Ausztriai Miksa
Miksa császár Nicolas Neufchatel flamand festő 1566-os munkáján, nyakában az Aranygyapjas rend medáljával
Német-római császár
II. Miksa
Uralkodási ideje
1564. július 26. – 1576. október 12.
Koronázása	Szent Bertalan-dóm 1562. november 24.
Magyarország királya
Miksa
Uralkodási ideje
1563. szeptember 8. – 1576. október 12.
Koronázása	Szent Márton-dóm 1563. szeptember 8.
Csehország királya
I. Miksa
Uralkodási ideje
1562. szeptember 20. – 1576. október 12.
Koronázása	Szent Vitus-székesegyház 1562. szeptember 20.
Elődje	I. Ferdinánd
Utódja	Rudolf
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Habsburg
Született	1527. július 31. Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom
Elhunyt	1576. október 12. (49 évesen) Regensburg, Bajorország, Német-római Birodalom
Nyughelye	Szent Vitus-székesegyház
Édesapja	I. Ferdinánd német-római császár és magyar király
Édesanyja	Magyarországi Anna
Házastársa	Spanyolországi Mária
Gyermekei	Anna spanyol királyné II. Rudolf német-római császár Ernő főherceg Erzsébet francia királyné Mátyás német-római császár Miksa főherceg Albert főkormányzó Margit főhercegnő
Vallás	római katolikus
Ausztriai Miksa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztriai Miksa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ausztriai Miksa (németül: Maximilian von Österreich; Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1527. július 31. – Regensburg, Bajorország, Német-római Birodalom, 1576. október 12.), osztrák uralkodó főherceg, német-római császár és német király II. Miksa (németül: Maximilian II.) néven, valamint magyar és cseh király I. Miksa (csehül: Maxmilián II.) néven 1564-től 1576-ban bekövetkezett haláláig. A Habsburg-ház osztrák ágának tagja.

Miksa édesapját, I. Ferdinánd német-római császárt követte a Szent Német-római Birodalom trónján. Előbb Csehország királyává koronázták 1562-ben, majd ugyan ezen évben német királlyá Frankfurtban, végül 1563-ban Magyarország királyává Pozsonyban. Ő volt az első Habsburg uralkodó, aki – az egyébként választómonarchiaként működő – magyar trónt megörökölte. Uralkodását az augsburgi vallásbéke utáni konfesszionalizációs folyamat alakította. Ugyan ő maga római katolikus volt, ám az evangélikus felekezetekhez való toleráns magatartása és rokonszenve okán gyakran illetik a „Lutheránus Habsburg” ragadványnéven.

Regnálása alatt fokozódtak a törökkel szembeni harcok (ekkor zajlott Szigetvár ostroma is), valamint tovább fokozódott a Habsburg-ház spanyol ágával való versengés, mivel unokatestvére, II. Fülöp spanyol király a császári címre pályázott. Miksa uralkodásának megítélése kettős: egyrészt nem sikerült stabilizálnia a birodalmi kormányzás struktúráját, egységesíteni a keresztény csapatokat az Oszmán Birodalommal szemben és kiűzni a törököket Magyarországról, ugyanakkor vallási toleranciája révén, valamint a művészetek és tudományok támogatásával sikerült fenntartania a békét birodalmában.

Miksa a német nyelv mellett spanyolul, franciául, olaszul, csehül, magyarul és latinul is tudott. Egyszer házasodott: hitvese első-unokatestvére, Spanyolországi Mária lett, akitől tizenhat gyermeke született, köztük két későbbi német-római császár, Rudolf és Mátyás, valamint Anna spanyol királyné és Erzsébet francia királyné is. A családja többi tagjára nem jellemző életvidám természete, továbbá műveltsége és a művészi hajlamai okán hivatkoznak rá mint „a rejtélyes császár” is. Mottója: Providebit Deus (magyarul: Isten megvéd).

