PROFILPELAJAR.COM

	10. sakkolimpia; (1952); (10th Chess Olympiad)
	Adatok
Rendező	Finnország
Dátum	augusztus 9. – augusztus 31.
Csapatok	25 csapat 140 versenyző
Helyszínek	Helsinki Business College (Helsinki rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Címvédő	Jugoszlávia
Győztes	Szovjetunió
← 1950: Dubrovnik	1954: Amszterdam →

A 10. sakkolimpia 1952. augusztus 9. és augusztus 31. között Finnországban, Helsinkiben került megrendezésre, a XV. nyári olimpiai játékok követő rendezvényeként. Ezen a sakkolimpián szerepelt először a Szovjetunió válogatottja, és kezdte meg mintegy negyven éven át tartó hegemóniáját, amelyet csupán Magyarország tudott megtörni az 1978-as sakkolimpián.

A résztvevők

A sakkolimpiák állandónak számító résztvevői közül csak Belgium, Franciaország és Bulgária hiányzott, így a versenyen 25 ország 140 versenyzője – köztük 13 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester – vett részt, amely a játékosok számát tekintve rekord volt a sakkolimpiák történetében. Az 1939-es sakkolimpián 27 ország csapata indult el, de akkor még csak 1 tartalék nevezésére volt lehetőség. Ezúttal a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

Az erőviszonyok alapján öt csapat pályázott eséllyel az olimpiai bajnoki címre: a Szovjetunió mellett Argentína, a címvédő Jugoszlávia, valamint Magyarország és Csehszlovákia.

A verseny lefolyása

A csapatokat 3 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntőbe, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A kilenccsapatos döntő eredménye egyöntetű vélemények szerint nem tükrözte hűen az erőviszonyokat, ezért a FIDE úgy döntött, hogy a jövőben a döntő mezőnyét legalább 12 csapatnak kell alkotnia.

A versenyt végül a világbajnok Botvinnik nélkül, de még így is hat nemzetközi nagymesterrel felálló, minden tekintetben kiemelkedő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül az első táblán egyéni bronzérmet szerzett Szabó László emelkedett ki.^[1]

A verseny eredményei

Elődöntők

Első csoport
Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	+	−	=	Pont
«A»	Argentína		2	2	3½	3½	3½	3½	3½	4	6	0	2	25½
«A»	NSZK	2		2	2½	2½	3½	2½	4	4	6	0	2	23
«A»	Csehszlovákia	2	2		2½	3	3½	2½	3	4	6	0	2	22½
«B»	Anglia	½	1½	1½		2	2	2½	4	4	3	3	2	18
«B»	Dánia	½	1½	1	2		2	1½	3	4	2	4	2	15½
«B»	Kuba	½	½	½	2	2		2½	2½	3½	3	3	2	14
«C»	Izland	½	1½	1½	1½	2½	1½		1½	2	1	6	1	12½
«C»	Saar-vidék	½	0	1	0	1	1½	2½		4	2	6	0	10½
«C»	Luxemburg	0	0	0	0	0	½	2	0		0	7	1	2½

Második csoport
Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	+	−	=	Pont
«A»	Svédország		2	2	3½	2	3½	4	4	4	0	3	21
«A»	Magyarország	2		2½	2½	4	3	4	2½	6	0	1	20½
«A»	Jugoszlávia	2	1½		3	2½	3	3	3½	5	1	1	18½
«B»	NDK	½	1½	1		3	1½	2½	3½	3	4	0	13½
«B»	Ausztria	2	0	1½	1		2½	2	2½	2	3	2	11½
«B»	Olaszország	½	1	1	2½	1½		1	3½	2	5	0	11
«C»	Brazília	0	0	1	1½	2	3		3	2	4	1	10½
«C»	Norvégia	0	1½	½	½	1½	½	1		0	7	0	5½

Harmadik csoport
Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	+	−	=	Pont
«A»	Szovjetunió		3	2½	3	3½	4	3½	4	7	0	0	23½
«A»	Amerikai Egyesült Államok	1		1½	4	1½	2	4	4	3	3	1	18
«A»	Finnország	1½	2½		1½	1½	3	4	3	4	3	0	17
«B»	Izrael	1	0	2½		2½	2	4	4	4	2	1	16
«B»	Hollandia	½	2½	2½	1½		1½	1½	3½	3	4	0	13½
«B»	Lengyelország	0	2	1	2	2½		2½	2½	3	2	2	12½
«C»	Svájc	½	0	0	0	2½	1½		3	2	5	0	7½
«C»	Görögország	0	0	1	0	½	½	1		0	7	0	4

Az „A” döntő végeredménye

H.	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	+	−	=	Pont
1	Szovjetunió		2½	2	2	2	2½	3	3½	3½	5	0	3	21
2	Argentína	1½		2½	1½	1½	3	3½	2½	3½	5	2	0	19½
3	Jugoszlávia	2	1½		2½	2	3	2½	3	2½	5	1	2	19
4	Csehszlovákia	2	2½	1½		2	1½	2	3	3½	3	2	3	18
5	Amerikai Egyesült Államok	2	2½	2	2		2	1½	3	2	2	1	5	17
6	Magyarország	1½	1	1	2½	2		2½	2	3½	3	3	2	16
7	Svédország	1	½	1½	2	2½	1½		2	2	1	4	3	13
8	NSZK	½	1½	1	1	1	2	2		1½	0	2	6	10½
9	Finnország	½	½	1½	½	2	½	2	2½		1	5	2	10

Az egyéni legjobb pontszerzők

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum kilenc játszmát játszott. A magyarok közül Szabó László az első táblán bronzérmet szerzett.

