Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

I. Lothár
Lothár portréja, ezüstmedallion a 10-11. századból
Középső frank király
Uralkodási ideje
843. augusztus 11. – 855. szeptember 29.
Elődje	I. Lajos frank császár
Utódja	II. Lajos római császár, II. Lothár frank király, Provence-i Károly
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Karoling-ház
Született	795 Altdorf
Elhunyt	855. szeptember 29. (60 évesen) Prümi kolostor
Nyughelye	Prüm[1]
Édesapja	I. Lajos frank császár
Édesanyja	Hesbaye-i Ermengarde
Testvére(i)	II. (Német) Lajos keleti frank király I. Pipin aquitániai király II. (Kopasz) Károly római császár és nyugati frank király Arnulf of Sens Gisela Rotrude Bertha Hildegard, princess of Francia
Házastársa	ld. alul
Gyermekei	ld. alul
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lothár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Lothár (hollandul és latinul: Lotharius, németül: Lothar, franciául: Lothaire, olaszul: Lotario), (Altdorf, 795 – Prüm, 855. szeptember 29.) Itália királya (818–855), I. Jámbor Lajos és Hesbaye-i Ermengarde legidősebb fia volt. Ő örökölte apjától az egész Frank Birodalmat a császári címmel együtt, de később kénytelen volt megosztani azt öccseivel, Kopasz Károllyal és Német Lajossal, mint királyokkal. A birodalmat a 843-as verduni szerződés értelmében három részre osztották fel egymás között: Kopasz Károly megszerezte a Nyugati Frank Királyságot, a későbbi Franciaországot, Német Lajos pedig a Keleti Frank Királyságot, a későbbi Németországot és Lothárnak csak a belső középső frank területek maradtak (Itália, Burgundia és Lotaringia).

Korai éveiről keveset tudunk, bár valószínűleg nagyapja, Nagy Károly udvarában teltek 815-ig, amikor is trónra lépő apja kinevezte őt bajor királlyá. Amikor 817-ben Jámbor Lajos jelképesen felosztotta fiai között az örökségét, Lothárt császárrá koronáztatta Aachenben (francia nevén Aix-la-Chapelle-ben), és megadta neki a főhatalmat öccsei, Pipin és Német Lajos felett, akik Aquitániát és Bajorországot örökölték. Lothár fejére tették Lombardia vaskoronáját is, melyet eddig apai unokatestvére, Bernárd viselt. Amikor Bernárd meghalt, Lothár szerezte meg a hatalmat az itáliai királyságban. 821-ben elvette Tours-i Ermengarde-ot (?-851), Hugó tours-i gróf lányát. 822-ben ténylegesen kezébe vette Itália kormányzását, és 823. április 5-én I. Paszkál pápa ismét császárrá koronázta Rómában. 824 novemberében kihirdette, hogy a császár a pápával egyenrangú egyházi vezető, így jogot formált Itália püspökeinek kinevezésére.

Amikor visszatért apja udvarába, mostohaanyja, Welf Judith elnyerte a támogatását azon terveire, hogy királyságot szerezzen fiának, az újszülött Kopasz Károlynak; a cselszövésre, amelyet 829-ben hajtottak végre, amikor a kis herceg Alemannia királya lett. Lothár azonban hamarosan megváltoztatta terveit, és seregekkel indult apja ellen, hogy meghódítsa az egész birodalmat. A hadiszerencse szerint váltakozva hol a birodalom tényleges ura volt, hol nem, mígnem száműzték Itáliába, és megfosztották minden egyéb birtokától. Hamarosan azonban ismét fegyvert fogott, és testvéreivel szövetségben apjuk ellen támadt.

Az első lázadás 830-ban kezdődött. Mind a három testvér Jámbor Lajos ellen fordult, aki azonban legyőzte őket. 831-ben Jámbor Lajos visszaszerezte trónját, és megfosztotta Lothárt császári rangjától. Ezen felül Itáliát is Kopasz Károlynak adta. A második felkelést 833-ban II. Angilber milánói érsek is támogatta, de Lajos ismét győzött, és a következő évben (834) megbosszulta sérelmeit. Lothár visszatért Lombardiába, és a császári címet meghagyta az apjának.

