PROFILPELAJAR.COM

	PZL P.11
	PZL P.11 egyetlen fennmaradt példánya a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban
Funkció	vadászrepülőgép
Gyártó	PZL
Tervező	Zygmunt Puławski
Gyártási darabszám	325
Fő üzemeltetők	Lengyelország, Románia
Első felszállás	1931. augusztus
Szolgálatból kivonva	1945
	Háromnézeti rajz
	A Wikimédia Commons tartalmaz PZL P.11 témájú médiaállományokat.

A PZL P.11 lengyel vadászrepülőgép, amelyet az 1930-as évek elején terveztek a PZL-nél. A második világháborút megelőző időszakban a Lengyel Légierő legnagyobb számban szolgáltban álló vadászrepülőgépe volt. Népszerű neve a „tizenegyes” (jedenastka). Mindössze egyetlen példánya maradt fenn, amely a krakkói repülőmúzeumban található.

Története

A repülőgép tervezési munkálatai 1931 elején kezdődtek a PZL^[1] tervezőirodájában Zygmunt Puławski irányításával. A fejlesztés alapjául a PZL P.7 szolgált. Az új modell erősebb motort kapott. Három prototípust készítettek el (P.11/I–III). Az első repülésére már csak Puławski halála után, 1931 augusztusában került sor. A tervezőmunkát a továbbiakban Wsiewołod Jakimiuk irányította. A légierő 50 darabot rendelt az első, P.11a változatból, amely külsőre alig különbözött a P.7-től. A leglényegesebb különbség a P.11a-ba épített, Lengyelországban licenc alapján gyártott 380 kW-os (517 LE-s) Bristol Mercury IV S2 csillagmotor volt.

1934 nyarán készült el a módosított változat prototípusa, a P.11c, amellyel még az év végén végrehajtották az első felszállást. A gép törzsét javították, és lejjebb helyezték a motort, így a pilóta számára jobb lett a kilátás. Az 1930-as évek közepétől ez a típusváltozat lett a lengyel légierő alapvető vadász-típusa, a repülőalakulatoknál 1935–1937 között folyamatosan állították szolgálatba a legyártott 175 db gépet. Az első 50 db-t 441 kW-os (600 LE-s) Bristol Mercury V S2, a többit gépet 463 kW-os (630 LE-s) Mercury VI S2 csillagmotorral szerelték fel.

A P.11 iránt külföldről is mutatkozott érdeklődés.^[2] Románia 1933–1934 között vásárolt 30 db-t a P.11b változatból. Ez a modell csak a 386 kW-os (525 Le-s) Gnome-Rhône 9Krsd Mistral motorjával különbözött a P.11a változattól. Románia később megvásárolta a lengyel légierő részére gyártott javított P.11c változat gyártási jogát, és a brassói IAR^[3] vállalat P.11f típusjelzéssel 70 darabot gyártott 1936-tól. A P.11f változatba a 438 kW (595 LE) teljesítményű Gnome-Rhône 9Krse csillagmotort építették be.

A P.11 az 1930-as évek közepén kora egyik legkorszerűbb vadászrepülőgépe volt, a repüléstechnika gyors fejlődése miatt az 1930-as évek végére azonban már elavult. Elsősorban a sebessége maradt el az újabb gépekétől, de konstrukciója – szárny-elrendezése és merev futóműve – is elavulttá tett. A lengyel légierőben 1938-ban hadrendbe állított PZL.37 Łoś bombázó maximális sebessége például 80 km/h-val múlta felül a P.11-ét. Az új, gyors és korszerű PZL.50 Jasrząb késése miatt szükségmegoldásként a P.11 modernizálása tűnt célszerűnek. A P.11g Kobuz változatba a 618 kW-os (840 LE-s) Bristol Mercury VIII csillagmotor került, amellyel 390 km/h-s maximális sebességet sikerült elérni.

Technikai jellemzői

Korának egyik legkorszerűbb konstrukciójú, teljesen fémépítésű repülőgépe volt, amely. Felsőszárnyas elrendezésű, jellegzetes tört, sirály-szárnyakkal (amelyet a gép tervezője után Puławski-féle szárnynak is neveznek). Az egyszemélyes pilótafülkéje nyitott volt, a géptörzsben a szárnycsatlakozás mögött helyezkedik el. Az üzemanyagtartály a törzsben, a motor mögött kapott helyet. Ez az elrendezés a súlypont-vándorlás szempontjából kedvező, de a motor közelsége miatt sérülés esetén tűzveszélyt jelent.

Fegyverzetét a törzs oldalán, a motor mögött elhelyezett 2 db, légcsavarkörön keresztül tüzelő 33 mintájú 7,9 mm-es géppuska alkotta, egyenként 700–700 db-os lőszerjavadalmazással (összesen 1400 db). A P.11c változatú gépek kb. harmadán a szárnyakra további 2 db 7,9 mm-es géppuskát építettek. A P.11c változatban a törzsbe épített géppuskák lőszerjavadalmazását 500–500 db-ra csökkentették, a szárny-géppuskák viszont darabonként 600 db lőszerrel rendelkeztek (így a P.11c típus összesen 2200 db lőszerrel rendelkezett). A P.11c változat a szárnyak alatt 4 db 12,5 kg-s bombát is hordozhatott.

