1992-ben 1420 lakosából 1066 volt román, 150 magyar, 78 német és 126 egyéb (65 szerb), 1069 ortodox, 223 római katolikus, 24 görögkatolikus, 14 református és 90 egyéb vallású.
Története
Reiszig Ede így ír a településről Temes vármegye községei című munkájában: „...E tájon feküdt a középkorban Maráz helység, a melyről első ízben az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben van említés. 1417-ben már városi kiváltságokat élvezett. Midőn 1456-ban Hunyadi János több más birtokkal együtt V. László királytól adományba kapta, már ismét csak falu volt, sőt 1478-ban puszta s a magvaszakadt Vitéz Péter birtoka, melyet Mátyás király Csáki Mihály királyi udvarnoknak adományozott. A török hódoltság végén lakott hely volt. Az 1717. évi összeírásban már Paraz alakban találjuk, 84 házzal. Az 1761. évi hivatalos térképen kincstári altiszttartóság székhelyeként szerepel. 1821-ben a csanádi káptalan nyerte adományul.”
Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
.svg){kind=small}