A házasságból négy gyermek született, címük szerint Habsburg–Estei főhercegek és főhercegnők). A leányok királyi hercegekhez mentek férjhezt, akik a későbbi forradalmi események nyomán trónkövetelőkké váltak.
Mária Terézia főhercegnő (1817–1886), aki az utolsó francia Bourbon királyi herceghez, Henri d’Artois-hoz, Chambord grófjához (1820–1883), a későbbi francia trónkövetelőhöz ment feleségül.
Mária Beatrix főhercegnő (1824–1906), aki Juan Carlos de Borbón y Bragança spanyol királyi herceghez (1822–1887), Montizón grófjához, a későbbi karlista trónkövetelőhöz ment feleségül.
Kapcsolata a Stuartokkal
Mária Beatrix hercegnő apja, I. Viktor Emánuel király a Stuartok leszármazottja volt. 1824-ben bekövetkezett halála után a brit jakobiták legidősebb leányát, Mária Beatrixot ismerték el Nagy-Britannia Egyesült Királysága és Írország törvényes uralkodójának, III. Mária, Anglia és Írország királynője, és II. Mária, skót királynő néven (Mary III Queen of England and Ireland, Mary II Queen of Scotland).[1] Mária Beatrix azonban sohasem jelentette be hivatalos trónigényét a brit királyi trón iránt.
1840. szeptember 15-én Mária Beatrix modenai hercegné a Catajo kastélyban (Battaglia Terme község, Padova tartomány) szívroham következtében elhunyt. A modenai San Vincenzo-templomban temették el.
A jakobiták ezután legidősebb fiát, Ferenc Ferdinánd Geminianus főherceget, aki 1846-ban a modenai hercegi trónra lépett, ismerték el a brit királyi trón jogos várományosának.
Jegyzetek
↑A „III. Mária, Anglia és Írország királynője, II. Mária, Skócia királynője” uralkodói cím onnan ered, hogy a brit jakobiták álláspontja szerint I. Mária angol királynő (1516–1558) jogos örököse az angol trónon az unokanővére, Stuart Mária (I. Mária skót királynő, 1542–1587), és nem a trónbitorló I. Erzsébet (1533–1603), VIII. Henrik király törvénytelen leánya, aki kivégeztette az angol trón jogos örökösét, Stuart Máriát.