![]()
Dengelegi Pongrác János pecsétje
Dengelegi Pongrác János (1436 előtt – 1476. december 28.) erdélyi vajda 1462–1465, 1468–1472, illetve 1475–1476 között, Hunyadi Mátyás idején.
Pályafutása
Apja Dengelegi Pongrác György, anyja Hunyadi János féltestvére, Csolnokosi Klára volt.[1][2] A család emelkedése Hunyadi János idején kezdődött, és Mátyás király alatt folytatódott.[3]
Feltételezhető, hogy Pongrác János 1436. előtt született, mivel 1451-ben neve ellenmondóként szerepelt egy perben, amihez viszont a törvények értelmében legalább tizennégy évesnek kellett lennie.[4]
1461-ben asztalokmesterként emlÃtették, 1462-ben erdélyi vajda és székely ispán lett,[3] 1465-tÅ‘l Szolnok vármegye fÅ‘ispánja is.[5] Részt vett az 1467-es moldvai hadjáratban. Másodszor az 1467-es erdélyi felkelés után viselte ezt a tisztséget, harmadik vajdai kinevezését 1475-ben kapta.[3] ElsÅ‘ vajdai megbÃzatása során folytatta az elÅ‘dje, Rozgonyi Sebestyén által elkezdett konszolidációt, emellett katonai sikereket is ért el:[3] 1463-ban kiűzte Ali szandsákbéget a temesi végvidékrÅ‘l.[6] Második megbÃzatását az 1467-es erdélyi felkelés leverése után kapta, Ãgy feladata a büntetés illetve a tartomány hűségének megszilárdÃtása volt. Mindkét esetben társa is volt a tisztségben: elÅ‘ször Újlaki Miklós, másodszor Monoszlói Csupor Miklós volt a másik vajda. Harmadszorra egyedüliként állt Erdély élén; feladata a központi akarat érvényesÃtése volt. 1476. februárban részt vett Szabács várának ostromában.[3]
Szolgálatai jutalmául számos királyi adományban részesült: 1464. májusban András nevű testvérével együtt Szászsebest kapta,[4] 1464. szeptemberben Szabadkát, ahol 1470-ben várat épÃttetett.[7] 1468-ban, az elÅ‘zÅ‘ évi erdélyi felkelés után a lázadó illyei Dienes családtól elkobzott birtokokat kapta meg; ezek közé tartozott a marosillyei kastély és tartozékai, valamint Al-Diód, Homurád, Plop, Orbest, Fenes, Vajlalonga, Homoród, Vorca, Viszka, Marisfalva, Obursia, FelsÅ‘Obursia, Csertézs, Meszesdragomérfalva (MezÅ‘-Dragomérfalva), Kamarzenest, Danilafalva, Bratutest, Szád, Lazura, Kut(h)átya, Elves, Kuneste (KunestÅ‘), Bácsafalva, Ko(z)sa, Bacsisora, Tatárfalva, Bo(z)slik, Glod, Zám, Bokorfalva, Ketrefalva, Perrest, Tamásfalva, Dragobratest, Szelestye, Mikafalva, Poganest, Cserbinye, Almás, Balta, KÅ‘falu, TÅ‘sfalu, Papfalva, Dragomérfalva, Barbfalva, Molnosfalva, Szénásfalu, Burgesfalu, Juga-Péterfalva (Juga-Péterfalu), Mogabelán birtokok; Bradicsel, Petrest és Gadonest fele, Mezed, Kaján, Boson, Hosszúliget, KÅ‘falu birtokok, Németi, Folt, Terek (Törek), Papfalva, Pusztatelek, Szalcsva, FilepkÅ‘, Szlatina, Pozsega (Pozsaga), Hidegfalu helységek részei, Gyoszán és Hasznosfalva puszták.[8] 1470-ben a Bebek család kihalásával az Almási vár, illetve Gorbó és Buza városok. és ezek tartozékainak birtokába jutott.[9]
Mátyás király és Aragóniai Beatrix nápolyi esküvÅ‘jén az egyházi szertartás során Å‘ képviselte a király személyét. Az esküvÅ‘i mulatozás alatt hunyt el.[3] Mátyás király dÃszes gyászünnepséget rendeztetett számára Budán, mielÅ‘tt a holttestet Gyulafehérvárra vitték volna.[10] SÃrköve a tövisi kolostortemplom szentélyében található.[11]
Jegyzetek
.svg){kind=small}