Amikor Jámbor Lajos 840-ben meghalt, Lothárra hagyta a császári jelképeket, aki így az egész birodalmat örökölte.

Testvéreivel, Lajossal és Károllyal folytatott tárgyalásai, akik mindketten fegyverrel indultak ellene, ahhoz vezetett, hogy fiatalabb testvérei szövetséget kötöttek egymással Lothár ellen. A döntő csatát Fontenay-en-Puisaye-nél vívták 841. június 25-én, ahol Lothár és unokaöccse, II. Pipin aquitániai király bátorsága ellenére seregeik vesztettek, és a császár Aachenbe szorult vissza. Új sereget szervezett, és fosztogató hadjáratot indított, de Károly és Lajos seregei túl erősnek bizonyultak. A háború odáig fajult, hogy Lothár kénytelen volt elhagyni fővárosát.

Hamarosan megkezdődtek a béketárgyalások, és 842 júniusában a fivérek Saône szigetén találkoztak, és megkötöttek egy megállapodást, mely a 843. augusztusi verduni szerződéshez vezetett. Lothár megőrizte császári címét és egy földsávot Németalföld és Észak-Itália között, nagyjából a Rajna és a Rhône folyók mentén. Hamarosan legidősebb fiára, II. Lajos római császárra hagyta Itáliát, és az új királyságába ment, hogy fivéreivel kibékülve harcoljon közös ellenségeik, a vikingek és a szaracénok ellen, akik földjeiket fenyegették.

855-ben súlyosan megbetegedett. A felgyógyulás reménytelensége miatt felosztotta királyságát három fia között, és szeptember 23-án visszavonult Prüm kolostorába, ahol hat nap múlva elhunyt. Maradványait 1860-ban találták meg Prümben.

Legidősebb fia, Lajos kapta Itáliát és a császári címet. A második, Lothár, kapta Lotaringiát, a legkisebb Károly Provence-t.

• bajor király (815–817)
• itáliai király (818–)
• középső frank király (843–)
• római császár (817–855) (egyedül 840-től)

• Lothár 821. október 15-én Thionville-ben vette el Tours-i Ermengarde-ot.^[2] Kilenc gyermekük született:
  • II. Lajos^[2] (822 – 875. augusztus 12.)
  • Hiltrude^[2] (826 – 865/866)
  • II. Lothár^[2] (827 – 869. augusztus 8.)
  • Irmgard^[2] (830 – 849 után)
  • Bertha^[2] (830 k. – 852. május 7. után)
  • Gizella^[2] (830 k. – 856. május 19. után)
  • Rotrude^[2] (840 – ?)
  • Provence-i Károly^[2] (845 – 863. január 24.)

• Lothár második felesége, Doda egy gyermeket szült férjének:^[2]
  • Karloman^[2] (853 – ?)

• Lothár harmadik feleségének a neve nem ismert.^[2]

Előző uralkodó: nem volt

Frank király Bajorországban: 815 – 817

Következő uralkodó: II. Lajos

Előző uralkodó: I. Lajos

Frank király az egész birodalomban: 833 – 834

Következő uralkodó: I. Lajos

Előző uralkodó: I. Lajos

Frank király középső: 843 – 855

Következő uralkodó: Itália: II. Lajos Lotaringia: II. Lothár Provence: Provence-i Károly

Előző uralkodó: Bernárd

Itália királya 818 – 855

Következő uralkodó: II. Lajos

Előző uralkodó: I. Lajos

római császár 817 – 855 Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806) I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok” 800 814 840 843 855 875 877 881 887 891    I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —     891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983    Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó    983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155     —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —     1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410    I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —     1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637    Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd    1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806    III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc    Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburg-ház — Habsburg-ház

Következő uralkodó: II. Lajos