A selyemhernyó-tenyésztés és a rizstermesztés meghonosítására több hullámban itáliai telepeseket költöztettek be: 1729–1733 és 1734–1736 között Trentinóból, Friuliból és Mantovából, 1748-ban Dél-Tirolból. 1736-ban spanyolok is letelepedtek. Elültették a szükséges eperfákat, de az 1738-as török támadás és a szokatlan klíma miatt hamar megfogyatkoztak. 1734 és 1752 között olasz plébánosok szolgálták a falut (sőt, 1736-ban pár hónapig egy spanyol lelkész is működött itt), később az olaszok asszimilálódtak, az olasz családnevek néhány generáció után kihaltak.
A 18. század második felében még franciául is beszélő plébánosokat neveztek ki Mercydorfba, akik rendszeresen prédikáltak is ezen a nyelven. A 19. század első felében a franciák asszimilálódtak a németséghez. A francia örökség a családnevekben és a francia eredetű jövevényszavakban maradt fenn.
Német nyelvjárását főként a déli-frank elemek jellemezték.
1797-ben a kincstártól Franz Josef Saurau kapta donatio puraként. Tőle 1805-ben br. Ludwig Lo Presti vásárolta meg. Ettől kezdve határának nagy része a Lo Presti család tulajdonában állt. 1870 és 1874 között Barinyai Jánosé, majd egészen az első világháború utáni agrárreformig mercyfalvi és temeszsadányi Féger Ferenc birtokközpontja volt.
1851-ben 1515 római katolikus, 50 ortodox és 7 zsidó vallású lakosa volt. 1900-ban 1839 lakosából 1720 volt német, 67 román és 50 magyar nemzetiségű; 1769 római katolikus, 48 ortodox és 15 református vallású. A magyarok a gőzmalomban dolgoztak. A lakosság 73%-a tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 12%-a beszélt magyarul. 2002-ben 1794-en lakták, közülük 1624 volt román, 63 német, 52 magyar és 44 ukrán nemzetiségű; 1492 ortodox, 105 római katolikus, 34 baptista, 27 görögkatolikus és 27 pünkösdista vallású.
Források
Lorenz Klugesherz – Erich Lammert – Anton P. Petri – Josef Zirenner: Mercydorf. Die Geschichte einer deutschen Gemeinde im Banat. Seelbach, 1987
