PROFILPELAJAR.COM

	Hófehér
	1983-as magyar animációs film
Rendező	Nepp József
Producer	Kunz Román
Alapmű	Grimm fivérek: Hófehérke
Műfaj	filmvígjáték
Forgatókönyvíró	Nepp József
Dramaturg	Romhányi József
Hang	Halász Judit; Béres Ilona; Kállai Ferenc; Körmendi János;
Zene	Deák Tamás
Operatőr	Henrik Irén
Vágó	Hap Magda
Hangmérnök	Réti János
Gyártásvezető	Marsovszky Emőke
	Gyártás
Gyártó	Pannónia Filmstúdió
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Játékidő	89 perc
Képarány	1,37:1
	Forgalmazás
Forgalmazó	MOKÉP
Bemutató	1984. július 5.
Korhatár
	További információk
	IMDb; PORT.hu;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az 1984-ben bemutatott magyar animációs mozifilmről szól. Hasonló címmel lásd még: Hófehérke (egyértelműsítő lap).

A Hófehér 1984-ben^[1] bemutatott, elsősorban nem gyermekeknek szóló magyar rajzfilm, amely a Macskafogó, a Szaffi és a Lúdas Matyi mellett a hazai rajzfilmtörténet egyik legendás, nemzetközi sikert aratott darabja. Ez az alkotás hozta meg Nepp József számára az életműdíjat a Giffoni Nemzetközi Filmfesztiválon 1984-ben. A Hófehér, mint címe is utal rá, Hófehérke örökbecsű történetének némileg elferdített változata, paródiája, amely jó adag alig érezhető fricskát is tartogat a magyarországi 1980-as évek világának.

Az animációs játékfilm rendezője és írója Nepp József, producere Kunz Román, zeneszerzője Deák Tamás. A mozifilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült, a MOKÉP forgalmazásában jelent meg.

Rövid cselekmény

A címszereplő elvileg királyi leány – Utolsó, avagy Oroszlánszagú Leó és Lady Konstans Fridzsider gyermeke –, de valójában az udvari professzor-kuruzsló készítette… jóval a királyné halála után! Az enervált Fridzsidert udvarhölgye, a szépséges Arrogancia mérgezte meg, aki ezt követően feleségül ment az elaggott, csak tyúkjainak élő és kizárólag zöldtakarmánnyal táplálkozó királyhoz. Miután tetemes mennyiségű húst sikerült urába gyömöszölnie, megörökölte a trónt mint I. avagy Egetverő Arrogancia. A csúf, fehér hajú, vörös szemű és szőrös Hófehérrel eleinte nem törődtek, de a túlságosan is életrevaló kislány előbb a palotában lopkodva, később a jámbor városi kovácshoz kerülve életben maradt.

Mivel királyi vér, Arrogancia igyekszik felügyelet alatt tartani Hófehért, aki hihetetlenül erős és ügyes nővé cseperedik, és a rá kiszabott cselédmunkákat örömmel teljesíti. Sőt mi több, a rövidlátó Alfonz, a szomszédos Retrográd királyának, III. avagy Cukorbeteg Edgárnak a fia a kezét is megkéri! Ez már sok a retrográdi trón megszerzésével birodalmat kiépíteni vágyó Arroganciának, így elhatározza, hogy Szatiróval, a neki hódoló vadásszal megöleti a lányt. Hófehérrel azonban nem olyan könnyű elbánni, így a felsült vadász inkább elsántikál a királyságból. A főhős beveszi magát az erdőbe, ahol talál egy kicsiny, vidéki villára hajazó házikót. Este hazatérnek a ház gazdái, a bányában ékszerekből és drágakövekből érceket készítő törpék (Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap ugyanúgy néznek ki, mint a kastély lakói – szakállasan, és a hangjukat is ugyanaz a színész kölcsönözte nekik. A rangidős Vasárnap Leó királyra, Szombat a professzorra, Péntek az udvarmesterre, Csütörtök a szakácsra, Szerda a vadászra, Kedd a kovácsra, Hétfő pedig a vaksi Alfonzra hasonlít), akik eredendően nő- és „óriás”-ellenesek, azonban Hófehér rumos teájától megrészegülve nem dobják ki a hívatlan vendéget.

Másnap Hófehér egyedül marad otthon, ám takarítás közben akaratlanul lebontja a törpék kies lakhelyét, és egy hatalmas, csúf tákolmányt készít helyette. A hazatérő bányászok dühükben elmennek az időközben kisebbfajta plasztikaiműtét-sorozaton átesett Arroganciához, aki személyesen indul útnak, hogy megmérgezze Hófehért – a lánynak közben támogatói is akadtak az udvarban, akik állítólag készek voltak trónra tenni őt. A gyilkossági kísérlet azonban nem válik be: Hófehér almás pitéjét megízlelve a királynő összerogy. A hazatérő törpék gyilkosnak kiáltják ki az ártatlan lányt, és befut Alfonz is, aki Arroganciát meglátva beleszeret a holtnak hitt királynőbe. A palotából időközben kiköltözött professzor végül feléleszti Arroganciát, akiről kiderül, hogy csak a sütőport nem bírja. A történet, amint az illik, hepienddel zárul: Alfonz ellovagol szíve új választottjával, Hófehér pedig ahelyett, hogy a tudós által felkínált trónkövetelési lehetőséggel élne, a törpékkel marad, akik végül befogadják őt.

Alkotók

Írta, tervezte és rendezte: Nepp József
Dramaturg: Romhányi József
Zenéjét szerezte: Deák Tamás
Dalszöveg: Hajnal István
Ének: Bontovics Kati
Operatőr: Henrik Irén^[2]
Segédoperatőr: Körmöci Judit, Losonczy Árpád
Hangmérnök: Réti János
Hangtechnikus: Zsebényi Béla
Vágó: Hap Magda
Vágóasszisztens: Völler Ágnes
Háttér: Magyarkúti Béla
Mozdulattervezők: Szalay Edit, Uzsák János, Zsilli Mária
Rajzolták: Balikó Éva, Botlik Anna, Bross Katalin, Dékány István, Komáromi Zsolt, Prunner Gabriella, Révész Gabriella, Rostás Zoltán, Seregi Katalin, Szabó Tamás, Szalay András, Vas Zoltán, Waliczky Tamás, Zsebényi Mária
Festették: Biró Erika Erna, Dávid Éva, Demcsák Júlia, Gyökössy Zsoltné, Károlyi Borbála, Kiss Katalin, Nemes Beatrix, Somorjai Nóra, Szörényi Éva és még sokan mások
A rendező munkatársai: Pintér Erzsébet, Török Klári
Rendezőasszisztens: Kő Edit
Színes technika: Deimanik Tamásné
Gyártásvezető: Marsovszky Emőke^[3]
Produkciós vezető: Kunz Román