Brassó megye délkeleti részében található, Brassó szoros szomszédságában, 15 km-re a város központjától. 32 000 hektárnyi területen fekszik, ezzel Románia harmadik legnagyobb területű városa.[5] A Tatrang nevű folyó szeli át, amely Négyfalu fő ivóvíz-forrását is képezi.
A Barcasági-medence déli perempontján foglal helyet, jellegzetessége, hogy területén megtalálhatók a domborzati formák közül úgy a síkság (2881 ha szántóföld), mint a dombok (3070 ha kaszáló) és a hegység is, ez utóbbi foglalva el a legnagyobb területet (21 152 ha erdő és 3483 ha legelő).
Négyfalu képezi két nagy hegytömb, a Nagykőhavas illetve a Csukás-hegység egyik „bejárati kapuját”. A Nagykőhavast Négyfalu irányából három útvonalon lehet megközelíteni: Garcsin-völgy, Malom-patak, Bolnok.
Története
Lakói feltehetően a 11. századi magyar és besenyő határőrök leszármazottjai. Először 1366-ban említették I. Lajos király adománylevelében, amellyel Ztanislaw comesnek adományozta a Tömös és Tatrang-folyók közt fekvő Turchfalua (Türkös), Huzyufalu (Hosszúfalu), Zlanfalua (Bácsfalu) és Charnadfalua (Csernátfalu) nevű királyi birtokokat.
Hétfalu 1498-ig a Törcsvári uradalomhoz tartozott. 1498-ban II. Ulászló király a brassói szászoknak elzálogosította a hét falut, amelyeknek lakói így a szászok jobbágyai lettek. Szász hatásra felvették az evangélikus vallást. 1651-ben Négyfalu, illetve Hétfalu települései Brassó város hűbérbirtokává váltak.
Négyfalu, illetve Hétfalu lakosai az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is nagy számban részt vettek, a 126. honvéd zászlóaljba tömörülve. 1848 októberében az Agyagfalván megtartott Székely Nemzeti Gyűlésen Brassóvidék magyar csángó falvai arra kérték a nagygyűlés vezetőségét, hogy ők is a székelység honvédelmi rendszeréhez tartozhassanak.
1892–1960 között a Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal kötötte össze a falvakat Brassó központjával. 1950-ben közigazgatásilag összevonták a négy falut Săcele (falvacskák) néven, ebből a román elnevezésből származik a Szecseleváros név. 2000. június 6-án municípiummá nyilvánították.
Települései gazdag népművészeti hagyományokkal rendelkeznek. Híresek szőtteseik és hímes tojás mintakincsük is, melyből mintegy 150 mintát őriznek.
Népesség
Brassó megye második legnépesebb városa, 2013-ban 34 215 lakosa volt.[6] Nem hivatalos, a helyi vezetők által közölt adatok szerint a cigányok száma 10 000 körül van, ez a legnagyobb kompakt tömb Romániában.[7]
Látnivalók
A városnak néprajzi múzeuma van, ahol az itteni szász hatásra létrejött csángó népviselet látható.
↑Trausch, Joseph; Hienz, Hermann Adolf. Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen, 7 (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 354. o. (2000). ISBN 9783412125998