PROFILPELAJAR.COM

	Fekete Sándor
	A Rivalda sorozatban; Csigó László felvétele
	Élete
Született	1927. február 11.; Miskolc
Elhunyt	2001. június 11. (74 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Szülei	Fekete Mihály
	Pályafutása
Első műve	Ifjúság (1945)
Kitüntetései	József Attila-díj (1973); Rózsa Ferenc-díj (1984); Aranytoll (1993);
Irodalmi díjai	Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947) ; József Attila-díj (1973) ; A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980) ; A Munka Érdemrend arany fokozata (1981) ; Rózsa Ferenc-díj (1984) ; A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985) ; Aranytoll (1993) ; Magyar Lajos-díj (1994)

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete Sándor (egyértelműsítő lap).

Fekete Sándor (álnév: Hungaricus) (Miskolc, 1927. február 11. – Budapest, 2001. június 11.) író, újságíró, irodalomtörténész, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Élete

1945-től a Győrffy-kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–olasz szakon (ma: Romanisztika Intézet) tanult. 1947–1948-ban a Vasvári Akadémia titkára, majd 1948–1949-ben a Petőfi Politikai Tisztképző Akadémia, a Pedagógia Főiskola, valamint a Gyógypedagógiai Főiskola tanára. 1949-től egyetemi tanulmányait abbahagyva a Pártfőiskolán tanult. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja.

1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1975-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos ügyintézője. 1976–1977-ben az Új Tükör szerkesztője, 1986-ig szerkesztője, majd 1989-ig főszerkesztője.

Írásaiban rendszeresen bírálta a demokratikus ellenzéket. 1988-ban az Új Március Front egyik alapító tagja. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta.

Művei

Ifjúság (1946)
Kamaszhangok (1945)
Magyarok (1945)
A márciusi fiatalok (1950)
Vasvári Pál (1951)
Petőfi a segédszerkesztő (1958)
Haza és haladás (1966)
Széchenyi István (1968)
Petőfi a vándorszínész (1969)
Folyosói szümpozion (1970)
Kossuth Lajos (1970)
Az emberevő komédiája, avagy őserdei szimpozion (1971)
Így élt a szabadságharc költője (1972) Online elérhetőség
Petőfi romantikájának forrásai (1972)
A nagy francia forradalom (1972)
Mezítláb a szentegyházban (Cikkek Petőfiről és kortársairól) (1972)
Borostyán a vándorszínész (1973)
Petőfi Sándor életrajza I. (1973)
Így élt Napóleon (1975)
Számadás az ünnepről (1975)
A kamasz álma (1984)
Sajtó és szabadság (1986)
1956 (1986)
Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól (1989)
Gyermekkorom csendőrországban. Rapszódikus töredék; szerzői, Bp., 1991 (Z-füzetek)
A költő kardjai (Petőfi a forradalomban) (1992)
"...agyon akart verni a magyar nép" (Adalékok Petőfi választási megbuktatásához) (1995)
Egy bűnös szatíra (1995)
Eine sträfliche Satire. 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Budapest–Wien, 2006
Vácott voltam Afrikában. Emlékeim az 1956 utáni terrorkorszakból; szerzői, Bp., 1996
Petőfi forradalma. Egy magyar história, lírával és polémiával; szerzői, Bp., 1998
Eine sträfliche Satire / 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Bp.–Wien, 2006

Díjai

Partizán Érdemrend (1945)
Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947)
A Magyar Történelmi Társulat első díja a centenáris pályázat alkalmából (1950)
József Attila-díj (1973)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1981)
Rózsa Ferenc-díj (1984)
A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985) – Petőfi-kutatásaiért, valamint szerkesztői, publicisztikai munkásságáért.
Aranytoll (1993)
Magyar Lajos-díj (1994)