Neve egykori kolostorának lakóiról, az apácákról származik.
Története
1460-ban Apáczija néven említik. A krónika szerint I. Lajos király alapította, mikor Hétfaluba székely határőröket telepített. Várát is ők építették, majd a török időkben megerősítették, valószínűleg a harcok során pusztult el. A falunak már a 14. században volt temploma, amely 1794-ben tűzvészben leégett.
A falut a 17. században többször pusztította pestis, 1658-ban a tatárok dúlták fel. 1794-ben, 1822-ben és 1866-ban tűzvész sújtotta. 1831-ben kolerajárvány volt. 1802-ben, 1806-ban és 1838-ban földrengés pusztított.
Népesség
1910-ben 1930 lakosából 1561 magyar, 354 román, 11 német volt. 1992-ben társközségeivel együtt 2745 lakosából 1404 magyar, 747 román, 593 cigány és német volt.
2002-ben 2995 lakosából 1220 magyar, 1625 román, 146 cigány, 2 német és 2 orosz volt.
2011-ben 3169 lakosából 1093 magyar, 1348 román, 545 cigány volt, továbbá 182-en nem nyilatkoztak hovatartozásukról.
2021-ben 3275 lakosából 937 magyar, 1206 román, 805 cigány volt, 2 pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát, továbbá 325-en nem nyilatkoztak hovatartozásukról. Anyanyelvi szempontból 949 személy magyar anyanyelvűnek, 1995 román anyanyekvűnek és 6 személy cigány anyanyelvűnek vallotta magát, ugyancsak 325-en nem nyilatkoztak.[3]
Látnivalók
Várából ma már csak az öregtorony romjai láthatók csekély alapfalmaradványokkal a falu északi részén. Ettől északra régi alapfalak látszanak, a hagyomány szerint erődített kolostor romjai.
Apácakolostorának csekély maradványai a falu déli végén vannak.
Itt született 1625. június 10-én Apáczai Csere János, Erdély nagy pedagógusa, filozófiai író, református teológus. A róla elnevezett utcában álló egyik lakóház falán tábla jelöli a falu nagy szülöttének emlékét.
.svg){kind=small}