A vízi menta többnyire felálló, egyszerű vagy elágazó szárú, 20-80 centiméter magas, évelő növény. Megdörzsölve erős borsmentaillatot áraszt. Levelei nyelesek, többé-kevésbé szőrösek, kerek vagy keskenyedő vállból tojásdad vagy hosszúkás alakúak, szélük csipkés, fűrészes, hosszúk 2-6 centiméter. A rózsaszín vagy lilavirágok árörvökben állnak, melyek a hajtás csúcsán összezsúfolódva gömb formájú fejecskét alkotnak. Az alsóbb levelek hónaljában fejlődő álörvök jóval kisebbek. Termése négymagvú makkocska.
Életmódja
A vízi menta mocsarak, nedves rétek, vízpartok, árkok, magas sásosok, liget- és láperdők lakója. 1200 méter magasságig megtalálható. Nedves, tápanyagban gazdag agyag-, vályog- vagy tőzegtalajokon nő. Az ivaros szaporodás mellett kúszó gyöktörzsével és hosszú, föld feletti, leveles indáival is terjeszkedik. A virágzási ideje júliustól szeptember, esetleg október végéig tart.
Teája szélhajtó, valamint gyomorbántalmak, epebántalmak ellen használják, ezen kívül bélféregűző hatása is ismert. Külsőleg reumás bántalmak borogatására használják
Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 114-115. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8