Károly Frankfurtban született 823. június 13-án, apja második házasságából, amikor bátyjai már felnőttek voltak és saját királyságaikban próbálták megszervezni a hatalmukat. Ám Jámbor Lajos elrendelte a végrendeletének megváltoztatását és így a területek felosztásának megváltoztatását, hogy Károlynak is juttasson egy részkirályságot. Először Alemanniát majd, Pipin lázadása után, a Meuse (Maas) folyó és a Pireneusok közti területet (kb. a mai Franciaország) adta neki. Ám ezek a kísérletei sikertelenül végződtek. A császár ellen lázadás tört ki, hogy tagadja ki Károlyt örökségéből. A lázadókat a közös cél érdekében egymással fegyverszünetet kötő idősebb fivérek, Lothár és Pipin vezették. Hozzájuk hasonlóan a negyedik testvér, Német Lajos, is Károly aquitaniai uralmát csak ideiglenes megoldásnak vette. Ám Jámbor Lajos nem adta fel és megtette Károlyt annak a területnek az örökösévé, amit egykor Galliának később pedig Nyugat-Frankföldnek, majd Franciaországnak hívtak. A Crémieux közelében 837-ben megtartott birodalmi gyűlésen a császár kötelezte a nemeseket, hogy hódoljanak be Károlynak urukként. Ez eredményezte az utolsó felkelést, melyben Pipin is életét vesztette 838-ban. Így hát Károly jogosan örökölhette a királyságot. Pipin fia, II. Pipin, Károly alárendeltjeként lett Aquitania királya.
Uralkodásának első évei a II. Pipin aquitániai királlyal vívott harcokkal teltek. Ezen évek alatt a három fivér létrehozta a „kormányzati konferenciát”. Rendszeresen találkoztak — Koblenzben848-ban, Mersenben851-ben és Attigny-ben 854-ben. 858-ban Lajos a nemesek lázadását kihasználva elűzte trónjáról Károlyt és meghódította a nyugati királyságot. Károly népszerűtlensége miatt képtelen volt sereget szervezni a trón visszafoglalásához, így Burgundiába menekült. Nem tartott ki mellette senki, csak a püspökök — akik megtagadták Lajos kérését, hogy koronázzák őt nyugati frank királlyá — és a Welfek szövetsége, azaz anyja rokonsága. 860-ban megpróbálta megszerezni unokaöccse, Provence-i Károly királyságát, de kudarcot vallott. Másik unokaöccse, II. Lothár, 869-es halálával Károly az ő birtokaira próbálta meg rátenni a kezét, de a 870-es merseni szerződés értelmében meg kellett osztania azokat Német Lajossal.
A családi harcok mellett Károlynak meg kellett küzdenie az aquitániai és a breton lázadókkal is, akiket Nomenoë és Erispoë vezetett és akik 845-ben Ballonnál és 851-ben Juvardeilnél megverték a királyt. A bretonok végül el is érték a részleges függetlenséget. Károly emellett még a vikingekkel is harcolt, akik északról támadták a Szajna és a Loire völgyét. Végül békét kellett kérnie fivéreitől, hogy a nehéz helyzetet kezelhesse. Seregeket küldött a megszállók ellen, és 864-ben a pistresi ediktummal sokkal mozgékonyabbá tette egységeit. Ugyanebben az ediktumban hidak építését is elrendelte, hogy megakadályozza a viking hajózást a folyókon. Két ilyen híd védte Párizst a 885-86-os ostrom idején.
Császár
875-ben, II. Lajos császár (Károly féltestvérének, I. Lothárnak, a fia) halála után, Károly VIII. János pápa támogatásával Itáliába utazott, hogy királlyá koronázhassák Paviában és a fejére kerüljön a császári korona december 29-énRómában. Német Lajos, a másik jelölt II. Lajos örökségére, ezt azzal torolta meg hogy elfoglalta Károly birodalmát, így Károlynak sürgősen Burgundiába kellett menekülnie. Német Lajos 876. augusztus 28-án bekövetkezett halála után Károly visszatért és megpróbálta megszerezni Lajos földjeit is, de döntő vereséget szenvedett Andernachnál 876. október 8-án. Időközben a pápát a szaracénok fenyegették, így hát arra kérte Károly hogy siessen a segítségére Itáliába. Károly ismét átkelt az Alpokon, ám a nemesek és lombard régensei, valamint Boso, megtagadták a segítséget. Ugyanekkor Karlmann, Német Lajos fia, betört Észak-Itáliába. Károly nagybetegen visszafordult Galliába, de a Mont Cenis hágójában utolérte a halál Brides-les-Bain közelében 877. október 5-én vagy 6-án.
Örökség
Károlyt fia, Hebegő Lajos követte a trónon. Károly figyelmét leginkább az oktatásra, a levelezésre és az Egyház támogatására fordította.
Valószínűtlen, hogy Károly tényleg kopasz volt. Valószínűbb hogy a Kopasz melléknév a kora középkori humor és a történetírók játéka, amely Károly sűrű szőrzetére, hosszú hajára és szakállára utalt.
1 A Lajos nevű uralkodókat Jámbor Lajostól, az egységes Frank Birodalom utolsó császárától számítják. 2 Gyakran szerepel II. Karlmann néven. 3 A Capeting-ős Róbertida-ház tagja, nem Karoling. 4 A Bozonida-ház tagja, nem Karoling. 5 A Capeting-ház oldalága. 6 A Bourbon-ház oldalága.
.svg){kind=small}
