21. sakkolimpia (1974) (21st Chess Olympiad)
Adatok
Rendező	Franciaország
Dátum	június 6. – június 30.
Csapatok	75 csapat 445 versenyző
Helyszínek	Palais de Expositions (Nizza rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Címvédő	Szovjetunió
Győztes	Szovjetunió
← 1972: Szkopje 1976: Haifa →

A 21. sakkolimpia 1974. június 6. és június 30. között Franciaországban, Nizzában került megrendezésre. Helyszíne a Palais de Expositions volt. A versenyt sorrendben tizenkettedik alkalommal a Szovjetunió válogatottja nyerte. Magyarország a 6. helyen végzett.

Az eseményen 75 ország vett részt, 445 versenyzővel, amely a sakkolimpiák történetében mind az országok, mind a részt vevő versenyzők számát tekintve rekordnak volt tekinthető. A mezőny erősségét a megjelent 47 nemzetközi nagymester és 66 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat hat nemzetközi nagymesterrel, három korábbi és egy leendő világbajnokkal ezúttal is a verseny esélyesének számított. Az amerikai csapatból hiányzott a regnáló világbajnok Bobby Fischer, aki a címe megnyerése óta nem játszott versenyen, és mivel az olimpia szervezői nem teljesítették azt a kérését, hogy külön teremben mérkőzhessen, ezúttal sem állt a csapat rendelkezésére. Az Élő-pontszámok alapján az amerikaiak még így is a mezőny második legerősebb csapatának számítottak. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között a két megelőző olimpián ezüstérmet szerzett, hat nagymesterrel felálló magyar válogatottat és az ugyancsak hat nagymesterrel játszó jugoszláv csapatot tartották számon.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A 75 csapatot 8 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket tovább vitték a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a csapatok egymás elleni eredménye döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyből a selejtezők idején menet közben visszalépett a csak két játékossal megjelenő Nicaragua csapata. A Dél-afrikai Köztársaságot Rhodesiával egyetemben a sakkolimpia idején tartott FIDE-kongresszuson politikai okok (fajüldözés) miatt kizárták a nemzetközi szövetségből. Így három fordulóval a verseny vége előtt a Dél-afrikai Köztársaságot a versenyből is kizárták, addigi eredményeiket törölték, és a lejátszott játszmáikat barátságos játszmáknak tekintették; ellenben Rhodesia, ha nehezen is, de befejezte a versenyt.

A versenyt nagy fölénnyel, játszmaveszteség nélkül, sorban tizenkettedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és az Amerikai Egyesült Államok előtt. Magyarország három csapatvereségét mind mögötte végző csapatoktól szenvedte el, így a szoros élmezőny végén a 6. helyen végzett.^[1]

• 1. csoport: 1. Szovjetunió 29, 2. Wales 21, 3. Skócia 21, 4. Lengyelország 20, 5. Brazília 19, 6. Mongólia 15, 7. Puerto Rico 11, 8. Jordánia 5, 9. Holland Antillák 3.
• 2. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 26½, 2. Anglia 24½, 3. Dánia 20½, 4. Kanada 20½, 5. Ausztrália 19½, 6. Ecuador 11, 7. Luxemburg 8, 8. Panama 7½, 9. Rhodesia 6.
• 3. csoport: 1. Jugoszlávia 25½, 2. Finnország 23, 3. Kuba 22½, 4. Olaszország 19, 5. Irán 16, 6. Venezuela 12½, 7. Pakisztán 12, 8. Uruguay 7½, 9. Irak 6.
• 4. csoport: 1. Magyarország 28½, 2. Spanyolország 22½, 3. Belgium 19, 4. Tunézia 17½, 5. Chile 17, 6. Szíria 13½, 7. Málta 11, 8. Malajzia 8, 9. Japán 7, 10. Nicaragua -.
• 5. csoport: 1. Német Szövetségi Köztársaság 27, 2. Svédország 24, 3. Izland 21, 4. Portugália 20, 5. Dél-afrikai Köztársaság 19, 6. Írország 15, 7. Hongkong 8½, 8. Guernsey 5, 9. Trinidad és Tobago 4½.
• 6. csoport: 1. Csehszlovákia 28½, 2. Románia 25, 3. Norvégia 22½, 4. Kolumbia 19½, 5. Új-Zéland 13½, 6. Szingapúr 11½, 7. Libanon 11, 8. Monaco 9, 9. Andorra 3½.
• 7. csoport: 1. Bulgária 27, 2. Fülöp-szigetek 26½, 3. Izrael 24½, 4. Franciaország 24, 5. Indonézia 22½, 6. Törökország 17, 7. Dominikai Köztársaság 16, 8. Feröer-szigetek 9½, 9. Ciprus 8½, 10. Brit Virgin-szigetek 4½.
• 8. csoport: 1. Hollandia 26, 2. Argentína 26, 3. Ausztria 23½, 4. Svájc 20, 5. Görögország 16½, 6. Mexikó 15½, 7. Marokkó 10½, 8. Amerikai Virgin-szigetek 3, 9. Bahama-szigetek 3.