1. tábla
Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
Miguel Najdorf	Argentína	12½	16	78,1
Gideon Ståhlberg	Svédország	10	13	76,9
Szabó László	Magyarország	10½	14	75

2. tábla
Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	10½	13	80,8
Lothar Schmid	NSZK	9	12	75
Braslav Rabar	Jugoszlávia	8	12	66,7

3. tábla
Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
David Bronstejn	Szovjetunió	8	10	80
Jan Donner	Hollandia	10	13	76,9
Robert Byrne	Amerikai Egyesült Államok	10½	15	70

4. tábla
Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
Cenek Kottnauer	Csehszlovákia	12½	15	83,3
Efim Geller	Szovjetunió	10½	14	75
Bogdan Śliwa	Lengyelország	9	12	75

5. játékos (1. tartalék)
Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
Héctor Decio Rossetto	Argentína	8	10	80
Dennis Morton Horne	Anglia	5½	9	61,1
Wilfried Lange	NSZK	5	10	50

6. játékos (2. tartalék)
H.	Versenyző neve	Ország	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Ludwig Rellstab	NSZK	6½	9	72,2
	Izaak Grynfeld	Lengyelország	7	10	70

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei

Szovjetunió

Paul Keres (+3 −2 =7)
Vaszilij Szmiszlov (+8 −0 =5)
David Bronstejn (+7 −1 =2)
Efim Geller (+8 −1 =5)
Iszaak Boleszlavszkij (+6 −0 =2)
Alekszandr Kotov (+1 −0 =2)

Argentína

Miguel Najdorf (+11 −2 =3)
Julio Bolbochán (+4 −0 =10)
Erich Eliskases (+4 −2 =4)
Herman Pilnik (+6 −1 =7)
Héctor Rossetto (+8 −2 =0)

Jugoszlávia

Svetozar Gligorić (+6 −2 =7)
Braslav Rabar (+5 −1 =6)
Petar Trifunović (+3 −2 =8)
Vasja Pirc (+2 −1 =7)
Andrija Fuderer (+2 −0 =3)
Boriszlav Milić (+3 −0 =2)

A magyar versenyzők eredményei

Forduló	Ellenfél	Szabó László		Barcza Gedeon		Szily József		Flórián Tibor		Pogáts József		Molnár István		Pont
Elődöntő (2. csoport)
1	Olaszország	Porreca	1	Nestler	0	Scafarelli	1	Calà	1					3
2	Jugoszlávia	Svetozar Gligorić	1	Braslav Rabar	½	Petar Trifunović	½	Vasja Pirc	½					2½
3	Svédország	Ståhlberg	½	Stoltz	½	Lundin	½	Sköld	½					2
4	NDK	Koch	1	Pietzsch	½	Platz	0	Müller K.	1					2½
5	Brazília	German	1	Mangini	1	Carvalho jr.	1			Vasconcellos	1			4
6	Norvégia	Vestøl	1					Myhre	½	Rojahn	1	Madsen	0	2½
7	Ausztria			Lokvenc	1	Poschauko	1	Beni	1			Palda	1	4
„A” döntő
1	Szovjetunió	Paul Keres	1	Vaszilij Szmiszlov	0	David Bronstejn	½	Efim Geller	0					1½
2	Csehszlovákia	Filip	1	Pachman	½	Šajtar	½	Kottnauer	½					2½
3	Jugoszlávia	Svetozar Gligorić	½	Rabar	0	Trifunović	½					Pirc	0	1
4	Finnország	Böök	1	Ojanen	1	Kaila	1	Salo	½					3½
5	NSZK	Teschner	½	Schmid	½	Heinicke	1	Rellstab	0					2
6	Svédország	Ståhlberg	0	Stoltz	½	Lundin	1			Johansson	1			2½
8^[2]	Amerikai Egyesült Államok	Samuel Reshevsky	½	Byrne	½	Bisguier	½	Koltanowski	½					2
9	Argentína	Miguel Najdorf	½	Bolbochán	0	Erich Eliskases	0	Pilnik	½					1
Szerzett pontszám (Játszmák száma)		10½ (14)		6½ (14)		9 (14)		6½ (12)		3 (3)		1 (3)

Jegyzetek

↑ Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 25.)
↑ A 7. fordulóban a magyar csapat szabadnapos volt.

Források

OlimpBase
Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14