1527. július 31-én született Bécsben I. Ferdinánd és Jagelló Anna elsőszülött fiúgyermekeként. Tizenöten voltak testvérek, de a három fiúgyermek közül ő volt a legidősebb, s ő lett a kijelölt trónörökös. Habitusát tekintve nem számított átlagos Habsburg uralkodónak, hiszen kimondottan életvidám természete volt, emellett műveltségével, művészi hajlamaival, továbbá a protestantizmus iránti rokonszenvével is kitűnt a család tagjai közül. Ezek miatt később a „rejtélyes császár”, illetve a némileg jogos „Lutheránus Habsburg” elnevezést kapta. Trónörököshöz méltó neveltetésben részesült, tanítói között neves humanistákat is számon tartunk. Az alapos képzésen a német mellett elsajátította a spanyol, francia, olasz, cseh, magyar és latin nyelvet is. A protestáns vallásmagyarázat alapelveit alighanem az egyik tanára ismertette meg az ifjú és mindenre nyitott Miksával. Az „eretnek tanok” iránti érdeklődését nagyban erősítette, hogy már 1543-ban szoros, baráti kapcsolatba került a protestáns Ágost szász választófejedelemmel, akitől később apja megpróbálta elszigetelni. Evégett Ferdinánd 1544-ben bátyjára, V. Károly német-római császárra bízta fia további – elsősorban politikatudományi – nevelését, ám a spanyol királyi udvarban inkább csak a képmutatást sajátította el, a buzgó katolicizmusra érzéketlen maradt. Pedig a császárnak nagy tervei voltak vele, mivel Miksát 1548-ban összeházasította leányával, Máriával, hogy majdan a halála után az ő ága, elsősorban fia, Fülöp járjon jól az utódlás alkalmával. Ebben a kérdésben viszont Miksa teljesen egyetértett apjával, Ferdinánddal, így Károlynak a fellázadt fejedelmektől 1552-ben elszenvedett veresége után a császár ez irányú tervei kudarcot vallottak. Miksa a feleségével – akit visszahúzódó természete ellenére nagyon szeretett, s tizenöt gyermekük született, köztük két későbbi császár, Rudolf és Mátyás – hosszú és eseményekben bővelkedő utazás után ugyanebben az évben tért vissza végleg Bécsbe. Utazgatásai alatt Tridentben – a katolikus egyház nagy reformzsinata idején – a protestáns nézetei miatt állítólag egy bíboros meg akarta mérgezni. A Spanyolországból hozott elefántjai is nagy érdeklődést keltettek birodalomszerte, s Miksa utazása után „Az elefánthoz” nevet viselő fogadók száma rendkívüli módon megszaporodott.

Ferdinánd diplomáciájának eredményeképpen a már régóta tartó vallásháborút 1555-ben az augsburgi békével sikerült lezárni, ám az apjára jellemző kompromisszumos katolicizmus határát Miksa már átlépte. Apja, a pápa és az új spanyol király, II. Fülöp nyomására Miksa színleg ismét visszakozott, s nem pártolt át a protestáns fejedelmek táborába, sőt 1562-ben formálisan esküt tett, hogy élete végéig a katolikus vallás híve marad. A betegeskedő Ferdinánd ezt azzal honorálta, hogy engedélyt adott fia királlyá koronázására. A trónörökös főherceget 1562. szeptember 20-án Prágában cseh, 1562. november 30-án Frankfurtban német-római, majd 1563. szeptember 8-án Pozsonyban magyar királlyá koronázták.

Ferdinánd még az 1564 júliusában bekövetkezett halála előtt kevéssel is aggódott Miksa lutheránussága miatt, ám az új császár megpróbálkozott ugyan egy protestánsok számára kedvező valláspolitikával, a katolikus fejedelmek, a pápa és II. Fülöp miatt azonban kénytelen volt visszatérni az 1555-ös kompromisszum elveihez.

I. Miksa (császárként II. Miksa) apja halála után, 1564. július 26-án foglalta el a trónt. Tizenkét évig tartó uralkodásának a vallás mellett a másik nagy problémáját a török kérdés jelentette. 1565 februárjában háborút indított a török Magyarországról való kiűzése érdekében. Schwendi Lázár császári fővezér elfoglalta Tokajt és Szerencset, de a keresztény sereg sikerei nem maradtak török részről megtorlatlanul. Az idős Szulejmán szultán 1566 tavaszán hatalmas – több mint 100 000 fős – sereggel a Magyar Királyság ellen indult. A törökök hadi célja elsősorban Gyula, Szigetvár és Eger elfoglalása volt. Miksa azonban jól felkészült, mivel egy igen tekintélyes összeget (1,7 millió forintot) szavaztatott meg a birodalmi gyűléssel, aminek folytán 86 000 fős hadsereg védte a körülbelül 1000 kilométer hosszú határvonalat.

