PROFILPELAJAR.COM

	Szmolenszki terület (Смоленская область)
; Szmolenszki terület címere	; Szmolenszki terület zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Központi
Székhely	Szmolenszk
Járás	25
Városi körzet	2
Alapítás	1937. szeptember 27.
Kormányzó	Alekszej Vlagyimirovics Osztrovszkij
Rendszám	67
	Népesség
Teljes népesség	863 987 fő (2024)
Népsűrűség	20,2 fő/km²
	Földrajzi adatok
	Terület
Összterület	49 800 km²
Időzóna	MSK (UTC+3)
	Elhelyezkedése
	Szmolenszki terület Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 55°, k. h. 33°55.000000°N 33.000000°EKoordináták: é. sz. 55°, k. h. 33°55.000000°N 33.000000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szmolenszki terület témájú médiaállományokat.

A Szmolenszki terület (oroszul Смоленская область [Szmolenszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység. A Központi szövetségi körzethez tartozik. Székhelye Szmolenszk.

Természetföldrajz

Az ország nyugati határán, a Dnyeper felső folyása mentén terül el. Északon a Pszkovi és a Tveri, keleten a Moszkvai és a Kalugai, délen a Brjanszki terület, délnyugaton és nyugaton Fehéroroszország, annak is Vicebszki- és Mahiljovi területe határolja.

Területe 49 800 km². Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban 250 km, nyugati-keleti irányban 280 km.

Domborzat, vízrajz

A Kelet-európai-síkvidék középső és nyugati vidékén fekszik. Legnagyobb része a Szmolenszk–Moszkvai-hátságot, egy kisebb, északi része a Vjazmai-hátságot fogalja magában. Középső és keleti területe mélyen bevágódó folyóvölgyek által tagolt dombvidék. Északnyugaton az utolsó jégkorszakban keletkezett morénahátak húzódnak. A felszín átlagos magassága kb. 220 m, legmagasabb pontja 319 m (Vjazmai-hátság).

A terület 60%-a a Dnyeper, 25%-a a Volga, 15%-a a Nyugati-Dvina vízgyűjtőjéhez tartozik. Az északi határ közelében indul útjára Szmolenszk folyója, a Dnyeper, itteni szakaszának hossza 504 km. A területen ered egyik legnagyobb mellékfolyója, a Gyeszna is, valamint számos kisebb mellékfolyója, köztük a Vop és a déli vízfolyások vizeit összegyűjtő Szozs. A Volga medencéjéhez tartozik a Vazuza és az Oka mellékfolyója, az Ugra. A Nyugati-Dvina egy rövid szakasza az északnyugati vidéken folyik keresztül. Környékén a morénahátak között a jégkorszakból visszamaradt tavak rendszere húzódik (Szavickoje-, Veliszto-, Kaszplja-tó stb.) A folyókon összesen 13 víztározó épült, közülük legnagyobb az északi határnál, a Vazuza folyón. A Gyesznán létesített 42 km²-es víztározó a helyi atomerőmű hűtését szolgálja.

Éghajlat

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éves középhőmérséklet 3,5 °C és 5 °C között alakul. A leghidegebb hónap, a január középhőmérséklete –9 °C, a júliusé 17 °C. A fagymentes napok száma átlag 125-148 körül mozog, a napi középhőmérséklet az év 213-224 napján fagypont fölött marad. A csapadék évi mennyisége vidékenként változóan 530–650 mm; 2/3 része eső, 1/3 része hó. Állandó hótakaró többnyire december elején alakul ki és április elejéig megmarad.

Növény- és állatvilág

Sarki hófajd (A fotó az USA egyik nemzeti parkjában készült)

A terület a vegyes erdők övezetében fekszik, felszínének kb. 40%-át borítja erdő, 1/3 részben fenyőerdő. A védett nemzeti parkban a fenyvesek aránya 40% (28% luc- és 12% erdeifenyő); a lombos fajok közül uralkodó a nyír (31%), az égerfa) és a nyárfa, továbbá tölgy, kőris, juhar és hárs is gyakran fordul elő.

Állatvilágára a központi régiókban általánosan elterjedt fajok jellemzők, az emlősök közül: vaddisznó, jávorszarvas, őz, vörös róka, farkas, hermelin, nyúl, nyest, menyét stb. Gyakori halfajok: menyhal, a dévérkeszeg, csuka, sügér. A nemzeti parkban 57 féle emlőst és 190 madárfajt tartanak nyilván. A ragadozómadarak között gyakran feltűnik a fehérfarkú rétisas, a szirti sas, a vándorsólyom, a kígyászölyv. Ritkán előfordul nagy sárszalonka, fürj, fogoly, sarki hófajd, kék vércse is.

Természetvédelem

1992-ben az északnyugati Gyemidovi és Duhovscsinai járás területein Szmolenszki tóvidék (Szmolenszkoje poozerje) néven nemzeti parkot alakítottak ki.^[1] Négy különböző egysége közül az egyik fokozottan védett terület, a park közel 7%-a. A 146 200 hektáros park 74%-a vegyes erdő. 35 kisebb-nagyobb tava közül legnagyobb vízterületű az Akatovszkoje-tó (604 ha), leghíresebb az erdővel benőtt apró szigetekkel tűzdelt, 16 m mély Szapso (304 ha). A parkot 2002-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították.

