PROFILPELAJAR.COM

	Tótszállás (Brâglez)
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Szurduk
Rang	falu
Községközpont	Szurduk
Irányítószám	457316
SIRUTA-kód	142792
	Népesség
Népesség	235 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
	Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 13′ 05″, k. h. 23° 22′ 54″47.217933°N 23.381601°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 05″, k. h. 23° 22′ 54″47.217933°N 23.381601°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tótszállás témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Tótszállás település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zsibótól délkeletre, a csákigorbói úton, Szurduk és Csákigorbó közt fekvő település.

Története

Tótszállás nevét 1554-ben említette először oklevél Tothzallas néven.

1600-ban Toth Szállás, 1733-ban Briglezii, 1750-ben Büglecz, Tótszállás, 1760-ban Toth Szállás, 1808-ban Tótszállás, Bliglicz néven írták.

Kezdettől fogva a Kolozs megyei Almás várához tartozott.

1554-ben Somi Anna, Balassa Imre özvegye a birtok negyedrészét férjére, Patócsi Boldizsárra hagyta.

Birtokosai az 1500-as években ugyanazok voltak, mint Csáki-Gorbónak, melyhez tartozott.

A Kendy családbeliek közti 1590. évi osztozkodás szerint csupán Kendy Istvánnak jutott 1 jobbágy.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni birtokrészét Bocskai Istvánnak adományozta.

1600-ban Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskai István itteni részét Csáky Istvánnak adományozta.

1632-ben Csáky István itteni részének egyharmadát annak hűtlensége miatt a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire: Csáky Ferencre és Annára maradt.

1694-ben Tótszállást Csáky László birtokának írták.

1696-ban török hódoltsági falu volt.

A falu első lakói tótok voltak, akik később elrománosodtak.

1836 körül új tót letelepedők érkeztek a településre az itt létesített cukorgyártás és selyemhernyó-tenyésztés céljából, akiket báró Jósika Jánosné hozott a Szepességből. Később ezek utódai is teljesen elrománosodtak.

1840-ben Jósika Miklós birtoka, akinek itt cukorrépaföldje és cukorgyára is volt.

1898-ban birtokosai, báró Jósika Sámuelné báró Jósika Irén és Jósika Miklós, a regényíró unokája,^[1] 782 holdat örököltek Jósika Gyulától.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 449 lakosából 10 magyar, 5 német, 434 román, illetve 430 görögkatolikus, 10 református, 5 izraelita volt.

1974-ben Surduk (Szurduk) község faluja.

Hagyományok, népszokások

A 20. század elején még élő hagyományok, népszokások a községben:

Szent György napján való öntözés.
Újév éjszakáján szalmabábot tettek a férjhezadó leányosházak tetejére vagy a kapufélfára.
Ruházatukat házilag állították elő gyapjúból, kenderből s kivétel nélkül bocskort hordtak.
Élelmük a „tengerikenyér” (kukoricakenyér) volt, melyet kerti veteményekkel, napraforgóból és tökmagból származó olajjal készült ételekkel fogyasztottak.
Épületeik oldala fából készült, szalmafedéllel.

Jegyzetek

↑ http://mek.oszk.hu/05800/05804/html/05.htm id. br. Jósika Miklós leszármazottai

Források

Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
Vistai András János Tekintő – erdélyi helynévkönyv