Ribli Zoltán
Személyes adatok
Születési dátum	1951. szeptember 6. (73 éves)
Születési hely	Mohács
Állampolgárság	Magyarország
Versenyzői adatok
Cím	nemzetközi nagymester (1973)
Élő-pontszám	2555 (2016. június)
Legmagasabb Élő-pontszám	2630 (1988. július)
Ranglista	magyar 14.
FIDE-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ribli Zoltán témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Sakk Sakkolimpia ezüst 1970, Siegen csapat ezüst 1972, Szkopje csapat arany 1978, Buenos Aires csapat ezüst 1980, La Valletta csapat Sakk-csapatvilágbajnokság ezüst 1985, Luzern csapat arany 1985, Luzern egyéni Sakkcsapat Európa-bajnokság bronz 1973, Bath csapat ezüst 1973, Bath egyéni ezüst 1977, Moszkva csapat arany 1977, Moszkva egyéni ezüst 1980, Skara csapat bronz 1983, Plovdiv csapat Junior sakkvilágbajnokság ezüst 1971, Athén U20 Junior sakk-Európa-bajnokság bronz 1968–1969, Groningen U20 arany 1970–1971, Groningen U20

Ribli Zoltán (Mohács, 1951. szeptember 6. –) magyar sakkozó és sakkszakíró, nagymester, kétszeres ifjúsági Európa-bajnok, háromszoros magyar bajnok, számos erős nemzetközi verseny győztese, sakkolimpiai bajnok, háromszoros sakkolimpiai ezüstérmes, csapatban világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes. 1983-ban és 1985-ben világbajnokjelölt, nemzetközi sakk versenybíró, FIDE mesteredző.

• A junior Európa-bajnokságnak számító, 20 év alattiak számára Groningenben rendezett Niemeyer-versenyen 1968/69-ben holtversenyben az 1-3. helyen végzett, 1970/71-ben megszerezte a junior Európa-bajnoki címet.
• 1970-ben szerzett nemzetközi mesteri, 1973-ban nagymesteri címet.
• 1973, 1974 és 1977-ben megnyerte a magyar felnőtt bajnokságot.
• Az 1978-as világbajnoki ciklus során 1975-ben megnyerte a Reykjavíkban rendezett zónaversenyt, és kvalifikálta magát az 1976-ban Manilában rendezett Zónaközi döntőre, amelyen az 5-6. helyet szerezte meg.
• Az 1981-es világbajnoki ciklusban 1979-ben megnyerte a Varsóban rendezett zónaversenyt, és kvalifikálta magát a Rigában rendezett Zónaközi döntőre, amelyen Adorján Andrással holtversenyben a 3. helyen végzett. Köztük párosmérkőzés döntött a továbbjutó személyéről, amely 3-3-ra végződött. A versenyen elért jobb holtversenyszámítási eredményével Adorján jutott tovább.
• Az 1984-es világbajnoki ciklusban 1982-ben Herkulesfürdőn (Băile Herculane) harmadszor is nyert a zónaversenyen, és kvalifikálta magát a Las Palmasban rendezett Zónaközi döntőbe, amelyet megnyert. A világbajnoki negyeddöntő párosmérkőzései során Eugenio Torre ellen 6-4 (+3, -1, =6) arányban győzött, az elődöntőben az exvilágbajnok Szmiszlovval szemben 4,5-6,5 (+1, -3, =7) arányban alulmaradt.
• Részt vett az 1984-es londoni Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen és 2,5-1,5 arányban legyőzte ellenfelét, Rafael Vaganyant. (A világválogatott 21-19-re vesztett.)

