Négy gyermekük közül Ferenc Ferdinánd született másodikként, a két fiú közül ő volt az idősebb, a hercegi trón várományosa. Nővérei királyi hercegekhez mentek férjhez, akik a későbbi forradalmi események nyomán trónkövetelőkké váltak.
Mária Terézia főhercegnő (1817–1886), aki az utolsó francia Bourbon királyi herceghez, Henri d’Artois-hoz, Chambord grófjához (1820–1883), a későbbi francia trónkövetelőhöz ment feleségül.
Ferenc Ferdinánd Geminianus főherceg (1819–1875), aki Adelgunda Auguszta bajor királyi hercegnőt (1823–1914), I. Lajosbajor király leányát vette feleségül, és V. Ferenc néven Modena uralkodó hercege lett
Mária Beatrix főhercegnő (1824–1906), aki János Károly spanyol infánshoz (Juan Carlos de Borbón y Bragança, 1822–1887), Montizón grófjához, a későbbi karlista trónkövetelőhöz ment feleségül.
V. Ferenc herceg és Adelgunda bajor hercegnő esküvője alkalmából emelt emlékoszlop Reggio Emiliában.
Apjához hasonlóan V. Ferenc herceg is a jezsuitáknál nevelkedett. Uralkodóként folytatta az apjától örökölt zsarnoki kormányzási módszert. Ő is engesztelhetetlenül gyűlölte a liberalizmust, nem tűrte a demokratikus törekvéseket, összeesküvésre és lázadásra való felbujtásnak tartotta ezeket. Országának sorsát szorosan a Habsburg Birodalomhoz és a Szent Szövetséghez kötötte, amelynek irányvonalát Metternich kancellár képviselte.
Harcai az olasz egység ellen
1847-ben osztrák birodalmi csapatokat hívott Modenába, hogy segítségükkel féken tarthassa az erősödő forradalmi nyugtalanságot. Ennek ellenére a Népek tavasza Modenát sem kerülte el. 1848 tavaszán itt is forradalom tört ki, a zsarnokot elűzték. V. Ferenc herceg Ausztriába menekült. Radetzky tábornagy azonban több vereséget mért a szárd–piemonti csapatokra, így Ferenc már 1848. augusztus 10-én visszatérhetett székvárosába. Eleinte engedékenynek mutatkozott, de egy ellene elkövetett merénylet-kísérletet követően ismét kemény kezű zsarnokként lépett fel, visszahozta a régi abszolutisztikus kormányzati módszereket, és könyörtelenül fellépett minden szabadgondolkodó irányzattal szemben. A felforgatással megvádolt személyekre igen súlyos büntetéseket róttak ki.
Az elűzött V. Ferenc, az utolsó modenai herceg élete utolsó másfél évtizedét Bécsben és csehországi birtokain élte le. 1875. november 20-án hunyt el Bécsben. Saját gyermeket nem hagyott hátra, halálával kihalt a Habsburg–Lotaringiai-ház Este-Modenai mellékága. A száműzött herceget a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának (Kapuzinerkirche) kriptájában temették el.
Hatalmas értékű birtokait és vagyonát hasonló keresztnevű unokafivérére, Ferenc Ferdinánd osztrák főhercegre(Franz Ferdinand von Österreich), I. Ferenc József császár és király unokaöccsére, az Osztrák–Magyar Monarchia későbbi trónörökösére hagyta azzal a szigorú feltétellel, hogy a fiatal főhercegnek fel kell vennie az „Estei” melléknevet, és ezentúl a Habsburg-Estei Ferenc Ferdinánd (Franz Ferdinand, Erzherzog von Österreich-Este) nevet használja. Az Este hercegek öröksége Ferenc Ferdinánd főherceget a Monarchia egyik leggazdagabb emberévé tette.
Kapcsolata a Stuartokkal
V. Ferenc herceg anyai nagyapja, I. Viktor Emánuel király a Stuartok leszármazottja volt. 1824-ben bekövetkezett halála után az angol jakobiták az ő legidősebb leányát, Mária Beatrix szárd hercegnőt ismerték el Nagy-Britannia Egyesült Királysága és Írország törvényes uralkodójának, III. Mária, Anglia és Írország királynője, és II. Mária, skót királynő néven (Mary III Queen of England and Ireland, Mary II Queen of Scotland).[1] Mária Beatrix azonban sohasem jelentette be hivatalos trónigényét a brit királyi trón iránt.
Amikor Mária Beatrix modenai hercegné 1840-ben elhunyt, a jakobiták az ő legidősebb fiát, V. Ferenc modenai herceget ismerték el az Egyesült Királyság és Írország királyi trónjai jogos várományosának, I. Ferenc brit király név alatt. Mivel V. Ferenc herceg 1875-ben gyermektelenül hunyt el, a Brit-szigetek uralkodói címei a jakobita trónöröklés rendje szerint Ferenc unokahúgára, Mária Terézia Henrietta Dorottya főhercegnőre, bajor királynéra szálltak, „IV. Mária, Anglia és Írország királynője, III. Mária, Skócia királynője” néven.
Sem V. Ferenc, sem apja, sem nagyanyja sohasem nyújtott be igényt a brit királyi trónra. A 19. század második felében a jakobiták trónkövetelését a legtöbb európai kortárs politikus már csak anakronizmusnak tekintette.
↑A „III. Mária, Anglia és Írország királynője, II. Mária, Skócia királynője” uralkodói cím onnan ered, hogy a brit jakobiták álláspontja szerint I. Mária angol királynő (1516–1558) jogos örököse az angol trónon az unokanővére, Stuart Mária (I. Mária skót királynő, 1542–1587), és nem a trónbitorló I. Erzsébet (1533–1603), VIII. Henrik király törvénytelen leánya, aki kivégeztette az angol trón jogos örökösét, Stuart Máriát.
Irodalom
Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6
A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
Thea Leitner: Habsburgs vergessene Kinder (A Habsburgok elfeledett gyermekei), Piper, 1996, ISBN 3492218652-.
Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.
Reifenscheid, Richard: Die Habsburger in Lebensbildern, Bécs, 1982.