H.	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pont	CsP[2]	+	=	-
1	Szovjetunió	×	2½	3	2	3	2	3½	3½	3	3	3½	4	2½	2½	4	4	46	28	13	2	0
2	Jugoszlávia	1½	×	1½	2	2½	1	2½	2	3½	2	3	3½	3	3½	2	4	37½	20	8	4	3
3	Amerikai Egyesült Államok	1	2½	×	1½	2½	2	1½	3	2½	3	2	3	3½	2½	3½	2½	36½	22	10	2	3
4	Bulgária	2	2	2½	×	2	1½	2	2	2	3	3	3	3	2	2½	4	36½	21	7	7	1
5	Hollandia	1	1½	1½	2	×	2	2	2	2½	2½	3½	2½	2½	3	3	4	35½	20	8	4	3
6	Magyarország	2	3	2	2½	2	×	2½	1	1½	2½	1	2½	2½	3½	3	3½	35	21	9	3	3
7	NSZK	½	1½	2½	2	2	1½	×	2	2	2½	2½	2½	2	2½	3	3	32	19	7	5	3
8	Románia	½	2	1	2	2	3	2	×	2	2	2	2	3	1	2½	2½	29½	16	4	8	3
9	Csehszlovákia	1	½	1½	2	1½	2½	2	2	×	3	1	1½	2	3	3½	2½	29½	14	5	4	6
10	Anglia	1	2	1	1	1½	1½	1½	2	1	×	2	2	2	2	2	3½	26	9	1	7	7
11	Fülöp-szigetek	½	1	2	1	½	3	1½	2	3	2	×	1	1	2	2½	2½	25½	12	4	4	7
12	Spanyolország	0	½	1	1	1½	1½	1½	2	2½	2	3	×	2	2½	1½	3	25½	11	4	3	8
13	Svédország	1½	1	½	1	1½	1½	2	1	2	2	3	2	×	2	1½	2½	25	9	2	5	8
14	Argentína	1½	½	1½	2	1	½	1½	3	1	2	2	1½	2	×	2	1½	23½	7	1	5	9
15	Finnország	0	2	½	1½	1	1	1	1½	½	2	1½	2½	2½	2	×	2½	22	9	3	3	9
16	Wales	0	0	1½	0	0	½	1	1½	1½	½	1½	1	1½	2½	1½	×	14½	2	1	0	14

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A szervezők által megállapított helyezések több esetben nem a valóságos eredménynek megfelelőek voltak.^[3]

1. tábla.^[4]

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Anatolij Karpov	Szovjetunió	A	12	14	85,7
	Alberto Delgado	Dominikai Köztársaság	D	16½	22	75
	Eugenio Torre	Fülöp-szigetek	A	14	19	73,7
	Sergio Mariotti	Olaszország	B	14	19	73,7

2. tábla^[5]

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Andreas Dückstein	Ausztria	B	10	12	83,3
	Zahiruddin Farooqui	Pakisztán	D	16½	21	78,6
	Viktor Korcsnoj	Szovjetunió	A	11½	15	76,7

3. tábla^[6]

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Johan Loon	Holland Antillák	E	7½	9	83,3
	Borisz Szpasszkij	Szovjetunió	A	11	15	73,3
	Helmut Pfleger	NSZK	A	6½	9	72,2

4. tábla^[7]

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Tigran Petroszján	Szovjetunió	A	12½	14	89,3
	Michael Woodhams	Ausztrália	C	15½	18	86,1
	Shimon Kagan	Izrael	B	13	16	81,3

5. játékos (1. tartalék)^[8]

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Mihail Tal	Szovjetunió	A	11½	15	76,7
	Dragoljub Velimirović	Jugoszlávia	A	9	12	75
	Boris de Greiff	Kolumbia	B	9	12	75

6. játékos (2. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	James Edward Tarjan	Amerikai Egyesült Államok	A	11	13	84,6
	Franciscus Kuijpers	Hollandia	A	11	13	84,6
	Gennagyij Kuzmin	Szovjetunió	A	12½	15	83,3

