PROFILPELAJAR.COM

	Sutomišćica
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Preko
Jogállás	falu
Irányítószám	23 273
Körzethívószám	(+385) 023
	Népesség
Teljes népesség	380 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	4 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 05′ 29″, k. h. 15° 10′ 52″44.091389°N 15.181111°EKoordináták: é. sz. 44° 05′ 29″, k. h. 15° 10′ 52″44.091389°N 15.181111°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Sutomišćica (olaszul: Sant'Eufemia) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik.

Fekvése

Zárától légvonalban 5 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a sziget északkeleti partján Poljana és Lukoran között, Zárával szemben az azonos nevű öbölben fekszik. Tőle délnyugatra emelkedik a 238 méter magas Vela glava, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a zárai szigetvilágra. Sutomišćica a megye egyik legutóbb kiépített, biztonságos kikötőjével rendelkezik.

Története

Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.^[2] A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is.^[2] A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Sutomišćicát 1349-ben említik először. Nevét Szent Eufémia tiszteletére szentelt templomáról kapta, amely akkor már állt. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 542, 1910-ben 940 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 336 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak.

Lakosság

Lakosság változása^[3]^[4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
542	597	628	708	826	940	1.100	918	858	871	778	683	438	441	354	336

Nevezetességei

Szent Eufémia tiszteletére szentelt plébániatemploma 1349 előtt épült, 1679-ben barokk stílusban építették át, majd 1889-ben bővítették. A templom egyhajós, latin kereszt alaprajzú. Különálló harangtornya 1836-ban épült. Szent Jeromos oltárán ismeretlen velencei mester barokk festménye látható.
Itt található a zárai Lantana család 1686-ban épített barokk nyári kastélya.^[5] Építtetője Marcantonio Lantana volt. Az épület egy nagy téglalap alakú park geometriai középpontjában helyezkedik el, amelyet minden oldalról fal vesz körül. A nyugati oldalon található a főbejárat, amely a kútkávával rendelkező a belső udvarra vezet, a keleti oldalon pedig a fal szakad meg azon a helyen, ahol a velencei stílusú kis Szűz Mária mennybevétele kápolnát emelték, amelyet Bernard Flori érsek szentelt fel 1687-ben.