Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) nyirkos talajt kedvelő, akár 1,5 m magasra is növő, évelő, lágy szárú növény. ÉlőhelyeEurópa és Nyugat-Ázsia, 2000 m tengerszint feletti magasságig. Május-júliusban virágzik, hímnős, rózsaszínű vagy fehér virágokat bont bogas virágzatban. A virág szimmetriája lehet sugaras, vagy enyhén kétoldali részarányos, akár egyazon virágzaton belül is. A három porzó hozzánőtt az öt cimpájú forrt párta csövéhez. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék száma 6-15, a csúcsi levélke mérete a többiével azonos.
Magyar nevét onnan kapta, hogy barna gyöktörzsének átható illata erős, izgató hatással van a macskákra, akik a növényhez dörgölőzve "kábulatba" esnek, illetve szívesen elfogyasztják a gyökerét. Egyes macskák kifejezetten "függővé" válnak.[1]
Bodzalevelű macskagyökér
(V. officinalis L. subsp. sambucifolia (Mikan f.))
Szinoním nevek:
V. sambucifolia Mikan f.
V. excelsa Poir.
A tőfajtól tarackoló töve és a kevesebb, de szélesebb levélkék különböztetik meg. A Börzsönyben fordul elő.
Keskenylevelű macskagyökér
(V. officinalis subsp. collina (Wallr.) syn. V. collina)
A tőfajtól a szárközépi levelek rövidebb nyele és a növény kisebb termete különbözteti meg.
A tőlevelek épek, tojásdadok, a páratlanul szárnyasan összetett szárlevelek levélkéi legtöbbször ép szélűek. A növény általában kétlaki. Lápréteken él, májusban virágzik.
Hármaslevelű macskagyökér
(Valeriana tripteris L.)
A tőlevelek csúcsa kissé hegyes, a levelek széle enyhén fogas. A szár közepe táján a levelek hármasan osztottak, a csúcsi levélke nagyobb a másik kettőnél. Virágzás május-júniusban. Sziklás völgyekben, mohás falakon fordul elő a Pilisben, a Bükk-vidéken és a Zempléni-hegységben. Magyarországon a subsp. austriaca E. Walther.
Éplevelű macskagyökér
(Valeriana simplicifolia (Rchb.) Kabath)
A fajt az utóbbi években fedezték fel a Bükk-vidéken. Az előző fajtól ép (azaz nem összetett) szárlevelei különböztetik meg, melyeknek széle ép, olykor fogas. Májustól júliusig virágzik.
Korábban a nemzetségbe sorolták az Aretiastrum aretioides (Kunth) Graebn. fajt, ami Ecuadorban endemikus.
Jegyzetek
↑Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 101. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
↑Valeriana. The Plant List. (Hozzáférés: 2014. szeptember 19.)