Történelem

Az I. évezred közepétől már a szláv krivicsek lakták a vidéket. Szmolenszk első írásos említése 863-ból való. 882-ben Oleg kijevi fejedelem hódította meg. A „görögöktől a varjágokig vezető” fontos víziút, a Dnyeper mentén létrejött Szmolenszki fejedelemség virágkorát a 12. században élte, ezt követően azonban gyakori háborúskodások színhelyévé vált. A 14. században a litvánok befolyása alá került, majd 1404-ben el is foglalták.

A 16. század eleje a litván-orosz háborúskodással telt: 1514-ben az orosz sereg elfoglalta Szmolenszk városát, de a háború csak nyolc év múlva ért véget; a város a vidék egy részével együtt orosz kézen maradt. 1611-ben Szmolenszket hosszú ostrom után a lengyelek foglalták el, és a „zavaros időszakot” lezáró békeszerződés a területet az ő kezükre juttatta. A helyzeten az 1632-34-es szmolenszki háború sem változtatott. Végül a 20 éves orosz-lengyel háborút lezáró andruszovói békében (1667) a lengyelek lemondtak a korábban megszerzett területekről, Szmolenszkkel és vidékével együtt. 1708-ban megalakult a Szmolenszki kormányzóság, területén 17 várossal.

A napóleoni háborúk idején a térség újabb háború színhelye volt és sokat szenvedett. Az első vasútvonal (Orjol és Vicebszk között) 1868-ban készült el. A szovjet korszakban, a térségben megszüntetett kormányzóságok helyén kialakították a Nyugati területet, majd annak részeiből hozták létre a (mainál jóval nagyobb) Szmolenszki területet mint közigazgatási egységet 1937. szeptember 27-én.

A második világháború idején, 1941-ben Szmolenszk körül különösen súlyos harcok dúltak. Mire a város 1943. szeptember 27-én visszafoglalták a szovjetek, egész ipara, lakóépületeinek mintegy 93%-a romokban hevert.

A második világháború alatt a megszálló német csapatok a Szmolenszktől 18 km-re fekvő Katiny erdejében hatalmas tömegsírra bukkantak. A katinyi vérengzés áldozatait jeltelen gödrökbe temették, több mint tízezer meggyilkolt lengyel katona maradványait tárták fel.

Népesség

A terület lakossága 1 005 900 fő (2006), ebből a városban lakók aránya 71% (2006). A népsűrűség 20,2 fő/km² (2006).

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (980,1); ukránok (17,4); beloruszok (16,2); örmények (3,9); cigányok (3,0); tatárok (2,4); azeriek (2,4); zsidók (1,4); németek (1,1). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)

A legnépesebb települések

Szmolenszk

A Szmolenszki terület nagyobb városai

A lélekszám 2006. január 1-jén (ezer fő):

Szmolenszk – 317,9
Vjazma – 56,0
Roszlavl – 55,9
Jarcevo – 50,7
Szafonovo – 46,0
Gyesznogorszk – 31,9
Gagarin – 27,4
Verhnyednyeprovszkij – 13,8
Dorogobuzs – 11,7
Jelnya – 10,2
Rudnya – 9,7

Közigazgatás

A terület élén a kormányzó áll.

Viktor Nyikolajevics Maszlov: 2002. június 7. – 2007. december 18.

Elektromérnöki diplomát szerzett. 1975-ben elvégezte a KGB főiskoláját, majd a szmolenszki atomerőműben állambiztonsági feladatokat látott el. 25 évig a szervezet, illetve jogutódja szolgálatában állt, utoljára vezérőrnagyi rangban. Amikor 2002 májusában a Szmolenszki terület vezetője lett, kilépett a szolgálatból. 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök előterjesztése alapján a helyi Duma képviselői kormányzónak választották. Idő előtt távozott hivatalából.

Szergej Vlagyimirovics Antufjev: 2007. december (18.) 24. – 2012. április 20.
Alekszej Vlagyimirovics Osztrovszkij: 2012. április (20.) 26. óta.

