PROFILPELAJAR.COM

	Bf 110
Egyéb elnevezés	Me 110
Funkció	vadászrepülőgép, vadászbombázó, éjszakai vadász
Gyártó	Bayerische Flugzeugwerke
Tervező	Willy Messerschmitt
Gyártási darabszám	6170
Rendszeresítők	Luftwaffe (Wehrmacht), Magyar Királyi Honvéd Légierő, Regia Aeronautica, Szovjet Légierő (zsákmányolt példányokkal)
Személyzet	2 (éjszakai vadász: 3)
Első felszállás	1936. május 12.
Szolgálatba állítás	1937
Szolgálatból kivonva	1945 (Luftwaffe)
	Méretek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	12,3 m
Fesztáv	16,3 m
Magasság	3,3 m
Szárnyfelület	38,8 m²
	Tömegadatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	4500 kg
Max. felszállótömeg	6700 kg
	Hajtómű
Hajtómű	2db Daimler–Benz DB 601B–1
Teljesítmény	2 × 809 kW
	Repülési jellemzők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	560 km/h
Hatósugár	2410 km
Hatótávolság	2800 km
Legnagyobb repülési magasság	10 500 m
Szárny felületi terhelése	173 kg/m²
	Fegyverzet
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	2 × 20mm MG FF/M gépágyú, 4 × 7,92mm MG 17 géppuska, 1 × 7,92mm MG 15 védelmi géppuska
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bf 110 témájú médiaállományokat.

A Bf 110 vagy Me 110 a II. világháború idején használt német kétmotoros nehéz vadászrepülőgép, melyet a Bayerische Flugzeugwerke (Bf, Bajor Repülőgépgyár) tervezett és gyártott. Később Willy Messerschmitt vette át a gyárat. Távolsági vadásznak tervezték, hogy a távolsági bombázók vadászkíséretét oldja meg, de az angliai csata bebizonyította, hogy mozgékonyságban nem veszi fel a versenyt az angol vadászgépekkel, ezért vadászbombázó, csatarepülő és éjszakai vadász változatát is kialakították. Leginkább csatarepülőként alkalmazták már 1941 végétől kezdve.

Története

A repülőgép először 1936-ban emelkedett levegőbe. A repülőgépet ellenséges bombázók és vadászgépek elleni harcra tervezték. A Junkers Jumo 210-es motorok kezdetben sok gondot okoztak. A C változattól kezdve már megbízhatóbb és nagyobb teljesítményű DB 601-es motorral szerelték fel a gépeket.

A modell a második világháború elején igen sikeres volt a lassú és gyenge fegyverzetű lengyel vadászokkal szemben, később Skandináviában és Franciaországban is jól teljesített. Az angliai csata során viszont lassúsága és rossz manőverezőképessége miatt súlyos veszteségeket szenvedett, az angol vadászrepülőgép-típusok messze felülmúlták.

A későbbi modelleket felderítőként, elfogóvadászként és vadászbombázóként alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta el a típus reneszánszát. A rádiólokátorral felszerelt Bf 110-esek jól beváltak, különösen megnövelte hatékonyságukat a kabin mögé később beépített ferdén előre-fölfelé tüzelő két 20 mm-es gépágyú (Schräge Musik). Ezek segítségével a bombázó alatt repülve a bombázó védőfegyvereinek holtteréből támadhatta a RAF nehézbombázóit. Az amerikai gépeken volt alsó géppuskatorony is. A háború végére ebben a szerepkörben is elavult, ennek ellenére az utolsó napokig szolgálatban maradt. Néhány példányt a Magyar Királyi Honvéd Légierő is üzemeltetett.

A Bf 110 alkalmazása

Német *Bf 110* csatarepülő szerepben, a szárnyak alatt póttartályokkal, a Regia Aeronautica (olasz Királyi Légierő) felvételén

A Bf 110 a második Messerschmitt által tervezett és sorozatban gyártott vadászgép volt. A Birodalmi Légügyi Minisztérium (RLM) 1934-es tenderére készült, mint nagy hatótávolságú kísérő vadász és romboló (Zerströrer). Három prototípus épült DB 600-as motorral, melyek közül az első 1936. május 12-én repült először. A második prototípust a következő év elején adták át a Luftwaffénak csapatpróbára, ami vegyes érzéseket keltett a vezetőkben. Gyors volt egy relatívan nehéz kétmotoros géphez képest, ám az irányítása is nehéz volt, és a manőverező-képessége is alulmaradt a várthoz képest. Négy előszériás Bf 110A–0 lett rendelve, ám mivel a DB 600-as motorok használata viszonylag ritka volt 610 lóerős Jumo 210B motorokkal szerelték fel őket. Ezek alkalmatlansága nyilvánvalóvá vált, és ezek örökébe a 690 lóerős DB 600A motorok léptek, hogy próbákat hajthassanak végre rajtuk, a következő széria (Bf 110B–1) számára.