Alkalmazása

1939. szeptember 1-jén, a Lengyelország elleni német támadás pillanatában a lengyel légierő vadászrepülőgép-állományának gerincét a meglévő 20 db P.11a és a 109 db P.11c gép, valamint további 30 db régebbi P.7a alkotta. Az 1939-re már elavult gépek teljesítményben és harcértékben jelentősen elmaradtak a Luftwaffe repülőgépeitől.^[4] A fegyverzetük is gyenge volt, mindössze a P.11c változatú gépek harmada volt 4 db géppuskával felszerelve, de ezek űrmérete is kicsi volt a német gépek fegyverzetével összevetve. A P.11 hátrányait némileg kompenzálta a jó manőverezőképessége, valamint a német repülőgépek ellen kidolgozott taktika. E szerint a lengyel vadászrepülőgépek a német bombázókat nagy magasságból, zuhanórepülésben támadták. A megbízható, erős konstrukciójú gép zuhanórepülésben 600 km/h sebességet is elviselt. Rövid kifutópályát igényelt, így a gépek egy részét sikerült kitelepíteni tábori repülőterekre. A hátrányok ellenére számos légigyőzelmet sikerült elérni a típussal, a bombázók mellett néhány német vadászrepülőgépet is lelőttek. A légiharcokban és a repülőterek elleni támadásokban a P.11 gépek többsége megsemmisült. 36 db eljutott Romániába, ahol később a román légierő használta, de harci cselekményekben nem vett részt, főleg gyakorló repülőgépként használták. Néhány német kézre került gépet ugyancsak gyakorló feladatokra használtak. A Szovjetunióba kettő példánya került, ahol tesztelésre használták. A Románia felé igyekvő gépek közül 1939 szeptemberében egy Magyarországon, Hajdúböszörménynél szállt le. Ezt a P.11a változatú gépet később a Műegyetem repülőklubja (MSrE) használta vitorlázó repülőgépek vontatására.^[5]

Alkalmazó országok

Lengyelország

P.11a, P.11c és P.11g (prototípus)

Románia

P.11b és P.11f

Magyarország

1 db P.11a (amely a lengyel vereséget követően a Magyarországra menekült csapatokkal került az országba)

Típusváltozatok

P.11a – a lengyel légierő által használt első széria-változat
P.11b – Románia részére a PZL-nél Lengyelországban gyártott változat,
P.11c – a lengyel légierőben használt módosított változat,
P.11f – Romániában licenc alapján gyártott változat,
P.11g – növelt teljesítményű változat, csak a prototípus készült el.

Műszaki adatok

	P.11/I	P.11/II	P.11/III	P.11a	P.11b	P.11c	P.11f	P.11g
Üres tömeg (kg)	1022	1026	1032	1116	1050	1147,5	1108	1150
Felszálló tömeg (kg)	1467	1494	1500	1580	1525	1650 vagy 1800	1586	1650
Üzemanyag (l)	224	224	224	224	224	224	224	224
Fesztáv (m)	10,5	10,5	10,57	10,72	10,72	10,72	10,72	10,72
Hossz (m)	7,21	7,2	7,25	7,25	7,25	7,55	7,56	7,55
Magasság (m)	2,78	2,79	2,69	2,69	2,7	2,85	2,85	2,85
Szárnyfelület (m²)	17,9	17,9	17,9	17,9	17,9	17,9	17,9	17,9
Motor	Bristol Jupiter 9Asb	Gnome-Rhône 9K	Bristol Mercury IV/A	Bristol Mercury IVS2	Gnome-Rhône 9Krsd	Bristol Mercury V S2 vagy Mercury VI S2	Gnome-Rhône 9Krse	Bristol Mercury VIII
Teljesítmény (kW, LE)	379, 515	390, 530	408, 555	380, 517	386, 525	441, 600 vagy 463, 630	438, 595	618, 840
Legnagyobb sebesség (km/h)	305	333	346	340	330	352–367 motortípustól és fegyverzettől függően	360	390
Szolgálati csúcsmagasság (m)	8600	10 100	8900	8000	n/a	8040	7500	10 000
Emelkedőképesség (m/s)	11,6	13	12,5	n/a	n/a	12,4 vagy 14,5	11	13
Hatótávolság (km)	n/a	n/a	n/a	480	550	503 vagy 550	n/a	n/a

Jegyzetek

↑ PZL: Państwowe Zakłady Lotnicze – Állami Repülőgépgyárak; kiejtése: pezetel
↑ A típus iránt Románián kívül érdeklődött Bulgária, Görögország és Törökország is, de ezek az államok később végül a PZL P.24 vásárlása mellett döntöttek.
↑ Industria Aeronautică Română
↑ A Bf 109D vadászrepülőgép sebessége 135–140 km/h-val, a Do 17 bombázóé 60–65 km/h-val, a He 111 bombázóé 25–30 km/h-val, a Ju 87 zuhanóbombázó épedig kb. 30 km/h-val múlta felül a P.11 változatok legnagyobb sebességét.
↑ Magyarországon kezdetben G.191 katonai jelzéssel, majd HA–NBN polgári lajstromjellel repült.

Külső hivatkozások

A PZL P.11c a krakkói Lengyel Repülési Múzeum honlapján (lengyelül)

Források

Andrzej Morgała: Samoloty wojskowe w Polsce : 1924–1939 (Encyklopedia Broni i Uzbrojenia), "Bellona", 2003, pp528, ISBN 83-11-09319-9
Krzysztof Cieślak, Wojciech Gawrych, Andrzej Glass: Samoloty myśliwskie września 1939, Warszawa, 1987