A Győr mellett várakozó császári fősereg azonban elszalasztotta a lehetőséget a felvonuló ellenség megtámadására, s így Szigetvár hős védőinek esélyük sem volt a vár megvédésére. Zrínyi Miklós és katonái 1566. szeptember 7-én inkább a hősi halált választották, mint a török fogságot, áldozathozataluk azonban nem volt hiábavaló, mivel a törökök Szigetvár alatt 25-30 000 embert vesztettek. Ez a tekintélyes veszteség akkor is véget vetett volna a hadjáratnak, ha az idős Szulejmán szultán nem halt volna meg a táborban szeptember 6-án. A szigetvári hősök tette az egész keresztény világ csodálatát kivívta, Magyarországra nem közvetetten békét is hozott, mivel az új török szultán, II. Szelim a birodalom belső problémái miatt hajlott a békekötésre az óvatos, kockázatot nem vállaló Miksával. A törökök számára előnyös drinápolyi békét 1568. február 17-én kötötték meg, amelyben Miksa jogilag is elismerte a török hódítást és a török portának évi 30 000 arany adó fizetésére kötelezte magát.

Miksa az erdélyi kérdést a törökkel ellentétben sikeresebben rendezte el, s nem rajta múlott, hogy Erdély és a Partium nem tudott egyesülni a Magyar Királysággal. Schwendi katonái a török segédcsapatok támogatása ellenére 1565 és 1567 között elfoglalták a török által pártfogolt János Zsigmondtól az ország északkeleti-tiszántúli részét, s ennek következtében János Zsigmond az 1570 augusztusában megkötött speyeri egyezményben lemondott a választott királyi címről, elismerte Miksát, s hűségesküt fogadott neki. Emellett vállalta, hogy amennyiben fiú örökös nélkül hal meg, Erdélyt is a Habsburgok öröklik. Ám négy nappal azután, hogy az erdélyi országgyűlés jóváhagyta a szerződést, váratlanul elhunyt János Zsigmond. Az erdélyi rendek – tartva egy Erdély elleni török támadástól – 1571 májusában mégis új fejedelmet választottak Báthory István személyében, így az esély a két országrész egyesítésére ismételten elszalasztódott.

Miksa Spanyolország, a pápa és az itáliai államok szövetségéhez sem csatlakozott, holott a közösen és összehangoltan megindított török elleni szárazföldi és tengeri támadás alighanem sikerrel járt volna (1571-ben Lepantónál V. Károly törvénytelen fia, Don Juan de Austria szétverte a török flottát, de a szövetségesek nem tudták kihasználni a győzelmet, pedig az véget vetett a törökök mediterráneumi térségben lévő erőfölényének). A törökellenes szövetséghez Miksa valószínűleg a II. Fülöppel szembeni személyes ellentét miatt nem csatlakozott. A nagy hatalmú spanyol király ugyanis szintén a császári trónt kívánta megszerezni. A megegyezés pedig évtizedekkel megrövidíthette volna a török magyarországi jelenlétet.

Miksa figyelme az erdélyi kérdés megoldása helyett inkább a lengyel korona megszerzése felé kezdett irányulni, ugyanis 1572-ben II. Zsigmond Ágost halálával kihalt a Jagelló-dinasztia férfiága. Miksa már korábban is Lengyelország trónjára törekedett, s – amellett, hogy rokoni szálak fűzték Zsigmond Ágosthoz, mivel Miksa anyai nagyapja, II. Ulászló magyar király és Zsigmond Ágost apja, I. Zsigmond fivérek voltak – két leánytestvérét is feleségül adta Zsigmond Ágosthoz. Erzsébetet azonban állítólag anyósa mérgezte meg, Katalint pedig visszaküldték Bécsbe. Ennek ellenére a császár a kijelölt trónörökös, Rudolf idősebb öccsét, Ernő főherceget, majd saját magát jelöltette lengyel királynak. A lengyel nagyurak többsége azonban inkább Valois Henrik herceget, majd annak francia királlyá választása után Báthory István erdélyi fejedelmet választotta királlyá, 1576-ban.