A spanyol polgárháború jó alkalmat kínált a típus hadrendben történő kipróbálására, de a helyzet hamarabb megoldódott, mint hogy a gépek elérték volna a bevethető állapotot. Ezért az első modell, ami aktív szolgálatot teljesített, a Bf 110C volt, mely jobb teljesítményt produkált a DB 601A motoroknak köszönhetően. Több változtatás is megjelent a gépen, mint például a manőverezhetőség érdekében lekerekített szárnyvégek és a kabintető módosítása a pilótafülkéből való jobb kilátás miatt. A Bf 110C 1939-ben lépett csapatszolgálatba, és több mint ötszáz gép érkezett még a Luftwaffe állományába még abban az évben. Néhányat kifejezetten vadászbombázó vagy felderítő feladatokra készítettek föl, de a Bf 110-est alapvetően a földi egységeket támadó gépként alkalmazták Lengyelország lerohanásakor. Ennélfogva egészen az angliai csatáig – ahol teljes egészében vadászgépként vetették be – nem is derültek ki a kapacitás terén mutatkozó hiányosságai.

Az akkor elszenvedett súlyos veszteségek arra késztették a vezetőséget, hogy rendeljenek Bf 109-es vadászokat is a bombázó kötelékek oltalmazására. A C modell gyártása folytatódott – később 1200 lóerős DB 610N motorokkal lettek felszerelve –, azonban a legtöbb korábbi gép csak második vonalbeli feladatokat látott el, mint például a vitorlázórepülők vontatása. Hogy fokozzák a gép hatótávolságát, létrehozták a D szériát, amit vadászként (D–0 és D–1), és vadászbombázóként (D–2 és D–3) gyártottak, de a C és a D verziók 1941 derekán csak az észak-afrikai hadszíntéren és a keleti fronton voltak használatban.

A jóval sokoldalúbb E és F modell az év vége felé jelent meg, mely szériák részét képezi a rakétákat tüzelő F–2-es és az éjszakai vadász F–4-es is. Amikor a felváltására szánt Me 210-es típus bevetésre való alkalmatlanságára fény derült, a Bf 110 gyártása újra fellendült az F széria színre lépésével. Az előző szériák példáját követve ebből is készült éjszakai vadász típus, melyet 1475 lóerős DB 605B motorokkal, valamint két vagy négy 20 mm-es gépágyúval és négy 7,92-es géppuskával szereltek föl.

A három üléses Bf 110G–4/R–3 volt az első változat, melybe beépíthették a Lichtenstein SN–2 felderítő-radart. Főleg a nehezebb fegyverek hordozására való képesség miatt párhuzamosan gyártották a G szériával, és ez volt az utolsó gyártott modell. Az összes Bf 110-es típusból, beleértve az összes verziót, 6150 darab készült 1945-ig.

A modell a második világháború elején igen sikeres volt a lassú és gyenge fegyverzetű lengyel vadászokkal szemben, később Skandináviában és Franciaországban is jól teljesített. Az angliai csata során viszont lassúsága és rossz manőverezhetősége miatt súlyos veszteségeket szenvedett, az angol vadászrepülőgép-típusok messze felülmúlták.

A későbbi modelleket felderítőként, elfogóvadászként és vadászbombázóként alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta meg a típus reneszánszát. A radarral felszerelt Bf 110-esek jól teljesítettek; különösen megnövelte hatékonyságukat a később felszerelt két 20 mm-es gépágyú. A háború végére ebben a szerepkörben is elavulttá vált, ennek ellenére az utolsó napig szolgálatban maradt. Néhány példányt a Magyar Királyi Légierő is használt.

Technikai adatok

Hosszúság: 12,10 m
Fesztávolság: 16,20 m
Magasság: 4,13 m
Személyzet: 2 fő
Motor: 2 db Daimler–Benz DB 601A, 809 kW (1100 LE)
Sebesség: 562 km/h (7000 m-en)
Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú, 4 db 7,9 mm-es Rheinmetall MG 17 géppuska, 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska
Tömeg: 5150 kg (üresen); 6750 kg (max.)
Csúcsmagasság: 10 000 m
Hatótávolság: 1095 km