Neve a szláv zalew, zalewa, zalecz szavakból ered. Jelentése: záporpatak, árvíz.
Története
Zálha nevét az oklevelek 1378-ban említették először Zalha néven.
1595-ben Zaliha, 1607-ben Zálya, 1830-ban Zalka néven írták.
A falu kialakulásáról a helyi hagyomány azt tartotta, hogy Zálha helyén a török pusztítás korában egy család telepedett le, mely vadászatból élt, s ezért a családot puskás-nak nevezték. Utódaik ma is élnek a faluban. A letelepedett család mellé később a földesurak több jobbágyot telepítettek le, így alakult a hely lassan községgé.
1378-ban I. Lajos király Zálhát Bebek Györgynek és Bebek Imrének adományozta.
Zálha lakosainak az 1800-as évek végének adatai szerint:
Ruházata házilag készített darócz- és vászonruha volt.
Épületeik tapasztott és meszelt volt, boronafa oldallal, szalma fedéllel.
Bútorzatukat maguk készítették: A lakóházak berendezése általában 2 lóca, 4 szék, 2 ágy és egy festett láda volt.
Népszokásaik, hiedelmeik:
Szent György napján kapuikat csipkebokorral aggatták be, hogy a "gonosz" a tejelő állatok tejét el ne vihesse.
Azt tartották, hogy ha akad 7 olyan asszony a faluban, aki kenderből képes egy szép inget elkészíteni úgy, hogy ha reggelre a határszélre kiviszi, akkor a községet az így készített, font, szőtt ing a bárányhimlőtől megvédi.
Temetéskor fazekakat törtek össze, hogy ezáltal a halálozásnak gátat vessenek.
Szent kereszt felmagasztalása ünnepén szedett virágból, vagy bármely növényből készült ír a nép hiedelme szerint mindennemű betegséget gyógyít.
Nevezetességek
Görögkatolikus fatemploma - 1818-ban épült. Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére 1820-ban szentelték fel. Harangjai 1818-ból valók.
.svg){kind=small}