verseny résztvevői
A nyílt versenyre 102 csapat 617 versenyzője nevezett, köztük 117 nemzetközi nagymester és 146 nemzetközi mester. A női versenyen 64 csapatban 252 fő vett részt, köztük 28 női nemzetközi nagymester és 60 női nemzetközi mester.
A verseny menete
A nyílt és a női verseny egymástól külön, 14 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre. A nyílt versenyben a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egy-egy fordulóban 4-en játszottak, a női versenyben 4 fő nevezésére volt lehetőség, akik közül egyidőben hárman játszhattak. A csapatot alkotó versenyzők között előzetesen fel kellett állítani az erősorrendet, és azt meg kellett adni a versenybíróknak. A leadott erősorrendnek nem kell megegyeznie a versenyzők Élő-értékszámának sorrendjével. Az egyes fordulókban ennek az erősorrendnek a figyelembe vételével alkotnak párokat az egymással játszó csapatok.
Az egyes játszmákban a játékosoknak fejenként 2 óra állt rendelkezésre 40 lépés megtételére, majd 20 lépésenként további 1-1 óra.
A csapatok pontszámát az egyes játékosok által elért eredmények összege adja. Egy játszmában a győzelemért 1 pont, a döntetlenért fél pont jár. A végeredmény, a csapatpontszám az így szerzett pontok alapján kerül meghatározásra.
Az olimpiai kiírás szerint holtverseny esetén elsődlegesen a Buchholz-számítás dönt. Ha ez is egyenlő, akkor a csapatpontszámokat veszik figyelembe oly módon, hogy egy csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ér.
A nyílt verseny
Az orosz válogatott első tábláján a világbajnok Garri Kaszparov játszott, és a csapatban a tartalékok között helyet kapott az ekkor még csak 17 éves és csupán FIDE-mesteri címmel rendelkező későbbi világbajnok, Vlagyimir Kramnyik, aki rászolgált a bizalomra, mert 94,4%-os, 2958-as fantasztikus teljesítményértékével jelentősen hozzájárult a csapat aranyérméhez. A korábbi Szovjetunió sakkozóinak erősségét jól mutatta, hogy a 2. és 3. helyen is egy-egy volt tagköztársaság végzett: Üzbegisztán és Örményország válogatottja.
A magyar válogatott az átlagos Élő-pontszám alapján a 6. legerősebb volt a mezőnyben, ehhez képest az elért 17. hely csalódásnak tekinthető.
Egyénileg táblánként a három legjobb százalékot elért versenyző kapott érmet, rajtuk kívül egyéni érmet kapott a teljes mezőnyt figyelembe véve a három legjobb teljesítményértéket elért játékos.
A női versenyben Magyarország válogatottja volt a címvédő. Ezúttal azonban a Polgár lányok nélkül játszott a csapat, a címvédők közül csak Mádl ildikó szerepelt ezúttal is a válogatottban. Az átlagos Élő-pontszámot tekintve a két világbajnokot is felvonultató Grúzia kimagaslott a mezőnyből, ehhez képest mindössze fél ponttal előzték meg a második helyezett Ukrajna és a mögöttük ugyancsak fél ponttal lemaradó Kína csapatát. A magyar csapat a 6. legerősebbként lett rangsorolva, ehhez képest a végeredményben megszerzett 4. hely igen jó teljesítmény.
A mezőny egészét figyelembe elért teljesítményérték, valamint a táblánkénti százalékos eredmény alapján állapították meg az egyéni érmesek sorrendjét. A magyar versenyzők közül a 3. táblán Verőci Zsuzsa ezüstérmet szerzett.