2006 óta a Szmolenszki területen 350 helyi önkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 25 járás (rajon), továbbá 25 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 298 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

Szmolenszk város
Gyesznogorszk város

Járások

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám
Dorogobuzsi járás	Дорогобужский район	Dorogobuzs	29 077
Duhovscsinai járás	Духовщинский район	Duhovscsina	16 658
Gagarini járás	Гагаринский район	Gagarin	48 928
Glinkai járás	Глинковский район	Glinka	4 948
Gyemidovi járás	Демидовский район	Gyemidov	14 039
Hiszlavicsi járás	Хиславичский район	Hiszlavicsi	9 070
Holm-zsirkovszkiji járás	Холм-Жирковский район	Holm-Zsirkovszkij	10 717
Jarcevoi járás	Ярцевский район	Jarcevo	55 803
Jelnyai járás	Ельнинский район	Jelnya	14 948
Jersicsi járás	Ершичский район	Jersicsi	7 102
Kardimovói járás	Кардымовский район	Kardimovo	11 852
Kraszniji járás	Краснинский район	Krasznij	12 895
Monasztirscsinai járás	Монастырщинский район	Monasztirscsina	10 788
Novoduginói járás	Новодугинский район	Novodugino	10 477
Pocsinoki járás	Починковский район	Pocsinok	30 959
Roszlavli járás	Рославльский район	Roszlavl	76 100
Rudnyai járás	Руднянский район	Rudnya	25 244
Sumjacsi járás	Шумячский район	Sumjacsi	10 713
Szafonovói járás	Сафоновский район	Szafonovo	61 572
Szicsovkai járás	Сычёвский район	Szicsovka	14 158
Szmolenszki járás	Смоленский район	Szmolenszk	44 964
Tyemkinói járás	Темкинский район	Tyemkino	6 348
Ugrai járás	Угранский район	Ugra	8 916
Velizsi járás	Велижский район	Velizs	12 248
Vjazmai járás	Вяземский район	Vjazma	80 436

Gazdaság

Gazdasági szempontból a Szmolenszki terület az Oroszországi Föderáció Központi Gazdasági Körzetéhez tartozik.

Mezőgazdaság

Mezőgazdaságának legfontosabb ágazata az állattenyésztés, valamint ehhez kapcsolódóan a takarmánynövények termesztése és a tejfeldolgozás. A gabonafélék mellett nagy vetésterületei vannak a lennek, és a városi ellátás szempontjából jelentős a burgonya nagyarányú termesztése is. A gabona és a len zömét nagyobb mezőgazdasági vállalatok állítják elő (2006-ban: a gabona 74%-át, a len 81%-át); a zöldség és a burgonya csaknem teljes egészét a lakossági (háztáji) gazdaságok termelik.

Ásványkincsek

A terület legfontosabb ásványkincse a barnaszén. Kalóriaértéke ugyan alacsony, de a készletek tekintélyesek (kb. 1,5 milliárd tonna). A központi régiókhoz hasonlóan itt is bőven áll rendelkezésre tőzeg (450 millió tonna), ezen kívül nagyobb mennyiségben dolomit, kréta, mészkő, agyag fordul elő.

Ipar

A legtöbb központi régióhoz hasonlóan az ipari termelés legnagyobb része a közigazgatási központban koncentrálódik. Szmolenszk repülőgépgyára a kisebb sport-, gyakorló- és mezőgazdasági repülőgépek készítése mellett hadiipari és űrhajózási célokat is szolgál. Kiemelkedőek a kevés nyersanyagot igénylő optikai, mérő- és egyéb műszereket előállító vállalatai („Izmerityel”, „Analitpribor”). Híres gyémántcsiszoló-gyárának („Krisztall”) ékszereit, briliánsait külföldi piacokon értékesítik. Egyéb fontos ágazatok: szerszámgépek és gépkocsi-részegységek gyártása, lámpagyártás, könnyűipar (textil- és cipőipar), fafeldolgozás, élelmiszeripar.

Néhány további ipari város:

Roszlavl: gépkocsi-részegységek (fékberendezések, üzemanyag-szivattyúk) gyártása; gyémántszerszámok gyára („Almazinsztrument”). Az itteni üveggyár („Szitall”) volt a Szmolenszki terület elsőként (1992-ben) privatizált vállalata, ma az ország egyik legnagyobb kapacitású üvegpalackokat előállító gyára.
Jarcevo: kohászat és gépgyártás; vegyipar, textilipar, építőanyagipar.
Szafonovo: villanymotorok és generátorok gyára; hidrometeorológiai és geológiai műszerek, automatikák gyártása („Gidrometpribor”)
Gyesznogorszk: a Szmolenszktől 150 km-re, az orosz-belarusz határ közelében épült város az itteni atomerőmű igényeit szolgálja. A tőle 3 km-nyire épült atomerőmű három blokkját 1982-ben, 1985-ben és 1990-ben helyezték üzembe.^[2] A tervezett negyedik blokk megépítését 1986-ban, a csernobili katasztrófa évében leállították.

Közlekedés

Autóútjainak hossza 8820 km, sűrűsége 213 km/1000 km² (1999-ben). A legfontosabb, országos és nemzetközi jelentőségű autóutak: Moszkva–Minszk (itteni szakasza 298 km), Orjol–Vicebszk (221 km), Moszkva–Varsó (115 km). A vasúti hálózat hossza 1259 km, sűrűsége 25 km/1000 km², ez közel ötszöröse az országos átlagnak.

Szmolenszk térségében két repülőtér is található, az egyik a Szmolenszki repülőtér, a másik a Szmolenszk-észak katonai repülőtér, ahol 2010 áprilisában a lengyel politikai elit több tagja életét vesztette a Tu–154-es repülőgépük lezuhanása során.