Kétfél neve a középkorbanKétfülü (Kethfylew) volt és 1454-1465 között a Tariak birtoka volt. A török hódoltság alatt eredeti nevét szinte a felismerhetetlenségig eltorzították, a 18. századi térképeken Kétfik és Gőtföl alakban fordult elő.
1838-ban 139 egész jobbágytelke volt a falunak. 1848-ig a kamara volt a földesura. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Temes vármegyében, 410 római katholikus {német}, 1017 óhitü lakossal, nagy óhitü egyházzal, 2 óhitü lelkészszel, vendégfogadóval, tisztilakkal. Dombos völgyes határa igen kies, ... Kiterjed 9064 holdra ... A majorsági földken nem rég 2 kertész község telepittetett meg, u. m. Kis-Szent-Péter, és Telep nevű... Birja Kétfélt a királyi kincstár, mellynek Turegyháza pusztája is itt fekszik, nagy kiterjedésű gazdasági épületekkel.”
1910-ben 1671 lakosából 1189 szerb, 311 német, 43 magyar volt. Ebből 1288 görög keleti ortodox, 345 római katolikus, 16 görögkatolikus volt.
Nevezetességek
Keresztelő Szent Jánosnak szentelt görög keleti szerb temploma 1746-ben épült; a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-B-06231 sorszámon szerepel.[1]
Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
.svg){kind=small}