1944-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakán kezdte egyetemi tanulmányait. 1946-ban az Újhold folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. 1945-1948 között magyar–francia szakos diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1949-1957 között középiskolai tanár volt Budapesten. 1957-1961 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet világirodalmi osztályának francia előadója, 1961-1982 között ugyanitt a XX. századi magyar irodalmi osztály főmunkatársa volt. 1983-1987 között a Modern Filológiai Társaság alelnöke volt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar PEN Clubnak.
Munkássága
Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Szemlélettágító műhelyként emlékszik vissza a Vigiliára, az Életre, a Franklin Könyvkiadóra, a Hungária Könyvkiadóra. Megalapozza műfordítói és tudományos, esszéista életművét. Korai verseskötetei után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel; ezt újabb hosszú szünet után követi 1969-ben a Férfihangra.
Alkotókedve az 1980-as és az 1990-es években feltámadt, kétévenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei. Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepétől elbeszéléseket is írt.
1982-ben Próbaidő – Új és válogatott versek című kötetében így összegezte ars poeticáját, „vallomását a költészetről”: „…a líra azzal érdemli meg nevét, hogy indulatot közvetít: ezért egyszeri és drámai megnyilatkozás is. – A költészet mindig a személyes és az egyetemes kölcsönhatásából születik meg.”
Művei
Az Úr vadászata. Versek; Hungária, Budapest, 1943
Búvár. Versek; Hungária, Budapest, 1947
Nyílttenger. Versek és műfordítások; Magvető, Budapest, 1961
Modern olasz költők (szerkesztette, 1965)
Olasz költők antológiája (szerkesztette, 1966)
A szép hűtlenek. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai; Akadémiai, Budapest, 1969 (Irodalomtörténeti könyvtár)