1970 és 1994 között 12 sakkolimpián játszott a magyar válogatottban, az ezeken elért eredménye egészen kimagasló: a 145 játszmából 49-et megnyert, csak 8-szor vesztett, és 88-szor döntetlenül végzett. Portisch Lajos mögött a második táblán játszott abban a magyar csapatban, amely a szovjetek két évtizedes győzelmi sorozatát megtörve 1978-ban Buenos Airesben megnyerte a sakkolimpiát.^[1] Három alkalommal, 1970-ben, 1972-ben és 1980-ban az ezüstérmet szerzett csapat tagja volt.^[2]

Az 1985-ös sakkcsapat világbajnokságon 2. helyet szerzett magyar válogatott tagjaként a mezőny legjobb egyéni eredményét érte el.^[3]

Tagja volt az 1977-ben és 1980-ban a sakkcsapat Európa-bajnokságon ezüstérmet, 1973-ban és 1983-ban bronzérmet szerzett magyar válogatottnak, 1977-ben a mezőny legjobb eredményét elérve.^[4]

Egyéni versenyeken már viszonylag keveset játszik, de csapatversenyeken még mindig aktív és korához képest eredményes is. Edzőként főleg Ausztriában és Németországban működik, a 2008-as sakkolimpián az osztrák válogatott egyik trénereként vett részt.

A FIDE 2016. júniusi Élő-pont listáján 2555 ponttal szerepelt, az aktív magyar sakkozók között ezzel a 14. helyen állt.^[5] Legmagasabb elért Élő-pontszáma 2630 volt 1988. júliusban. 1985-1990 között a világ 10 legjobb játékosa közé tartozott, az 1989 júliusi ranglistán 8. volt 2625 ponttal.^[6]

1995 óta nemzetközi sakk versenybíró.

Sakkszakíróként a világ számos sakk folyóiratában jelentek meg publikációi és elemzései. Kállai Gábor nagymesterrel közösen két könyvet is írt. Kilenc publikációja 4 nyelven a világ 95 könyvtárában található meg.^[7] A ChessBase számítógépes adatbázisának témafelelőse.

Felesége Grosch Mária női nemzetközi mester.

• 1. hely: Kecskemét 1972 holtversenyben Alekszej Szuetyinnel,
• 1. hely: Budapest 1975 holtversenyben Lev Polugajevszkijjel,
• 2. hely: Amszterdam 1978 Jan Timman mögött,
• 2. hely: Bled/Portorož 1979 holtversenyben Bent Larsennel, Timman mögött,
• 1. hely: Mexico 1980,
• 1. hely Baden Baden 1981 holtversenyben Tony Miles-szal,
• 2. hely: Wijk aan Zee 1983 Ulf Andersson mögött,
• 2. hely: Bugojno 1984 Timman mögött,
• 2. hely: Tilburg 1984 Miles mögött,
• 1. hely: Portorož/Ljubljana 1985 (Vidmar Memorial), holtversenyben Miles-szal és Portisch Lajossal,
• 1. hely: Dortmund 1986^[8]
• 1. hely: Reggio Emilia 1987,
• 1. hely: Wijk aan Zee 1989 holtversenyben Ananddal, Sax Gyulával és Nikolić-csal.
• 1. hely: Opatija (2002)^[9]

• Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata (1972) a szkopjei sakkolimpián szerzett ezüstéremért^[10]
• Érdemes Sportoló cím (1975)^[11]
• A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1978), a Buenos Airesben rendezett sakkolimpián elért 1. helyezésért^[12]
• 1978-ban Az év magyar csapata tagja^[13]
• Mesteredző (1985)^[14]
• FIDE mesteredző (2009)^[15]

• Ribli Zoltán, Kállai Gábor: Winning With the Queen’s Indian (Batsford, 1987), MacMillen Chess Library ISBN 0713453664 ISBN 9780713453669
• Ribli Zoltán, Kállai Gábor: Winning With the English (H. Holt, New York, 1993) ISBN 0805026428 ISBN 9780805026429
• D16-19 – slovenska odbrana, Enciklopedija šahovskih otvaranja, Nicosia, Chess Informant, 1996
• Ribli Zoltán, Kállai Gábor, Mauro Barletta: Come vincere con l’Inglese, Milano, Mursia, 1994. ISBN 8842517631 ISBN 9788842517634

• Adatlap Archiválva 2014. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A sakk története
• Farkasházy Tivadar: 32 figura, Adwise Media 2007, ISBN 978-963-06-2793-1

• Ribli Zoltán FIDE adatlapja
• Ribli Zoltán játszmái a chessgames.com oldalon
• Versenyei és játszmái
• Interjú Ribli Zoltánnal Magyar Nemzet 2019. december 1.