Miksa már hosszú ideje betegeskedett – valószínűleg szívbeteg volt –, amikor hivatalosan is megkoronáztatta legidősebb fiát, a Spanyolországban nevelkedett, hithű katolikusnak látszó II. Rudolfot, aki 1572-től a magyar királyi, 1575-től a cseh és német-római királyi címet is viselte. A „protestáns császár” 1576. október 12-én a regensburgi birodalmi gyűlés ideje alatt hunyt el. Országlása alatt többé-kevésbé rendezte a török és az erdélyi kérdést, ami viszonylagos nyugalmat hozott az ország számára. Szorgalmas, jóindulatú fejedelem halt meg benne, aki azonban a reá várakozó nagy feladatok közül mondhatni egynek sem bírt megfelelni. A vallási ügyben tanúsított mérsékletét dicsérettel említhetjük.^[1]

Miksa egyszer házasodott, és tizenöt gyermeke született, akik közül nyolc érte meg a felnőttkort.

Felesége a Habsburg-ház spanyol ágából származó Mária spanyol infánsnő, egyben első unokatestvére volt. Mária V. Károly német-római császár és spanyol király (Miksa apai nagybátyja), és Avis Izabella portugál infánsnő legidősebb leánygyermeke volt. Házasságukra 1548. szeptember 13-án került sor Valladolidban. Gyermekeik:

• Anna főhercegnő (1549. november 2. – 1580. október 26.), II. Fülöp spanyol király negyedik felesége
• Ferdinánd főherceg (1551. március 28. – 1552. június 25.) gyermekként meghalt.
• Rudolf főherceg (1552. július 18. – 1612. január 20.) később apját követően német-római császár, magyar és cseh király
• Ernő főherceg (1553. július 15. – 1595. február 12.) a Spanyol-Németalföld kormányzója lett.
• Erzsébet főhercegnő (1554. július 5. – 1592. január 22.) házasságot kötött IX. Károly francia királlyal.
• Mária főhercegnő (1555. július 27. – 1556. június 25.) gyermekként meghalt.
• Mátyás főherceg (1557. február 24. – 1619. március 20.) testvérét követően német-római császár, magyar és cseh király
• halva született fiú (1557. október 20.)
• Miksa főherceg (1558. október 12. – 1618. november 2.) a Német Lovagrend nagymestere
• Albert főherceg (1559. november 15. – 1621. július 13.), a Spanyol-Németalföld helytartója
• Vencel főherceg (1561. március 9. – 1578. szeptember 22.) fiatalon meghalt.
• Frigyes főherceg (1562. június 21. – 1563. január 16.) gyermekként meghalt.
• Mária főhercegnő (1564. február 19. – 1564. március 26.) gyermekként meghalt.
• Károly főherceg (1565. szeptember 26. – 1566. május 23.) gyermekként meghalt.
• Margit főhercegnő (1567. január 25. – 1633. július 5.) apáca lett
• Eleonóra főhercegnő (1568. november 4. – 1580. március 12.) gyermekként meghalt.

Örökös címei:

• Ausztria főhercege
• Habsburg fejedelmi grófja
• Német, magyar és cseh királyi herceg

Csehország királya mint I. Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

koronázása: Szent Vitus-székesegyház, Prága, 1562. szeptember 20.

A Szent Német-római Birodalom császára mint II. Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

• Német király: 1562. november 30. – 1576. október 12.

koronázása: Szent Bertalan-dóm, Frankfurt, 1562. november 30.

Magyarország királya mint Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

• Horvátország, Dalmátország, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királya

koronázása: Szent Márton-dóm, Pozsony, 1563. szeptember 8.

Ausztria uralkodó főhercege mint II. Miksa: 1564. július 26. – 1576. október 12.

Miksa címre mint osztrák főherceg (1527–1576)	Miksa címre mint a rómaiak királya (1562–1576)	Miksa középcímere mint német-római császár (1564–1576)	Miksa nagycímere mint német-római császár (1564–1576)

• 1000 év törvényei, internetes adatbázis. CompLex Kiadó Kft., Wolters Kluwer (2003). Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 3. 
• Miksa uralkodása alatt hozott törvények Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Devich Andor: Társadalom és művelődés Miksa király magyar törvényeiben; Új Nemzedék Ny., Szeged, 1934 (Kolozsvári-szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből)

Előző uralkodó: I. Ferdinánd

Magyarország uralkodója 1564–1576

Következő uralkodó: Rudolf

Előző uralkodó: I. Ferdinánd

Német király 1564 – 1576 Német-római császár 1564 – 1576

Következő uralkodó: II. Rudolf

Előző uralkodó: I. Ferdinánd

Csehország uralkodója 1564 – 1576

Következő uralkodó: II. Rudolf