Arrasi csata (1917)
Az arrasi főtér 1919 februárjában
Konfliktus	Nyugati front Első világháború
Időpont	1917. április 9. – május 16.
Helyszín	Arras
Eredmény	Nem született döntő eredmény
Szemben álló felek
Brit Birodalom:  Egyesült Királyság Kanada  Ausztrália  Új-Zéland Újfundland Német Birodalom: Poroszország Bajorország
Parancsnokok
Douglas Haig Edmund Allenby, Hubert Gough, Henry Horne Erich Ludendorff, Ludwig von Falkenhausen, Georg von der Marwitz
Szemben álló erők
27 gyalogos hadtest 7 hadtest 27 hadtest tartalékban
Veszteségek
158 000 fő[1] 130 000–160 000 fő[1]
Térkép
Arrasi csata (1917) Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 17′ 23″, k. h. 2° 46′ 51″50.289722222222, 2.780833333333350.289722°N 2.780833°EKoordináták: é. sz. 50° 17′ 23″, k. h. 2° 46′ 51″50.289722222222, 2.780833333333350.289722°N 2.780833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Arrasi csata (1917) témájú médiaállományokat.

A második arrasi csata (1917. április 9. és május 16. között) volt a britek „hozzájárulása” az antant tavaszi offenzívájához. A brit, kanadai és ausztrál alakulatok német lövészárkokat támadtak meg Arras francia kisváros közelében. A nyugati fronton a szemben álló felek között patthelyzet alakult ki. Mindkét fél beásta magát a lövészárkaiba, amely árokrendszer a belga partoktól a svájci határig ért.

A francia parancsnokság terve szerint a csapatoknak 80 km széles arcvonalon kellett volna áttörniük. Ennek az offenzívának legkésőbb 48 órán belül be kellett volna fejeznie a háborút. A britek soványabb terveket mutattak fel: a német csapatokat földre kényszeríteni és elfoglalni a németek által uralt Douai-síkságot.

A kezdeti erőfeszítések egy viszonylag széles bázisú támadásra irányultak Vimy és Bullecourt között. Jelentős bombázás után a kanadai csapatok, akik északon támadtak, elfoglalták a Vimy-síkságot. A britek középen szintén jól haladtak, jelentős területeket foglaltak el. Csak a délen támadó brit és ausztrál csapatok ütköztek nagyobb ellenállásba. A kezdeti sikerek után a britek kisebb műveletek sorozatába bonyolódtak. Bár ezek a kis offenzívák sikeresek voltak, az áldozatok száma egyre csak nőtt.

Május 16-án hivatalosan is véget ért az ütközet. Bár a brit csapatok jelentősen haladtak előre, a fontosabb pontokon nem sikerült áttörniük. A kezdeti taktika – például a tüzérség elleni tűz – nagyon hasznos volt a harcok elején, és demonstrálta azt készletmennyiséget, mely a britek rendelkezésére állt. A csata után megint patthelyzet alakult ki.

1917 elején a britek és a franciák még mindig azt a pontot keresték, ahol áttörhettek volna a nyugati fronton. Az előző évet megbélyegezte a vesztes somme-i csata, ahol a franciák hiába próbáltak meg áttörni, a nagy német fölény miatt több mint 620 000 katona lelte halálát. Ez a vereség megerősítette mind a francia, mind a brit parancsnokokat abban, hogy mihamarabb meg kell nyerni a háborút. Habár ez a vereség lehetett a fő motivációja a támadásnak, a helyszín és az időzítés kiválasztását számos politikai és taktikai tényező is befolyásolta.

1916-17 telén a német légierő diadalmaskodni látszott az antant csapatai fölött. A németek több kiképzőbázist is nyitottak, ahol sokkal jobb repülőgépekkel rendelkeztek, mint ellenfeleik. A brit, portugál, belga és ausztrál századok közel álltak a végső összeomláshoz, mert elavult gépeikkel nem bírtak tartani a lépést a németekkel. A második arrasi csatában 316 brit, 114 kanadai és 44 német pilóta veszett oda.^[2]

• Keegan, John. The First World War. London: Pimlico, 1999. ISBN 978-071266645-9
• Liddell Hart, Basil. The Real War, 1914–1918. Boston: Little, Brown and Company, 1930.
• Campbell, Christopher. Aces and Aircraft of World War I (angol nyelven). Dorset: Blandford Press (1981). ISBN 0-7137-0954-5 

• Worcestershire-i Regiment története.
• A második arrasi csata