• Az 1000 dolláros különdíjat nyerte a következő játszma: Stean, Michael (ENG) – Browne, Walter Shawn (USA) 1–0

A díjra javasolták még az alábbi játszmákat:

• Sax, Gyula (HUN) – Kestler, Hans Günther (GER) 0–1
• Padevsky, Nikola (BUL) – Whiteley, Andrew (ENG) 1–0
• Korchnoi, Viktor (URS) – Quinteros, Miguel Ángel (ARG) 1–0
• Rantanen, Yrjö (FIN) – Reshevsky, Samuel Herman (USA) 0–1
• Uddenfeldt, Dan (SWE) – Reshevsky, Samuel Herman (USA) 0–1
• Jones, Iolo (WLS) – Dueball, Jürgen (GER) 0–1
• Portisch, Lajos (HUN) – Radulov, Ivan (BUL) 1–0
• Petrosian, Tigran (URS) – Visier Segovia, Fernando (ESP) 1–0

Forduló	Ellenfél	Portisch Lajos 2645		Bilek István 2475		Csom István 2540		Ribli Zoltán 2525		Forintos Győző 2490		Sax Gyula 2505		Pont
Elődöntő (4. csoport)
1	Málta			Camilleri 2225	½	Attard -	1	Gouder -	1			Cilia Vincenti -	1	3½
2	Tunézia					Bouaziz -	1	Belkadi -	½	Tabbane -	1	Najar -	1	3½
3	Malajzia			Chan Mun Fye -	1			Choo Min Wang -	1	Jamaluddin -	1	Ng -	1	4
4	Szíria	Kassabe -	1	Tabba -	1	Arik -	1			Kabbani -	1			4
5	Japán			Gonda -	1	Hamada -	1	Arita -	1			Tatsutomi -	1	4
6	Nicaragua[9]
7	Chile	Silva Sánchez 2395	1	Donoso Velasco 2395	1			Godoy Bugueño 2360	1	Stekel Grunberg 2370	1			4
8	Belgium			Van Seters 2325	1	Bonne -	½	De Bruycker -	½			Wostin 2265	1	3
9	Spanyolország	Pomar Salamanca 2425	½			Calvio Mínguez 2460	½			Bellón López 2405	½	Sanz Alonso 2320	1	2½
„A” döntő
1[10]	Spanyolország													2½
2	Argentína	Quinteros 2495	1	Sanguineti 2530	½			Miguel Najdorf 2520	1			Rubinetti 2415	1	3½
3	Fülöp-szigetek	Torre 2450	0			Cardoso 2385	½			Naranja 2395	½	Bordonada -	0	1
4	Svédország	Andersson 2580	½	Ornstein 2430	½	Jansson 2380	1	Liljedahl 2330	½					2½
5	Jugoszlávia	Gligorić 2585	1			Ljubojević 2605	½	Velimirović 2530	1			Parma 2510	½	3
6	Amerikai Egyesült Államok			Kavalek 2625	½	Byrne 2595	½	Browne 2575	½			Reshevsky 2550	½	2
7	Wales	Jones 2210	½			Cooper 2215	1	Sully -	1	Trevelyan -	1			3½
8	Románia	Gheorghiu 2540	½			Ciocâltea 2470	0	Ghizdavu 2420	½			Pavlov 2355	0	1
9	Csehszlovákia	Hort 2600	½	Jansa 2535	½			Filip 2495	½	Plachetka 2405	0			1½
10	Szovjetunió	Borisz Szpasszkij 2650	½	Tigran Petroszján 2640	½	Mihail Tal 2635	½	Gennagyij Kuzmin 2600	½					2
11	Anglia	Hartston 2480	0	Penrose 2450	1	Whiteley 2340	½					Markland 2390	1	2½
12	Finnország	Westerinen 2465	½	Rantanen 2410	1			Venäläinen -	½			Raaste -	1	3
13	NSZK	Schmid 2550	1	Hecht 2515	1	Dueball 2455	½					Kestler 2410	0	2½
14	Bulgária	Radulov 2490	1	Padevsky 2480	0	Spasov 2430	1	Kirov 2465	½					2½
15	Hollandia	Timman 2540	½			Donner 2495	½	Ree 2425	½	Enklaar 2425	½			2
Szerzett pontszám (Játszmák száma)		10 (16)		11 (15)		11½ (17)		12 (17)		6½ (9)		10 (14)
Teljesítményérték		2573		2586		2513		2518		2477		2473

• OlimpBase
• Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
• Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

• Tournament Review
• Frank Große: Teil 6: Politische Einmischungen (1968–1978)